A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1961-10-08 / 41. szám

Ezek a szovjet rakéták nem veszélyeztetik egyetlen ország lakosságát sem. Az agresszorok azonban rettegjenek tőle.

Leszerelés vagy korlátozás

Az immár száz tagállamot számláló Egyesült Nemzetek Szervezetében csaknem valamennyi .állam képviselője felszólalt az általános vitában és kifejtette országa állásfoglalását korunk nagy problémáival kapcsolatban, jóformán senki sem akadt, aki nem az általános és teljes lezerelésben látta a megoldásra váró legsürgősebb problémát. Ha pedig ez így van, mi az oka, bogy nem sikerül megegyezést elérni e fontos kérdésben?

Két álláspont küzd egymással már évek óta. A Szovjetunió és a szocialista országok élta? lános és teljes leszerelést akarnak, amely a világ valamennyi országa számára lehetetlenné teszi a háború kirobbantását, mivel a háború eszközeinek, a fegyvereknek és a hadseregnek a felszámolását tűzi ki feladatul.

A másik oldalon az imperialista nagyhatalmak . állnak, amelyek csupán a fegyverkezés ellenőrzését szeretnék elérni, hogy áttekintést kapjanak a szocialista országok katonai erejéről, vagy pedig olyan fegyverfajták korlátozásába egyeznének bele, amelyek terén az USA lemaradt s amelyekkel a legjobban sebezhető. A legutóbbi amerikai leszerelési javaslat lényege is ez. Ilyen körülmények között aztán semmi sem gátolhatná meg újabb fegyveres konfliktusok kirobbantását. Természetes, az imperialisták ilyesféle spekulációja nem vezethet eredményre.

A Szovjetunió az ENSZ-hez intézett emlékiratában felszólítja a nyugati hatalmakat, hogy addig is, amíg nem sikerül megegyezést elérni, az általános leszereléssel kapcsolatban, foganatosítsanak olyan részlet intézkedéseket, amelyek csökkenthetik a háború kirobbantásának veszélyét és előkészítik az átfogó általános leszerelési egyezményt. Az emlékirat összegezi az elmúlt évek folyamán tett szovjet békejavaslatokat. Ajánlja, hogy:

A Varsói Szerződés és a NATO kössön meg nem támadási szerződést;

csökkentsék és vonják ki a külföldön tartózkodó egységeket;

tegyenek intézkedéseket a váratlan támadás veszélyének korlátozására;

az 1961. január 1-i szinttől magasabbra ne növeljék, a katonai kiadásokat; tiltsák be a háborús propagandát.

Addig is, míg sikerül megkötni az általános leszerelési egyezményt, amely megoldja a nukleáris fegyverek végleges betiltását is, a Szovjetunió több javaslatot tesz az atomháború kirobbantásának elhárítására:

Az atomfegyverekkel rendelkező hatalmak tegyenek fogadalmat, hogy nem alkalmaznak elsőként alGtnbombát, vagy mondjanak le bevetésükről végleg, mint annak idején a mérges gázok és baktériumok háborús alkalmazásáról lemondtak az államok;

akadályozzák meg, hogy az atomfegyverek más országok birtokába jussanak, ne hogy betiltásuk még bonyolultabbá váljék;

létesítsenek atomfegyvermentes övezetekat pl. Közép-Európában, Afrikában stb.

A Szovjet emlékirat fenti javaslatai gyakorlatilag könnyen megvalósíthatók és nem juttatnak katonai előnyhöz senkit. Ha csak néhányukat fogadnák el az érdekelt felek, az is jelentősen hozzájárulna a nemzetközi feszültség csökkentéséhez és egyengetné az utat a megegyezés felé. A jelenlegi helyzetben az ENSZ-ben még határozottabban kell küzdeni a világbékéért mint eddig, mivel a hidegháború bajnokai a fegyverkezési hajsza őrült fokozását kényszeritették ki és háborúval fenyegetőznek. A világszervezetnek határozottan szembe kell szállnia az emberiség békéjét veszélyeztető imperializmussal. Ezt várják tőle a földkerekség népei.

A féíeím Itufúai

Az Amerikai Egyesült Államokban hatalmas új Iparág virágzik. amely az emberek háborútól való félelmét Igyekszik kihasználni. Amint Kennedy elnök a kongresszusban bejelentette a fegyverkezési kiadások növelését és a hidegháború szltói hatalmas hűhőt csaptak a „berlini válság" körül, a leleményes üzletemberek nyomban megszimatolták egy nagyszerű új biznisz lehetőségét. Az amerikai lapokban újfajta hirdetések jelentek meg, amelyek lényege nagyjából a következő: „Túl

akarja élni a borzalmas termonukleáris háborút? Építtessen atomblztos óvóhelyet! Igyekezzen, míg nem késői Az óvohelyépltő vállalatok anyagi lehetőségeinek megfelelően nagy választékok állnak a lakosság rendelkezésére!” Közben az amerikai propagandagépezet igyekszik „megdolgozni" a közvéleményt, hogy ne sajnálja azt a néhány rongyos ezrest az óvóhelyre.

Az amerikai vállalkozók már harminc dollárért építenek „népi Óvóhelyet", amely nem más, mint egy homokzsákokkal letakart gödör. (Lásd az első képetl) Egészen másképp fest Benson gyáros tizenöt ezer dollárért felszereltetett földalatti óvóhelye: az egész kárpitozott, kitűnő a ventiléclója, és nagy menynylségü víz és élelmiszer tárolható bene (a második kép).

Egyes jelentések szerint az USA-ban már rádióaktív sugárzástól védelmező pizsamákat és élelmiszereket Is árusítanak. Hogy ml mindenre képesek az üzletemberek 1 A háborús hisztériában oly messze jutottak, hogy egyes körök most azon vitatkoznak, atomtámadás esetén hcgyan védekezzenek az óvóhelyen a betolakodókkal, mert ugyebár még Amerikában sem jut minden embernek pénze óvóhelyre. A vitában arra az eredményre jutottak, hogy az óvóhelytulajdonosoknak még fegyverrel is joguk van megvédeni a magántulajdon szentségét azokkal szemben, akik betolakodnak az óvóhelyre. Még egy lelkész is e barbárság mellett szállt síkra. Aki tehát elmenekülne a bomba pusztítása elől, azt agyonlőhet! az óvóhely tulajdonosa, ha kétségbeesésében „védett hslyre” menekült.

De álljunk meg egy percre, uraim! Nem lenne talán jobb megegyezni a béke megőrzésében, a háború kiküszöbölésében? Igaz, hogy az óvóhelyépttő vállalkozók csődbe jutnának, a fegyvergyárosok néhány millióval talán kevesebbet keresnének és a különféle csodaszereket nem tudnák eladni, de még Így Is sokkal jobban járnának, mintha kirobbanna a világkatasztrófa. Még akkor Is, hogyha tizenötezer dolláros óvóhelyen csak krumplit fognak párolni.

3