A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-08 / 41. szám
kótelepet, és itt, a Vár tőszomszédságában — Prága háztetői felett nézem az ablakodban felvillanó fényeket. Az egyik ablakban egy férfi vaskos könyvben lapoz, a másikban egy család éppen vacsorához ül; ott két sziluett ölelkezik, amott meg feketetrlkós, karcsú fiatal lány left táncot, a tükör előtt. Lehet, hogy táncosnő, lehet — találkára készülő diáklány. A külvárosok gyáraiban munkások és munkásnők tízezret dolgoznak a zúgó gépek mellett. S míg a Szemlnartsták kertjében A Vencel tér megbúvó Pán sípszavára felébrednek a szerelmesek, gyerekek és aggok békés álomba merülnek. Valahol pedig komolyarcú férfiak állnak őrt az Aranyos város népének békés munkája és békés álma felett. Mintha a Loretta harangját ts a HaSlerdallamot látszanák és én meglgézve suttogom: szeretem PrágátI Es ezen nincs mit csodáint, mert Prága és a Béke egy fogalom, csakúgy mint Prága és — a szerelem. BARSI IMRE (A szerző felvételei) Őszi rondó főgázában Alkonyodon. A Loretta lépcsőin egy fiú és lány egymást átölelve hallgatták az ezüstösen csilingelő harangjátékot. Az akkordok halkan vibráltak' az őszt légben, majd elnyúltak mint vén gesztenyefák árnyéka a Kampán. A kék messzeség ölében az esthafnal csillag egyre feljebb bátortalankodott az égi lajtorján, és lenn a városban szőlőfürtként csüngtek az emberek a villamosokon. Aztán észrevétlenül beszökött az Oszt este az Aranyos város örökifjú falat közé, melyeknek hímporát évszázadok bősz viharai sem tudták letörölni. Amikor pedig a Vár környékén klgyúltak az ódon gázlámpák fényei egy régi — Prágát dicsőítő HaS- ler-dallam szegődött hozzám és aznap este már el sem hagyott. Velem vándorolt a Ma Iá Strana, a Hradőany zegzugos ktsutcálban, a komor karmeliták Utcájában megbúvó „Arany Körte* vendéglőben, elkísért az alkimisták utcájába, a Daltbor torony kapufához és ahogyan a töréseknél a HaSler dallamnak már szövege Is van, egy szerelmi vallomás szövege, amely régi és sablonos volt, mint minden szerelmi vallomás és mégis mindig új, páratlan, Igazi és őszinte. Százszor megírtam már, hogy szeretem Prágát: szeretem a fehér télben, virágos tavaszban, tikkasztó nyárban, ám mégis Ilyenkor szeretem a legjobban — Ilyenkor, aranyos őszt estéken, amikor már bebarangoltam a várost: a trójai parkot, a hidakat és kerteket, könyvtárakat és kiállítást termeket, az óvárosi teret és a petftny-t új la-Prága háztetői Medve koma kéregét Údon kertek fiatal lakói Őszi verőfény 8
