A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-30 / 31. szám
Ezen a vidéken mérte a hősi vietnami felszabadító hadsereg a legnagyobb csapásokat a francia imperialistákra. Ma békében és nyugalomban művelik meg a vietnami parasztok rizsföldjeiket. Vége a nyomornak, az éhségnek és a szenvedésnek. Eszak-Vietnam népének kulturális és életszínvonala egyre emelkedik. A képen: vasárnapi bevásárlók a Dien Bien Phu-i bazárban. Bujazöld növényzettel borított meseszép hegyek Dien Bien Phu egykori francia erőd környékén a Vietnami Demokratikus Köztársaságbait. A hegyek által bezárt szélesebb völgyekben is találni jól megművelt rizsiiltetvényeket. l gy búcsúzott de Castriése tábornok, a Dien Bien Phu körzetében harcoló francia gyarmati csapatok parancsnoka. Ezzel a távirattal nemcsak tizenhatezer francia katona búcsúzott Hanoitól és a dzsungelháború poklától, de Franciaország is örökre búcsút vett egykori gyarmatától, a demokratikus Vietnamtól. 1954.. május 7-én elült a fegyverzaj Dien Bien Phu körül. Nyolc héten át harcolt itt hősiesen a vietnami nép szabadságáért, emberi élethez való jogáért. A lelkesedés és a szabadságvágy győzött itt a jól felszerelt francia zsoldosok fölött. Egy évvel ezelőtt útra kelt Haiphongból egy csehszlovák egészségügyi küldöttség, hogy meglátogassa azt az észak-vietnami városkát, melynek nevét az egész világ ismeri. Dien Bien Phut egyedül országúton vagyis gépkocsin lehet elérni. S a több mint 500 kilométeres országút bizony nem éppen kiváló autósztráda. Legnagyobb részben szerény utacska ez, amely Hanoitól távolodva egyre kevésbé járható. Hoa Binh tartománytól kezdve hegyoldalakon kanyarog, majd csakhamar 1600 méter magas hegygerincekre kúszik fel, ahol csak néhány centiméter választja el a gépkocsit a szédítő szakadékoktól. A hegygerincekről számtalan szerpentinen ereszkedik le az út a további völgyekbe. V3S jelzésű kocsink sikeresen kiállta' a próbát, motorhiba és defekt nélkül három nap alatt tette meg a nyaktörö utat. S az út igazán romantikus volt: itt-ott csak tropikus fűvel benőtt, egyébként csupasz hegyek között, másutt buja növényzetű dzsungeleken át vezetett, olykor pedig kompon kellett átkelnünk a folyókon. Az idő — mondhatom — talán túl jó is volt, a hőmérő majd mindig 35 fokot mutatott — árnyékban. Vietnami barátaink figyelmes házigazdának bizonyultak. Egész utunk folyamán lehetővé tették számunkra, hogy a déli hőség alatt kényelmes kis bambusz-bungalókban — pajotokban — sziesztázhassunk, s éjjeli szállásunk is mindenütt remek volt. S így május 5-én elértük utunk végcélját. Dien Bien Phu egy dzsungelekkel borított hegyektől körülvett fennsíkon fekszik. Megtekintettük a történelmi harcteret, láttuk a számtalan lövészárkot és alagutat, amelyeken keresztül a vietnami szabadságharcosok a francia kíserődöket megközelítették, láttuk de Castriése tábornok rombadőlt bunkerét. Ma itt is, mint egész Észak-Vietnamban, békés élet folyik. A hetivásárokra bejönnek Dien Bien Phuba a közeli és távoli környék lakói, hogy eladják termékeiket és megvásárolják, amire szükségük van. Nem messze a városkától ismerőssel találkoztunk. Egy Zetor traktor szántotta a kiterjedt rizsültetvényeket. Vadászok jönnek elő a dzsungelból zsákmányukkal. A hegyi patak sebes vizében bambusznádrudak úsznak. A békés mindennapi élet képe fogadja az idegent mindenütt. Az itteni emberek közül senki sem akar többé háborút. A szomorú napok emlékét nem messze innen, Son Lábán szomorú emlék idézi: egy börtön romjai, ahol l,5x 1,5x2 méteres cellákban politikai foglyokat tartottak a gyarmatosítók. De az ilyen börtönök sem tudták megtörni Vietnam népének ellenállását. Ellenkezőleg még jobban feltüzelték őket a harcra. Elbúcsúztunk Dien Bien Phut ól s elbúcsúztunk később Vietnammal is, ahol jóakaratú emberek, a mi barátaink élnek. Azt kívánjuk nekik, hogy gyermekeik sohase ismerjék meg a háború borzalmait, hogy mindnyájan békében dolgozhassanak, építhessék szép hazájukat. J. KASPÁREK,
