A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-08-13 / 33. szám
„divatgondjai”. Vajon melyik napozómat vegyem fel, a csíkosat, vagy a pettyeset? A csíkosat anyukám varrta 75 centiméter rózsaszín-fehércsíkos pikéböl. Ennek nagyon szép a felsőrésze, elől szívalakú, hátul pedig keresztpántos. Ha esetleg pelenkát kell cserélni, gyorsan tudok öltözködni, mert csak a keresztpántokat kell legombolni és lehúzni rólam a napozót, ami hátul és a lábszárnál gumibefüzéses. Nagyon csinos a másik képen látható napozóm is, amelyik fehér pikéből készült, kötényvállas felső részén és a zsebeken világoskék hímzett pettyekkel díszítve. A napozó felső része elől és hátul egyforma, a nadrágja pedig a derékon és a lábszárnál ugyancsak gumibefüzéses. Mikor kezdje el a gyermek a zenetanulást? Oj iskolatípus születik: a művészeti népiskolák. 1961 szeptember elsejétől az egész országban a zenei, képzőművészeti, színi, szavaló- és tánctagozaton megkezdődik a tanítás. Főleg a zenei tagozat iránt nagy az érdeklődés, mert ma már a legtöbb iskolásgyermek számára lehetővé vált, hogy a kötelező iskolai oktatáson kívül részt vehessen tetszés szerinti külön oktatásban, egészen csekély pénzösszegért. Napjainkban már megszokott kép és bizony örvendetes, megnyugtató látvány, hogy a munkások és parasztok gyermekei, akik ezelőtt álmodni sem mertek volna ilyesmiről, hegedűvel a hónuk alatt, zeneiskolába járnak. Éppen ezért nagyon sok szülő érdeklődik ezekben a napokban: Mikor kell megkezdeni a gyermek hángszertanulását. A művészeti népiskolák zenei tagozatába, az elöképzőbe a 11. osztályos gyerekeket veszik jel. Az első osztály sok új benyomása, a megváltozott életrend, a betűk, a számok tanulása annyira igénybe veszi szellemileg a gyereket, hogy nem tudná elég érdeklődéssel befogadni a zenei élményeket. A második osztályos gyermek viszont már beleszokott a rendszeres iskolai munkába, több logikai készséggel, nagyobb érdeklődéssel tanulja a zenei alapfogalmakat. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a gyerekek, akik 5—6 éves korukban kezdtek hangszert tanulni, azok azt gyorsan megunják és 11—12 éves korukban csak a legerélyesebb szülői kényszerre hajlandók a gyakorlást, tanulást folytatni. A zenei tagozatú művészeti népiskolába elsősorban a zene iránt fogékony gyermekeket Írassuk be. Természetesen ez azonban nem jelentheti azt, hogy zenészt, szakembert neveljünk belőlük, hiszen 7—8 éves korban még nem lehet eldönteni, hogy valaki valóban hivatott-e a zenei pályára. Régen a hangszertanulás igen fáradságos munka:, „tortúra discentium”, a tanulók kínzása volt. Egyszerre kellett megtanulni a kottát és a hangszerkezelést, ami legtöbbnyíre lélektelen skálázásokból és gépies ujjgyakorlatokból állt. A mai pedagógiának az az elve, hogy a gyermek először a belső hallás segítségével tanuljon meg kottát olvasni és énekelni. Tehát a hangszer kezelése ne vonja el figyelmét magáról a muzsikáról és ne váljék a gyermekből például olyan ügyes zongorista, akinek a zene lényegéről sejtelme sincs. A zenei elóképzöben a gyermekek belső hallását, ritmusérzékét fejlesztik, megkapják a legszükségesebb elméleti ismereteket és csak ezután, a második évben adnak kezébe hangszert. A zenetanulás nem könnyű feladat. Sok türelmet és hangyaszorgalmat követel meg. Csak azért, hogy valaki a szórakoztató zenét, vagy a letűnt vüág érzelgős dalait játssza, nem érdemes időt és energiát pazarolni a hangszertanulásra. Neveljük gyermekeinket az értékes zene szeretetére és a hangszertanulást is ennek érdekébe állítsuk. (MF) Részlet a Hamupipőkéből Táncoló gyerekek A Miletic utcai balettiskola növendékeinek a Kultúra és Pihenés Parkjában megtartott előadásán készült ez a két felvétel. Négy-tizennégy éves gyerekek táncoltak a színpadon, a kisebbek inkább bájukat, ittott botladozó lábacskáikkal, a nagyobbak néha egészen kifogástalan mozgásukkal lopáztak be a nézők szívébe. A közönség - többnyire szülők — boldog büszkeséggel gyögyörködött táncukban, s valószínű ők is erre gondoltak: vajon ezek közül a gyerekek közül hányat láthatunk majd viszont pár év múlva hivatásos együttesek színpadain? Vidám szinkópák cTi
