A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-15 / 42. szám
Itt épftl az antomatiz< vasúti kirakodó A tizennyolc éves darukezelő Elek mér « végleges hídépítő üzem első vázai Benn a műhelyben ja majd benne a hatalmas, 20—50 tonnás alkatrészeket. Jelenleg lakatosok, forrasztók, hegesztők és szerelők a végleges hídépítő üzem alkatrészein dolgoznak. Valamennyien fiatalok és fiatal a műhely vezetője, Geschwandtner mérnök is, aki készségesen mutogatja a gépeket és embereket. A magasból az egyik híddaru kezelőnője, Zemanoviőová Mária — három gyerek anyja — néz le ránk kíváncsian, és úgy irányítja az óriás gépezetet, mintha életé-Trembecky Pál és társul ben soha semmi mást nem csinált volna. Pedig újonc a szakmában, mint majd mindenki ezen az építkezésen, ahol egyre több és több munkaerő, szakember kell! Ezrek és ezrek indulnak el a vidékről Kunőlcébe, Vltkovlcébe ős Ostravába, hogy kitanulják a különböző mesterségeket, majd két-három esztendő elmúltával képzett szakmunkásokként térjenek vissza a Vasműbe. Csak Ostravában hatezer ember tanul és készül eljövendő feladataira 1 És mindez kevés. A Hernád parti acélvárnak egyre több emberre lesz szüksége. Mert vannak sokan, akik szakmájukat ugyan kitanulják, vissza azonban nem jönnek. Ostravában, KunClcőben és Vltkovlcében, ezekben a befutott üzemekben ugyanis könnyebb a munka és nagyobb a kereset, mint az épülő és a kezdet kezdetén álló Vasműnél. Az utakon, hatalmas porfelhőt hagyva maguk után, vad iramban száguldanak a Tatra 111-esek és a Vőtrieszkák. Amott egy kődobásnyira, mintha valami őskori temetőt tártak volna fel az archeológusok, melyből csupa acélzávú dlno- és brontoszaurusz teteme kerül elő. Magas, modern daruk nyüszítenek és exkavátorok vájják a földet... Itt lesz az automatizált vasúti kirakodó. Ezen a munkahelyen dolgozik Slovjanlk, Pavúk, Trembecky, Pál és a többiek, itt mosolyog rám egy mesebeli zsiráf nyakáról a magas daru fiatal kezelője, a tizennyolcéves TrojCáková Mária. Fél évvel ezelőtt még földművesszövetkezetben dolgozott, ma képzett darukezelőnő és naponta két műszakot dolgozik 1 — Szeleburdi, mondják rá a komoly ácsmesterek... — Hát ki lehetne az, ha nem ő, a tizennyolc éves kislány, aki büszke ugyan hivatására, de ki-kitör belőle a fiatalság — teszem fel a kérdést, amelyre helyeslő hümmögés a válasz. Kedvesen rázza meg búcsúzáskor kezemet a szeleburdi s magabiztos mosollyal mászik fel újból a mesebeli vaszörnyeteg hátára. Kabinjából messzire ellát a hangyaboly felett ! Lehet, hogy már a jövőbe néz és látja a füstokádó kémények tucatjait, látja a Szovjetunióból ide tartó vonatok százait, a helyiérdekű gyorsvillamos színes kocsiait, amelyek összekötik a várost a nagy vasművel, látja az emberek tízezreit, azokat, akik a harmadik ötéves terv végén annyi vasat és acélt termelnek majd, mint Vltkovlce, Kunőlce és az NHKG együttvéve I Látja, hogyan folyik a fehéren izzó acélláva: új legendák ős hősök születését látja... s z ü l e t n E k BARSI IMRE
