A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-10 / 37. szám
I I űvös őszi szelek vagy té^JL li hóviharok idején, amikor kietlen, rideg a a határ, panaszosan sírmák a magasfeszültségű villanyvezeték drótjai. Különösen az oszlopok környékén erős a Jajongásuk, itt panaszukba majdnem emberi hangok vegyülnek, mélyebbek, nem olyan slvítóak, szinte zeneien dallamosak. A porceláncsigák adják ezeket a hangokat. Ezek a szigetelők. Fontos feladatot teljesítenek. Megakadályozzák, hogy a vezetékben folyó, óriási vlllamosenérgía utat találjon a föld felé és kisüljön. Nyitrától északra Gabon, az „Elektroporcelán“ nevű nemzeti vállalatban néhány éve gyártják csak a magasfeszültségű távvezetékek szigetelő porceláncsigáít. Igényes, sok szakértelmet ős tapasztalatot kívánó munka. Sok-sok kísérletezésbe, felvilágosító munkába és évekbe került, amíg az üzem dolgozói megtanulták a módját és kiváló, exportminősőgű szigetelőket kezdtek gyártani. Egy példa: A szigetelő anyagát képező fehér kaolin maszszának abszolút tisztának kell lennie, még egy hajszál sem kerülhet bele, mert szárítás közben kiégne, repedés maradna a helyén, ahol gázok sűrűsödhetnének össze — a szigetelők, a próba alkalmával kisülnek, használhatatlanná válnak. A dolgozóknak meg kellett szokni, hogy abszolút tiszta munkát végezzenek. A kezdet kezdetén az óriás szigetelőket kézierővel, fazekas módszerekkel készítették. Külön formáltak ki minden bordát, formák segítségével, villanymotorral hajtott forgó korongon. Ez a munka meglehetősen nehézkes, kimerítő, sok kézügyességet igényel és naponta a legnagyobb igyekezet mellett is csak két darabot tudtak legyártani. Ján Kozák és Peter Durka még ma is ezzel a régi módszerrel készítik a szigetelőket. Talán húsz lépésre tőlük a csarnok másik oldalán érdekes gép dolgozik. Esztergapadhoz hasonlít, de a kése olyan mint a sündisznó háta — csigavonalban acél tüskék mere-FrantUka KraJCoviCová deznek róla. Gyorsvágó esztergapad — mondják az emberek, szovjet dokumentációs anyag alapján készült. Elfordul a kése is és az anyag is forog rajta. Frantläek Kipper és Emil Fabó emberderéknyi hófehér tömböt helyeznek kései alá, hogy egy óra múlva levegyék róla a kész, klégetetlen szigetelőcsigát. Naponta nyolcat. * # * FrantiSka Krajőoviőová szocialista munkabrigádja külön fejezet. Csupa lány, Jelenleg hatan dolgoznak közülük. Hat lény egymás mögött a gépeknél. Mellettük futószalagon ökölnyi, féligkész, lágy porceláncsigák vonulnak. Sorban szedik el őket, a gépre teszik, pörögni kezd a szigetelő, a kés lágy oldalukba mélyed és a rétegek vajpuhán hámlanak le róla... Kész, jöhet a következő! ján Kozák és Peter Dorka kézzel, bordát bordára rakva építik fel a szigetelőcsigát. A futószalag vonul tovább. A munkatempó item kimerítően gyors, de állandó és folyamatos. — Mikor beszélgetnek maguk, lányok? — Munka közben semmi esetre sem. A futószalag nem vár meg, siet tovább. A lányok a környező falvakból járnak be az üzembe. Vonaton, autóbuszon ... útközben kibeszélgetik magukat — fiatal lányok és sok a mondanivalójuk egymásnak, mert tudják, hogy olyan nyolc óra következik, amikor a kezeknek lesz a döntő szavuk. Közös szórakozási lehetőségeket, kirándulásokat, sajnos, nem tudnak szervezni éppen azért, mert szanaszét laknak a környező falvakban és csak a gyár hozza össze őket. Miben látják hát a lényegét annak, hogy egy szocialista munkabrigád tagjai? — Ügy dolgoznak, hogy a futószalagnak ne kelljen leállnla. DÓBA GYÜLA Munkában a gyorsvágó Elkészült a hatodik ...
