A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-10-01 / 40. szám
s'l otfezlm/*vej/e$/e A beszélő gyékény Kínái elbeszélés A gazdag Jang körülsétálta nagy kiterjedésű íöldjeit, és boldog volt, hogy olyan hatalmas, birtoknak a tulajdonosa. Egyedül a szegény Li nadrágszíj vékonyságú fokhagymaföldecskéje izgatta a szemét, mely az ő hatalmas táblái közé ékelődött. Irigyen nézegette a kemény, vastag fokhagymafejeket. Kora . reggeltől késő estig Li és felesége fáradhatatlanul dolgoztak, gürcöltek, és olyan szeretettel és gondossággal ápolták a gyenge növényeket, mint a gyermekeiket. Amikor bekövetkezett a begyűjtés ideje, Li egész éjjel el sem mozdult földjéről. Az éjszakát a fokhagyma föld végében szétterített gyékényen töltötte. Amikor erről Jang tudomást szerzett, kinevette: — A tolvaj bizonyára már itt is volt. Már nem igen tér vissza. Hagyd itt a gyékényt, hogy megtéveszd vele, te pedig menj haza és aludd ki magad! — tanácsolta neki. Li megfogadta Jang szavait, és az éjszakát otthon, szobájában töltötte. Amikor azonban korán reggel kiment földjére, meglepetten tapasztalta, hogy az öszes fokhagymáját ellopták. A szerencsétlen Li azonnal az okos bíróhoz, Mau Fu-hoz futott, és elpanaszolta neki fájdalmát. — Van tanúd, aki látta a lopást? — kérdezte Mau. — Nem, senki se látta a tettest, okos Mau Fül — felelte Li. — Hát az előbb nem azt mondtad, hogy a gyékényt éjjelre kint hagytad? — kérdezte a bíró. — Igen, igazad van, a gyékény valóban ott volt! — erősítette meg a bíró szavait Li. — Akkor hát mégis van tanúd. Hozd el holnap reggel a tanácsterembe. 'Ki fogom hallgatni. A városban gyorsan elterjedt a hír, hogy a bíró tanúként a gyékényt akarja hikallgatni. Mindnyájan nevettek ezen, és a bírót ostobának nevezték. A következő nap a tanácsterem zsúfolásig megtelt emberekkel. A gazdag Jang közvetlenül a bíró pulpitusánál foglalt helyet. Amikor Li belépett, a hallgatóságon gúnyos nevetés futott végig, mindenki a csodálatos tanút akarta • látni. Jang nevettében a pocakját tapogatta, amikor a gyékényt megpillantotta. Nemsokára belépett a bíró. Egy pillanat alatt halotti csend lett a teremben. Mau Fu megfenyegette a jelenlévőket. Kijelentette, hogy aki megkérdezés nélkül egyetlen szót is mer szólni, büntetést kap. Azután fölszólította Lit, hogy terjessze elő vádját. — Tegnap éjjel valaki ellopta földemről az egész fokhagymatermésemet. Az én fokhagymáim voltak a legszebbek egész Kínában, bölcs bíróm. — Lépjen elő a tanú, hogy kihallgathassam! — felelte Mau Fu. Li a bíró pulpitusa elé terítette a gyékényt. — Kérem, legyenek elnézéssel tanúm iránt, mivel otthon eddig még sosem beszélgettem vele — szólt bátortalanul Li. Mau Fu erre megkérdezte a -tanút: — Te jelen voltál éjjel, amikor a fokhagymát a mezőről ellopták. Ha igen, akkor tudnod kell, ki volt a tolvaj? — Mau Fu várta a feleletet. A hátsó sorban valaki hangosan elnevette magát. — Figyelmeztetlek, tanú! — szólt a bíró. — Bocsánatot kérek, bölcs bíróm — igyekezett megvédeni a gyékényt LI —, erre valószínűleg nem fog viszaemlékezni, mivel szalma van a fejében. — Mi az, hát nem a szalmából csépelik ki a magot? — kérdezte a bíró. És a tanút engedetlenség miatt tíz botütésre ítélte. Most már a terem minden részéből vidám nevetés harsant, mely egyre fokozódott, amint a szolgák a gyékényt ütlegelni kezdték. Ám azok nem vertek ki a gyékényből egyebet, mint egy csomó port. Mivel a gyékény még most sem akart válaszolni, Mau további öt botott ítélt neki. Ám ezt a szerencsétlen gyékény már nem bírta ki. Apró darabokra foszlott. — A tanút tönkreverték! Mau Fu agyonverette — hallatszott a hallgatóság soraiból. Most már mindenki nevetett. A nagy hahotának Mau Fu csengettyűje vetett véget. — A bírósági tárgyaláson való tiszteletlen viselkedés miatt a öszszes jelenlévőt egy köteg fokhagyma bírságra ítélem. A kihallgatást délutánra halasztóm! — jelentette ki a bíró. — Hát ez jól elbánt velünk 1 — méltatlankodtak egyesek. \A többség azonban nevetett az aránylag kis bírságon. Jang elégedetten dörzsölte kezeit. Délig a város egész fokhagymakészlete elfogyott A kereskedők gyorsan felverték az árakat. A bíró asztalán egyre szaporodott a fokhagymakötegek száma. Minden egyes kötegen a beszolgáltatójának neve is rajta volt. (Folytatás a 10. oldalon) Barsi Imre felvétele Homályos ősz jön, lelt s gyümölccsel édes, a nyári nap halódó fénye sárga. A széthasadt ködből még tiszta kék les; madár ha száll, akár mesékben szállna. Hordókra vár a bor s a csönd a széles pincék homályán megdermedve áll ma. (Georg Trakl) KUO MO-ZSO: A költészet hitvallása Pillants reám. Igaz és őszinte vagyok, Nem hordok álruhát és nem cicomázom magam. A munkásosztálynak adtam szerelmemet, meg a parasztoknak, akiket alig takarnak a rongyok. Lényégeben én szintén mezítlábas és mezítelen vagyok és tiszta szívemből gyűlölöm a pompába fúló gazdagokat, a selymeket, cicomákat s az ékszereket. Hallgassátok meg hitvallásomat. Csatasorba álltam a nincstelenekkel. Lehet, hogy gyenge vagyok még és zsenge a hangom, de a véres csatákban megedződöm. Valósággal újjászületek: nyílt leszek és 6S állhatatos. Erős leszek és férfias. Mikor eljön az ideje, szülőföldünk felett együtt tombolok a viharokkal és csattogok a mennydörgéssel. 1928. június 7 Balogh József fordítása 9
