A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-24 / 39. szám
Csak ritkán Ilit a »61 a Titlcanca tavon. Néhaion kell dolgoxnlok az evezőkkel a halászoknak, hogy mozgásba hozzák a csónakot az ezer monda taván Dél-Amerlka nyugati, csendes-óceáni partvidékének hosszában nyúlik el az Andok hatalmas hegyvonulata. Itt, 4000 méter magasságban, Bolívia és Peru határén terül el a Tltlcaca-t6, amely 7000 négyzetkilométer felületével egyike a legnagyobb édesvízi tavaknak a világon. Az Itt élő emberek legalább olyan szegények, mint amilyen gazdag a tő mondákban. Ennek fenekén nyugszanak — a mondák szerint — az inkák birodalmának mérhetetlen kincsei, városok teli arannyal és drágakővel, mindazzal, amit a kontinens őslakőlnak sikerült elrejteniük a spanyol ős a portugál hódítók elől. Ezer és ezer rege, monda szól e kincsekről, de ha a Titicaca-tó partjait lakó Aymara Indiánoktól érdeklődik felőlük az ember, csak keserű mosoly a válasz. Számukra mindez csak a fehér ember, a jóltáplált, gazdag, kissé bolondos fehér ember kitalálása. Az Aymarákat nem nagyon izgatja, amit a tó mélye állítólag elrejt előlük. Az ő gondjuk, hogy megmenekedjenek az éhezéstől. Még ma is úgy élnek, mint őseik ezer esztendővel ezelőtt. Nem éppen azért, mert beérik napjában egy marék rizzsel, mint ahogy a gyarmatosítók és a hódítók szívesen állítják, hanem azért, mert a talaj és a tó nem nyújt többet. Napkeltekor kimennek az Aymara Indiánok „totorálkon“, gyékénycsónakjaikon a vízre, kivetik hálójukat, s csak akkor térnek haza, amikor a Nap már a zeniten áll. Aztán asszonyaik osztályozzák a halat, kiválogatják az eladásra valót, amiért időről időre eljönnek a városi kereskedők. Az Aymara indiánok közt „gazdagnak“ számit, akinek néhány juha, talán egy tehene vagy egy fekete disznója van. Életük nem romantikus — csak szegény. És nyomorúságos életük nem is változik meg addig, amíg Bolívia Igazi ural — mint a legtöbb latin-amerikai államban — az USA-monopóllumok lesznek, amelyek a mindenkori diktátor segítségével kizsákmányolják az ország természeti kincseit. Az Aymarák számára két dolog jelenti a civilizációt: az újoncsorozások a mindenkori bolíviai diktátor hadserege részére és az adószedések szintén ugyanennek a diktátornak a részére. Mint egy antik festmény, olyan ennek a halásznak a feje. Nyomoruk ellenére is ragaszkodnak az Aymara Indiánok hagyományos népművészetükhöz Egy öreg konzervdoboz, paplrvltorla — s máris vitorlásé versenyt tarthatnak a gyerekek. Sok Idejük ágyán nem jut játékra, mert nekik is segfteniSk kell a felnőttek munkájában Aymara halász „totoráján“. A gyékény csónak 4—5 évet klbir, azután használhatatlanná válik. A fából készült csónak ritkaság az Aymaráknái
