A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-12 / 11. szám
Pozitív és negatív hősök Az amerikai rakétáknak tudvalevőleg nem amerikai a szülőatyjuk, hanem egy német-náci tudós, volt SS-tiszt: Wernher von Braun. Mindegy. Valakinek csak kell amerikai módon reklámot csapni, valakin keresztül mégiscsak meg kell próbálni megírnimegfilmezni a hidegháború apológiáját. Nemrég a nyugati nagyvárosokban, nyugatnémet-amerikai koprodukcióban, filmet vetítettek Wernher von Braun életéről, az amerikai rakéta fejlődéséről és kilőtt műholdjairól. Hogy a filmnek nagyobb sikert. felhajtást biztosítsanak, a müncheni, londoni bemutatókra elvitték Wernher von Branut is. A film vetítése után egyszer csak csillárok százai gyúltak fel, s az egyik páholyban frakban ott ült a „hős”, Wernher von Braun. A filmnek így sem volt sikere. Még Münchenben sem. Pedig von Braun müncheni származású, s honfitársai azóta sem látták, amióta megkapta az amerikai állampolgárságot. A filmből hiányzott a művészet s a belső meggyőző erő. A közönség valószínűleg ezt gondolta magában: a filmnek hiába Elérem a csillagokat a címe... egyelőre szovjet rakéták száguldanak a csillagok felé, és érik el a holdat, és fényképezik a hold túlsó felét, Wernher von Braun rakétái pedig valahol hátul kullognak a világűrben és egyáltalán nem érik el a csillagokat. A londoni anyáknak valószínűleg az is eszükbe jutott, hogy Wernher von Braun a VI és V2 hitlerista „csodafegyvereknek” is a szülőatyja volt, melyekkel alig tizenhat esztendővel ezelőtt londoni lakósokat gyilkoltak meg. A von Braun dicsőséget zengő hidegháborús filmet az egész világon levették a műsorról. Megbukott. Ellenben kitűnő antifasiszta filmet lehetne készíteni a von Braun életének nyersanyagából. A VI és V2 fegyvereket ugyanis a nordhauseni Dóra koncentrációs táborban kísérletezték ki és állították elő. Tízezrek pusztultak el a tábor építése közben, más tízezreket a rettenetes hajsza és éhínség emésztett el. Az elhulló, piszokban, sárban fekvő halottakat a tudós Wernher von Braun munkahelyéhez közel egy sarokban halmozták fel. Wernher von Braunnak csak oda kellett volna néznie. De Wernher von Braun sohasem nézett oda. Fellegekben járt, az orrfacsaró bűzt sem érezte. El volt foglalva a találmányával, amely neki dicsőséget, másoknak halált hozott. A szórakozott Wernher von Braun professzor nem vette észre, nem is álmodta, hogy politikai foglyok hatalmas méretű szabotázst készítenek elő éppen az ő VI „csodafegyvere” ellen. Ezek az emberek a háborút akarták megrövidíteni, a londoni gyerekek egy részét megmentem. A szabotázs sikerült! A kilencezerkétszáz darab, milliárdos költséggel készült VI lövedék közül kétezer már a startnál csütörtököt mondott, kétezer az angliai mezőkre hullott, és csupán kétezer érte el Londont. A politikai foglyok százai pedig mártírhalált haltak, százával végezték ki őket. íme, röviden ennyi lehetne a film meséje. Szerény szüzsé, de korlátlan lehetőségek, hatalmas konfliktus- és robbanóanyag, korfestő részletek, pozitív és negatív hősök egész sora van benne. Persze, ebben a filmben Wernher von Braun csupán mellékes szerepet játszhatna. Esetleg ő lenne a kifigurázott SS-tiszt, a félrecsúszott tudós, aki meggyalázza tudományát, s akiből gyilkost csinál a becsvágy és a militarizmus. És vele szemben ott állana Albert Kunz, a mártírhalált halt német kommunista, a szabotázs egyik vezetője. Wernher von Braun nevét a tudomány történetében semmi esetre sem fogják aranybetűkkel feljegyezni. Ő még a fekete betűket sem érdemli meg. SZILÁGYI ANDRÁS A szerelő * Megjött a szerelő! Itt a szerelő! Vidám zaj veri fel a lakás csendjét, a gyerekek büszkén sivalkodnak, a feleségem pedig megelégedetten néz rám, mint a család fejére. íme! Alig egy hónapja, hogy hívtuk és a szerelő eljött. Megjavítja a mosógépünket. — Vége a gürcölésnek, szívem — mondom magabiztosan —, látod, itt a szerelő! Idő kérdése csupán és a mosógépünk újra fut. Háztartásodba ismét bevonul ennek a derék embernek a jóvoltából a technika áldása. A szerelő éppen jött fel a lépcsőkön. Kék munkaruhába öltözve, a vállán sárgabör szerszámtáska. — Kérem, jöjjön — sietek elébe szívélyesen, mint a ház ura — jöjjön, nagyon várjuk! — Azt elhiszem — dörmögi —, az már bizonyos ... Engem mindenki vár! Dolgos és ügyes ember. Nem sokat habozik. Egy-kettőre szétdobja a mosógépet. Nem boszorkányos dolog egy mosógép, pillanatok alatt fel lehet bontani az oldalát. Hangosan fütyörészik. Csavarhúzó, fogó, franciakulcs táncot jár a kezében. A családom tagjai kíváncsian kandikálnak a mosógép kibontott belsejébe, mint egy mesebeli ösállat gyomrába. Acélalátétet tesz belé a szerelő, egyetlen huszonöt filléres nagyságú, barna alátétet. Ennyi nyersanyagot használ fel a javításhoz. Na és felken még kisebb mennyiségű vazelint a tengelyekre. — Hohó — kiáltott vidáman — hopla —, és felegyenesedett — kész a kocsi, mehet! Fut a masina. És bekapcsolta. Futott. Tíz percnyi munka talán. Igazán ügyes ember ez a szerelő. Tíz perc alatt... Kész rekord! A család lelkesedik, én a vállát veregetem. — Nono — mondja —, még nem vagyok készen! ilokkot vesz elő. — Kiállítom a számlát! Munkaidő 1 óra — Írja be — tizenkettő nyolcvan. — Tíz perc — kotnyeleskedik bele a nagyobbik fiam. — Ördögöt — morog a szerelő. Az adminisztrációs munkák ideje is beleszámít. Adminisztrációs munkák alatt a számla kitöltését érti. — Felhasznált segédanyag nyolc korona — sorolja. — Az apró alátét? — ijedezik a feleségem. — Csak nem aranyból van ? — Nem, nem arany, csak nemesített tűzálló és rozsdamentes Poldi acél! — és folytatja az adminisztrációt — Utazási idő másfél' óra ... tizennégy korona ... — Elvtársam, maga Komáromból jött? — hökkenek meg — Nem, nem... onnan is csak tíz korona a vasúti költség! Vagy talán gyorsvonaton utazott? Akkor meg hogyhogy csak egy hónap alatt ért ide? — Fenét Komáromból — vidul fel szélesen —, innen a Rozsda-utcai komunálból... Rejtély az egész, a szerelő is rejtély... békés mosolyom is rejtély, amellyel kifizetem a végösszeget. Mert kifizetem, hiszen a mosógép mégis csak fut, nem lesz már a feleségem keze vörös a szappanos víztől. Aztán minden mesterségnek megvannak a maga titkai. És a szerelésben mégis csak a szerelő a szaktekintély. Hálálkodva búcsúzunk és kinézünk utána az ablakon. Vadonatúj, elegáns, krámszínű Spartakba száll. Ááá... így már érthető az utikölség, a benzin persze pénzbe kerül. — Szerelő úr — kiáltok utána, szerelő úr... miért nem jár taxival? Az talán olcsóbb lenne... És hamarább megérkezne, ha hívják! Azt hitte, búcsúzom tőle. Barátságosan mosolygott, intett és elrobogott. Spartakja világoskék füstpamacsokat pöfögött. DUBA GYULA • Anatolij Szofronovot, a nagy sikert aratott Moszkvai jellem és Egy városban című darabok szerzőjét 50. születésnapja alkalmából Lenin-renddel tüntették ki. O Az angol Lawrence and Wishart kiadó megkezdte Lenin öszszes müveinek kiadását. Az első két kötet megjelenése után ezt írja a Tribune című hetilap: „Lenin műveit minden embernek ismernie kell, aki a világot meg akarja érteni..." • Pekingben a Kubai grafikus művészet című kiállítás nagy sikert aratott. A kínai közönség élénk érdeklődéssel fogadta a kubai nép múltját és forradalmi jelenét ábrázoló 118 fa- és linóleummetszetet, a kubai grafikusok kiváló alkotásait. A kiállítás egyben a kubai és a kínai nép kulturális kapcsolatának kialakulásához is hozzájárul. • Oj bibliográfia jelenik meg Heine összes müveiről, életéről, működéséről a weimari Árion kiadásában, Gottfried Wilhelm lipcsei tudományos kutató és könyvtáros, továbbá Eberhard Galley, a düsseldorfi Heine-archívum vezetőjének szerkesztésében. ® A leningrádi népszerű tudományos filmek gyárában egész estét betöltő tudományos-fantasztikus film készül Rakétával a Venusra címmel. • A párizsi opera kórusának tagjai már két hete sztrájkolnak. Válságban van az operaház: igazgatósága a kormány utasítására elzárkózik a kollektív szerződések aláírása elől és nem hajlandó fizetésemelést adni. A sztrájk miatt az opera csupán balett-esteket és hangversenyeket tud műsorára tűzni. • Cesare Zavattinit, a neves olasz filmrendezőt meghívták Kubába, hogy támogassa a születő kubai filmművészetet. A jelen pillanatban Zavattini, a kubai forradalomról szóló szövegkönyvön dolgozik, s közben Kubai napló jegyzetek címmel könyvet ír. 14
