A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-30 / 31. szám
DÉNES GYÖRGY NAGY OLIVÉR TÖRÖK ELEMÉR BATTA GYÖRGY Csurog a fény, zúg a szürke Sajó árja, túl a hegyen kakukkmadár kiabálja: kakukk, kakukk — épp úgy mint a Tisza partján, fény cikázik az ezüstös fűzfa gallyán. Szemem előtt lebeg a mézleheletű mező. Aratásra zeng a mélyhegedű. Arat a gép, bőségesen gyűl a kéve: tarlószagú, szöcskehátú föld keblére. Szamócaszínű s tüzes volt a szád, rózsák szórták az illatot reád, Szemedben pedig a kék ég lakott s fénnyel tükrözte be a holnapot. Iz állomáshoz közel lakik a kedves, Unt parányi kicsi űrhajók, 'ok-sok csillag-szín szikra repdes, ' libegve-lebegve-szállva löpül híd-Tejútra, fákra. \z állomáshoz közel lakik a kedves, Aég a mozdonyok vasszelep-száján is — Fújva, sziszegve, sisteregve — t Te neved buggyan ki, Kati, Zgész a csillagokig fellebegve. S ha sínek helyett tenger terülne, 1 hajószelep is Katit fütyülne, Aint én, ha várok rád ablakod alatt.) 1hogy az est húzott gyűrűként iz ég felhőujjára arany-holdat, In is majd egyszer ujjadra húzom rágyam, hűségem jelét, talán már holnap. lZ állomáshoz közel lakik a kedves, mint parányi kicsi űrhajók, ok-sok csillag-szín szikra repdes ... De jöttek később a gondok, bajok — s szamócaszín szád is megkopott. És felhők árnya borult az égre, elmerült benne a szemed fénye. Ébenbarna volt hajad, de színét korán jött őszi derek kicsípték — a sok ezüst szál úgy csillog benne, mint lomb-szűrte fény, csillagos este. Pedig szamóca-színű volt a szád, rózsák szórták az illatot reád. Huncut szemedben a kék ég lakott — s derűvel szórta be a holnapot. I 9 t VERES JÁNOS Látomások Lánc, lánc, eszterlánc, mennyi ének, mennyi tánc, jaj, de szép a gyermek arca, hogyha hamva pírja barna, és amikor felkacag, mintha sütne drága nap. Elnézem a tarka táncot, a sok rózsát, gyöngyvirágot, hogy forognak körbe, körbe, száz világ egy szemtükörbe, száz szivárvány, száz mese, mintha napfényt hintene. Hej, ti könnyes emberek, elárvult, bús gyermekek, én is jártam tarka táncot, én is fűztem gyermekláncot, jaj, be rég volt, jaj be rég, elhervadt a margarét. Ahogy nézem most e táncot, elsimulnak mind a ráncok, s öreg szívem felhevülve rétek bársonyára dől le, s dúdolja a víg danát, virágzik az almaág. Ácslegény dédapám köhögetve ballag, viszi szekercéjét, fancsikai nagyapám mezítláb megy utána, vállán a szegénység. Karos lócán üldögélek, mint lélek a csillagon, baltanyelet faragcsál a pásztor a zsámolyon, Kozsár Mihály veretését örökbe adja, húll belém a honi szó, mint az érces búza-ár a malom-garatba. Gyárkapunál kOrmosöklű férfiak beszélnek, toporognak, szemük alja csontfehér, kiáltásuk nekivág a homályos ablakoknak. Leheletük parazsát arcomon érzem, — csendőrlovak prüszkölnek, megsuhan a gumibot, kiserked a vérem. FECSÖ PÁL Júliusi ének A zimankós szeles napokat nyárrá perzselte az idő, kánikula, fonnyadt virág, pihegő, fáradt szitakötő, kaszára váró búzatáblák, kékeszöld ívű vén hegyek, s a hegyek alatt barna testű kenyérért küzdő emberek Gép zakatol, pihen a szellő,-S a hegyek alatt barna testű, a traktoros, a kévekötő homlokán, arcán felragyog. Sóhajt a föld, z'izzen a búza s a zsákban kenyérről álmodik, s lányokról kik fényes késsel az új kenyeret megszelik. BATTA GYÖRGY Kati Bőröd alatt, Vér-rakétákon Tizennyolc éved robog, Virág-szemű Szeretőm légy, S tűz-léptű asszonyom. A szíved kell, A bronz-melled, Mindened, mindened — Fénylenek bennem, Oldódnak bennem Szerelem - fény - köt egek. Bőröd alatt Vér-rakétákon Tizennyolc éved robog, Virág-szemű Szeretőm légy, S tűz-léptű asszonyom. 13 *£ bj £ w u £ rS P~S Cl) 4—> bj ^r> CL) ♦N U Sí rS CJ £ hJ & S ÍV -N :o -K ; tv -zc ; O ^ j iá, xs ; £ : J
