A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-17 / 38. szám
Fábry litván /Ä/z/faZCiSoTfx 4 /í&faj’Ctc Kísért a fasizmus (II. rész) július 20-án este 7 órára valamennyi baloldali párt (Olaszország Kommunista Pártja, Nennt szoc. pártja, Saragat szoc. pártja, a republikánus párt, anarchistapárt) és az általános szakszervezeti szövetség közös manilesztációt hirdetett Róma központjában, Maxentius bazilikájának udvarán. Már jóval a megkezdés előtt, úgy 5 óra tájban a téren a bazilika előtt fotoriporterék, filmesek és rendőrök őgyelegtek. Mi is kiváncsiak voltunk, mi is lesz itt. Egyszer aztán itt-ott tizes-huszas csoportokba verődött — rongyos, értetlen suhancok tűntek fel, fasiszta jelszavakat kiabálva és fasiszta indulókat énekelve, A kivezényelt rendőrök meg egészen nevetséges macskaegér játékot űztek velük. Látszatra ugyan űzőbe vették őket, de úgy, hogy egyiknek se történjék baja. Ez a macska-egér játék folytatódott még akkor is, amikor bent Maxentius bazilikájának udvarán elkezdődött a manifesztáció. Mivel pedig a „hős“ fasisztáknak annyi merszük sem volt, hogy bemerészkedjenek az épületbe ; künn az utcán folytatták rendzavaró tevékenységüket. A kommunista ifjak csoportja végül is megsokallta a dolgot, és ha a rendőrség közbe nem lép, nagyon megjárták volna a „hősök“. Persze a rendőrség a kommunistákkal szemben már nem volt olyan kíméletes, és gumibotokkal agyba-főbe verte azokat, kik rendet akartak teremteni. Az egyik fasiszta suhancot elkapták a baloldali tüntetők. Ez aztán összetett kezekkel könyörgött, hogy ne bántsák, ő munkanélküli és ezért a tüntetésért 10 000 lírát kap. Nem haragudott a kapott pár po főnért sem, legalább biztosan kifizetik neki a zsold másik felét, mert lesz bizonyítéka, hogy „jól dolgozott“. Az azonban csak természetes, hogy Fanfani rendőrei a fiatal kommunistákkal szemben már nem voltak olyan kíméletesek és túlbuzgóan használták a gumibotót. Ez tehát a kétarcú Róma és egyáltalában a tőkés nyugat demokráciája. Kétféle koldulás Minden utcasarkon, még a Szent Péter bazilika környékén is, lépten-nyomon nyújtja feléd a kezét vagy koldus, vagy valamilyen kéregető apáca, barát. Kettejük között az a különbség, hogy míg az egyik a koldulással igyekszik enyhíteni éhségét, nyomorúságát, addig a másik ilyen módon is igyekszik növelni a Vatikánnak már meglévő milllárdjait. Magában Rómában, de egész Olaszország szerte megtalálhatók a Banca dl Spiritö Santo, a Szent Lélek Bankjának fiókjai. Vagyis a Vatikán kezében van a világ egyik legnagyobb tőkeérdekeltsége. Hogy mivel kereskedik? Lelkekkel! Ez tehát az a föld, ahol a hős Spartacus vezette rohamra seregeit a rabszolgatartó kényurak ellen. Ez tehát a város, ahol a garibaldlsták szuronyaikkal Írták meg a világtörténelem egyik legszebb lapját. Ez az a föld, ahol Galileo Galilei szenvedett a felvilágosodásért, a tudományos haladásért. Hogy az olasz hon legjobbjainak évszázados törekvése és harca mikor hozza meg gyümölcsét? Ez a kérdés foglalkoztatja ma az olaszok tízmillióit. így aztán nem csoda, hogy a kényúri Róma körül egy „vörös öv“ húzódik, melybe a környék majd minden falva és városkája beletartozik. Itt vagy kommunista, vagy a kommunisták által támogatott baloldali emberek kerültek polgármesteri székbe. Ez a „vörös öv" nagyon kényelmetlen és mindjobban összeroppanással fenyegeti az olasz kényurakat és szövetségesüket a Vatikánt. Az olasz proletárok a hatalmas Szovjetunió mellett ránk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságra is ügy néznek, mint példaképükre. Ezért minket, mint a szocialista társadalmi rend képviselőit, elhalmoztak kedvességükkel, kimondott szavunkat útmutatásnak vették. Érthető, hogy milyen büszkeség tölt el minket mindennek láttán. Feledhetetlen napokat áltem át a kétarcú Rómában, ahol a dicső múlt árnyékában Garibaldi unokái vívják hősi harcukat a szebb olasz holnapért és most már értem, hogy mi vonzza a történészeket és a képzőművészeket Olaszországba és főleg Rómába. Hiszen sok szépet, szemkápráztatót láttam az „őrök városban“ és mégis, amikor beszálltam a Csehszlovák Szocialista Köztársaság zászlajával díszített gépmadárba, zsebemben szocialista hazánk útlevelével, egyszeriben szabadabban lélegzettem, mintha egy úi felszabadulást éltem volna át 1 Via Ctmsiliazione Piazza di Colom» A Csiszárt Főrum útja
