A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 5. szám
i V $ J*. % Havanna (liHiban«>x~ x^Mrt ^V3 Suantánamí-öböl . / (USi) «M DOMINIKAI TTw KÖZT. Jamaika c= <? ^.acKy.biiJt^gJjp _ Patria o muerte! Mióta a kubai nép kivívta szabadságát és a forradalom útjára lépett, ez a jelszava: „Haza, vagy a halál”! A hatmilliós ország valamennyi zugában szinte naponta harsan a tömegek ajkán elszánt esküként. S a dolgozók a becsületesen elvégzett munka után, az új élet épitése közben, megtanulják a fegyverforgatást, éberen őrködnek a milicisták a tengerpartokon, a városokban és üzemekben, mert az imperializums elvakult gyűlölettel agresszióra készül. Közép-Amerikáról készült térképünkön kiemeltük azokat a helyeket, ahol az amerikai pénzen toborzott zsoldosokat a Kuba elleni agresszióra képezik ki. A nagyszerű fekvésű Guantanamoi-öböl, az Egyesült Államok mege rösftett katonai támaszpontja. A KARIBI-LÉGIÓ Az Egyesült Államok pénzén húszezemyi különféle nemzetiségű banditából szervezték az úgynevezett „karibi légiót”, amelyet floridal, guatemalal és más támaszpontokon képeznek ki a Kuba elleni invázióra. Felszerelték őket korszerű amerikai fegyverekkel, repülőgépekkel és csak a kedvező alkalmat lesték a beavatkozásra. Az Einsenhower kormány utolsó heteiben tervszerűen előkészítette a talajt a beavatkozásra. Megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Kubával, nyomást gyakorolt a latin-amerikai országokra, hogy kövessék az USA példáját, ami súlyos kudarccal végződött. A Karib-tengerben, Kuba közelében az amerikai hadihajók provokációs hadgyakorlatokat tartottak, repülőgépekről fegyvereket dobáltak le az ellenforradalmároknak, akik különféle szabotázsakciókat, robbantásokat hajtottak végre. A nép azonban lesúlytott rájuk és a kormány tántorithatatlanul tovább halad a forradalmi úton. Washingtonban hiába szervezik a legelszántabb banditák légióját, hiába tömik őket pénzzel, Kuba egységesebb mint valaha és meg tudja védelmezni vívmányait. GUANTANAMO Oriente tartomány délkeleti részében fekszik a 145 négyzetkilométernyi kiterjedésű guantanamól amerikai támaszpont. Az USA úgy csikarta ki a kubaiktól, hogy a spanyolok kiűzése után megszállta az országot és a kubai függetlenség elismerésének egyik feltételéül szabta. Az 1903-as szerződéseket 2 1934-ben kissé módosították. Az alapvető „megállapodás” kimondja, hogy Guantanamót csakis a hajózáshoz szükséges szénkészletek tárolására és kikötőnek használhatja az Egyesült Államok. Ma viszont Guantanamón két hatalmas repülőtér, többezer tengerészgyalogos és számos földalatti fegyverraktár van. Ezenkívül a Kuba ellen irányuló felforgató tevékenység központja és a kormány megdöntésére készülő agresszió ugródeszkája. így nemcsak az eredeti szerződéssel, hanem az 1934. évi okmányban leszögezett elvekkel is ellentétes célokat szolgál a A kubai nők is fegyevert fognak , haza védelmében. Képünkön a lavannai milicia egyik női oszta-A kubai falvak ifjúságát képzett katonák tanítják testnevelésre, fegyverforgatásra. Az amerikai agresszió veszélye éberségre kényszeríti a népet. guantenamói támaszpont, hiszen az kimondja, hogy „Kuba függetlenségének védelmét kell szolgálnia.” Ma pedig éppen a Kuba ellen készülő agresszió legfőbb felvonulási területe. A kubai kormány eddig nem vetette fel a guantanamói támaszpont kiürítését, nehogy okot szolgáltasson a provokációkra. A kubai nép azonban egyre határozottabban követeli az amerikaiak távozását és nem kétséges, hogy elöbb-utóbb napirendre kerül a probléma. Washington a kubai nép ellen elkövetett gaztetteivel elvesztette minden jógát a guantanamói támaszpontra, noha a szerződések 99 évre szólnak. A Castro kormány visszautasította azt az évi 3386 alamizsna dollárt is, amit az USA a támaszpont használatáért évenként fizetett. KUBA NINCS EGYEDÜL A kubai forradalomnak egyre több őszinte barátja van. A szocialista országok, a Szovjetunió félreérthetetlenül kijelentették, nem engedik meg, hogy az imperialisták eltiporják a kubai nép vívmányait, vérrel szerzett szabadságát. Ez pedig meggondolásra kényszeríti még a legforrőbbfejü kalandorokat is. Ha ehhez hozzáadjuk azt, hogy Latin-Amerikában egymást érik a kubai nép mellett tartott tüntetések és milliók készek akár fegyverrel is harcolni Kuba szabadságáért, megértjük, miért nem szakították meg a diplomáciai kapcsolatot Kubával a dél-amerikai kormányok. A Castro kormány gazdasági eredményei, a dolgozók életkörülményeinek javítására tett intézkedései és különösen a földreform olyan tények, amelyeket képtelen meghazudtolni az imperialista propaganda és amelyeket valamennyi dél-amerikai ország dolgozói példaképüknek tekintenek. Pillanatnyilag talán elmúlt a közvetlen agresszió veszélye, de az Egyesült Államokban még mindig befolyásos erők támogatják Kuba lerohanásának gondolatát. Reméljük, hogy az új Kennedy kormány reálisabb politikát kezd Kubával és megszünteti a Karibtenger térségében hónapok óta tartó feszültséget, a világbéke veszélyeztetését.
