A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-24 / 39. szám
DÉNES GYÖRGY: A munkás Csillagok jutása, cserkésző szelek éneke, a föld pihen, a föld nehéz álommal van tele. Sűrű az éj, mint vad erdők mélyén az árnyék, komor az éj, mint a holt mezők sóhaja. De túl a világ hideg rendjén, túl az éjféli fák ezüstjén, túl a konok hegyek gerincén remeg az élet szív-dala. Az álmok fénye átcsap az éjen, kizúg a földre gyöngyfehéren, a vér szilaj hevét viszi, a bánatot, az örömet, az öntudatlan életet, millió pihegés neszét. ¥ A város fényíves csendjében a munka álmodik, felrója a lét falára a lélek láthatárait. Amíg a munkáskéz pihen s a tüdő fújva jár, álomképek sorát űzi tovább a vérsugár. álmodik A munkás álmodik: gépek sűrű közén liheg, sodró gőzök gomolyában kémleli a habos eget, vaskigyók füzébe mártja szemének kék virágát, kénes lángok mosogatják, szikrázva űzik álmát. Kába kerekek robognak, sistergő szíjak futnak, dünnyögő dinamókon pihe-csillagok gyúlnak. Ég a rettentő vas-gyomori vonaglik minden rostja, kemencék tát ott torkán kicsap a lángok csokra. ¥ A munkás álmán átsürög a munka száz alakja, átzúg testén a feltörő erők zord zuhatagja, s építi acél-tornyait az ég felé szegezve, utat vágva ősködökkel áradó Végtelenbe. Az élet minden Szeptember. A földön még arany fények cikáznak szerteszét, még ontja melegét az ég s a lombok mélyén szól a nyári dal. szépsége kitárul Az iskola kitárta kapuját, hogy befogadja derűs ifjúságát, millió élet forró, tiszta vágyát, a holnap fénylő zálogát. De lám, az ifjú szívek elköszönnek S megtelnek mind a kedves padsorok, a boldog nyártól, arany szabadságtól, élettől eleven lesz az iskola, szemükben már a munka napja lángol, szárnyal az ifjak mosolya, új csillaga a szárnyaló örömnek. a lelkeken a (terű áizsorog. A jövő int a boldog iskolákból, a munkás-holnap béke és erő s a felnövekvő nemzedék előtt az élet minden szépsége kitárul. Csattog a forró vaspata A Sátán felüvöltött. Szemében bamba őrület. Száján remeg a tajték: Tüzet! Tüzet! Csattog a forró vaspata, borzong a föld, riadt szelek jajdúlnak gomolyogva: Ébredjetek! Ébredtetek! Gátat a tengerekre, völgyekre,- folyókral Kovácsolj izzó nyersvasat, sürgetve búg az óra! Tűz ellen tűz, vas ellen vasi Mentsd meg a földet, Béke! Te vagy a meglódult világ utolsó menedékei 9
