A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-09-03 / 36. szám
KEK ÉSZT KEIT VEINY Jurij Konzeges szovjet költő Leningrátli levelekből című verséből idézünk a vízszintes 1, 70, valamint a függőleges 14, 16 és 17. számú sorokban. Beküldési határidő: szeptember 10. A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Az idézet 1. része (a nyíl irányában folytatva). 12. Lom ikerszava. 13. Nem íja. 15. Nyugat-európai ország fővárosa. 16. Malvin fele. 17. Hiányos étel. 18. Nem holt. 20. Omladék. 21. Imre Ubul. 22. Rendőr (argó). 24. Csapadék (ékezethiba). 26. Király olaszul. 27. Névelővel: tüzelő. 29. Rágcsáló. 31. Hiányos sziget. 33. A kereskedelem ősi módja. 35. Posztóféle. 37 Friss. 39. Személyes névmás. 40. Kábítószer (argó). 41. Egyesült Arab Köztársaság szlovák rövidítése. 43. Géza István. 44. Gyakori ír név. 46. Nyomós ok. 48. Zene fele. 49. „Nem egészen“ nyalka. 51. Karsztos vidék Brno közelében 53. Vissza : Dénes becézve. 55. Női név (ékezethiba). 57. Könyvtár régiesen. 59. Vissza: kettős mássalhangzó. 60. Nap peremei. 64. Kábult. 67. Nyugat-európai nép. 68. Sándor Rezső. 69. Sál peremei. 73. Ajándék szlovákul. 75. Kötőszó. 76. T. I. I. 77. Azonos betűk. 78. Életkorra vonatkozó rövidítés. 80. Mely irányban? FÜGGŐLEGES: 2. Német férfinév. 3. Olaj angolul. 4. Azonos betűk. 5. Tanú betűi. 6. Szívesen tenne szert nyereségre. 7. Római kettő. 8. Rossz szlovákul. 9. Angol kettősbetű 10. Kopasz. 11. Nép, Üj-Zéland őslakói. 14. Az idézet 4. része. 16. Az idézet 3. része (a nyíl irányában folytatva). 17. Az idézet 2. része (a nyíl irányában folytatva). 19. Felmenőági rokon. 22. Z. É. S. 23. U. Y. 25. Üké. 28. Z. C. E. 30. ENSZ hivatalos rövidítése. 32. Azonos betűk. 34. Mária becézve. 36. Nép Eszak-Afrikában. 38. Diadal fele. 40. Lap, kártya németül. 42. Névelővel : fehérnemű. 44. Szem szlovákul. 45. Vallásfelekezet rövidítése. 47. Római hat. 50. Azonos betűk. 52. Géza betűi. 54. Ij tartozéka. 56. Kaviár betűi. 58. Nem kap. 61. Az indiai kasztrendszer kitaszítottja, „érinthetetlen“. 62. Mer betűi. 63. Derűs betűi. 65. Bejegyez. 66. Hajó közepe. 71. Fémtartalmú ásvány. 72. Balti nép. 74. Máj betűi. 75. Véredény. 79. Kiejtett betű. 81. Függ. 45. Az előző rejtvény megfejtése: Aki jól akar írni, annak élete végéig javítania kell műveit. A 34. számú rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesültek : Göbő Gyula, Felsőszecse; Kakas Gyula, Nagysallő; Kolár Lászlóné, Csíz. PLATONOV Még egy mama lFolytatás a 9. oldalról) A kisfiú ekkor Ismerte meg a Zsucska kutyát. — Te vagy az, Zsucska? — Mr . .. mir ... mr ... ! — válaszolt a kutya-farkas. — Próbálj csak hozzám nyúlni! — szólt rá Artyom. — Csak nyúlj hozzám! Tudod, mit kapsz akkor! Én már iskolába megyek! Látod, ott van, ni! — m... m... m... — morgott meghunyászkodva Zsucska, és megcsóválta a farkát. — Tyüh, de messze van még az iskola 1 — sóhajtott fel Artyom, és továbbment. Ekkor Artyomot valami erősen arcul csapta, mintha valamivel beleszúrtak volna, amit mindjárt ki is húztak az arcából. — Hát ez meg megint micsoda? — riadt meg Artyom. — Mit verekedsz, majd adok én neked . .. Körülnézett, de senkit sem látott, csupán a lehullott falevelek zizegtek a szélben. — Elbújtál? — mondotta Artyom. — Bújj elő, ha mersz! A földön egy nagy bogár feküdt. Artyom felvette, azután egy lapulevélre tette. — Aha, téged vágott hozzám _ a szél. Nem baj, élj csak, úgyse sokáig élsz, hamarosan itt a tél. Artyom ezután már futva igyekezett az iskolába, nehogy elkéssen. Eleinte ott futott a sövénykerítést szegélyező ösvényen, de onnan valamilyen vadállat fújta felé forró leheletét és rámordult: „Ffurfcsi!” — Ne bánts, nem érek rá! — kiáltott oda Artyom, és kiszaladt az utca közepére. Az iskola udvarán sok gyerek ült. Artyom nem ismerte őket, más faluból valók voltak, úgy látszott, már régebben járnak iskolába, mind nagyon okos lehetett, mert Artyom bizony nem értette, amit beszéltek. — Ismered a vastag betűket? Mi? — mondotta a másik faluból való fiú. Amott meg ketten így beszélgettek: :— Afanaszij Petrovics ormányos bogarakat mutatott nekünk. — Ű, mi ezt már régen tanultuk. A madarakat is átvettük, meg a belső részüket is ismerjük. — TI csak odáig jutottatok, de ma már tanultuk azt is, hogyan vándorolnak a madarak. „Én semmit se tudok — gondolta magában Artyom — én csak anyut szeretem! Hazaszököm innen!” Megszólalt a csengő. Az iskola tornácán megjelent a tanítónő, és amikor a csengő elhallgatott, így szólt. — Jó reggelt, gyerekek. Gyertek ide, közelebb hozzám. A gyerekek mind bementek az iskolába, egyedül Artyom maradt kinn az udvaron. Appollinária Nyikolajevna odalépett hozzá: — Hát veled mi van, talán csak nem félsz? — Anyuhoz akarok menni — mondotta Artyom és tenyerébe rejtette arcát. — Vigyél ki gyorsan az udvarról . . . — Azt már nem! — válaszolt a tanítónő. — Itt az iskolában én vagyok a mamád. Artyom hóna alá nyúlt, karjára vette, és már vitte is befelé. (Részlet a Gyönyörű és eszeveszett világ” című kötetből). SOÖS ZOLTÁN: A lakat Kucorgók kint a küszöbön, egy rossz lakattal küszködöm. Gubbasztó varjú: úgy lesem az esőt. Esik csendesen. Majd szaporábban csepereg, s fickándoznak a levelek. — Babrálgatom a lakatot, s egyszerre friss gondolatok noszogatják a kezemet mint zápor a leveleket.-' Mondják mindig a rokonok: — a versírás nem nagy dolog, tölthetném okosabbal, sőt hasznosabbal is az időt, — s a szánó testvéri szemek úgy néznek mint egy beteget... Nosza! — szerszámokat elő jürgén, akár egy szerelő, s szétdobált alkatrészeken oktatom laikus szemem. A csalfa billentyűzetet pászitgatom, maid reszelek fohászkodva, hogy legalább ezt dicsérje meg a család S végül — csoda? — a szerkezet jó. Nézem mint egy versemet mely — a tett bármilyen gálád megjelent ötször legalább. A létrán szinte szárny emel míg a padlásajtóra felszerelem, s hozzá kuncogok: becsülnek majd a rokonok, és mondják — bólintok nekik — na, itt sem lopnak tengerit. 15
