A Hét 1961/2 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1961-07-30 / 31. szám
Ila az országát kitünően ismerő kirándulót Ja megkérdeznénk, hogy a dél-csehországi Tfebofi miről nevezetes, minden előzetes ^ * gondolkodás nélkül azt válaszolná, hogy a Világ, a Rozmberk és a többi halastavairól. Meg a felduzzasztott nagy vizekben kényelmesen úszó pontyairól, amelyek finom Izükkel itthon és messzeföldön hírnevet szereztek a városnak. Ennyit mondana emberünk s ezzel még nem merítené ki Tfebofi érdekességeit. Mi sem akarjuk felsorolni valamennyit. Csupán egyetlen dologra hívjuk fel a figyelmet. A csehek úgy emlegetik — és milyen büszkén! — hogy Gigant. Pedig nem ez a hivatalos neve. Az emberek keresztelték el így. Mert az emberek mindig ilyert megnevezéssel élnek, ha valami egyedülálló, példátlan, egyszóval fantasztikus méreteket ölt. Az 1950-ben létesített Rozmberk Nagyhizlaldáról van szó. Miért Gigant ? Mielőtt erre rátérnénk, be kell mutatnunk a hizlaldát. A várostól mintegy öt kilométerre, halastavak, szántók és rétek között, mesterségesen létesített erdőtől körülvéve, gyümölcsöskerttől ékesítve találunk rá arra a tíz pavilonból álló falucskára, amelyben sertéseket hizlalnak. A pavilonok szépen elrendezettek, jó benyomást keltenek a látogatóban. Mint egy-egy nagy sátor, úgy tléznek ki ezek a kívülről csinos, belülről tiszta házikók. Persze, a méretekről kell beszélni, ha a felvetett kérdésre felelni akarunk. A pavilonok hossza százötvenöt, szélessége pedig tizennégy méter. Egy-egy pavilonban kétezerötszáz sertés hízik. Faluról szóltunk, nagyra méterezett épületekről és rengeteg sertésről. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk a lélekszámot sem. A telepen mindössze huszonnyolcán dolgoznak. S ebben az igen kicsi számban benne a kapus, a gyümölcsös kertet gondozó kertész és nem utolsó sorban a hizlalással foglalkozó ember. Közhelyszámba megy már, hogy mindennek megvan a maga története. így a trebofii Rozmberk Nagyüzemi Hizlalónak is. Amikor ötvenben az állami gazdaság felépítette a telepet, akkor még csak ezer sertés gömbölyödött egyegy pavilonban. S egy-egy hizlalóra öt munkás kellett. Régi, elavult módszerek szerint hizlaltak, és az eredmény sem volt kecsegtető. Husz-huszonhárom mázsa húst termeltek évente. Ekkor az emberek még nem beszéltek Gigámról. Csak jóval később, az 1955-es esztendőben, amikor a párt Központi Bizottsága határozatott hozott, hogy1 fokozni kell a hústermelést. Ekkor vezették be az óriás pavilonokba az új technológiát. Következménye ? Berendezték e világ legkorszerűbb nagyüzemi A trebofii reneszánsz városháza A három városkapu egyike A Világ. Köztársaságunk második legnagyobb halastava f»-V-' S
