A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-22 / 4. szám
Jöjjenek már a járásiak, hogy megbeszélhessük végre!. . . Hegyétei kép, az ötéves terv előkészítőiről. Mi ívtunk: a phvi Pődatejeden a következő kép fogad: Schleichart Ödön főkönyvelő, Heringh Gizella gazdasági felelős, Rózsa Ottó segédkönyvelő és Gödény János zootechnikus az ötéves terv irányszámai fölött ülnek. Javítanak, módosítanak, igazítanak a számokon, mert a járás nem fogadta el az eredeti szövegezést. — Miért nehéz a terv összeállítás? — Semmivel nem dicsekedhetünk — állapítják meg az irodában. — Nem jól áll a szekerünk rúdja. — Mi az oka? — Nem kielégítőek a gazdasági eredményeink. Sok terményünk kint veszett. Nem került be magtárjainkba. Nincs 3965 végéig befejezik a hatalmas és korszerű baromf'farmok építését hazánkban. .. Modern tehénistállók, modern fejőgépek.' elég munkaerő. Nincsenek fiatalok. Csak idősebbek vagyunk. — Hány hektár a földjük és mennyi az emberük? — Hatszázkilencven hektár a földünk s százkettő a dolgozó tagságunk Ez az arány így nem is olyan rossz... — Mi hát a baj? — Nincs pénzünk. — Mennyire lenne szükségük, hogy rendes kerékvágásba jöjjenek? A könyvelők papírért, ceruzáért nyúlnak, és külön-külön végzik el a számtani műveletet. — Legalább 630 000 koronára. Akkor a teljes huszonhat koronás munkaegység-értéket kifizethetnénk. Álljunk meg egy szóra, mondjuk ki gondolatainkat. Az óhajtott összeg nem hull le az égből, ennyi pénzzel senki nem ajándékozza meg a pódatejedi szövetkezetei. Ezért a pénzért felesleges fohászkodni, hiábavaló áhítatos szemmel a kanosaiul festett égre nézni. Mit kell tenniök, hogyan gondolják? — A hektárhozamon kéne javítanunk, meg a munkaszervezésen. Meg a tejtermelést kellene növelnünk. Mert nagyon kevés az a négyliteres átlag tehenenként. Meg idejében kellene betakarítanunk. Nem kint pihentetni a babot december közepén. — Érdekes, babszedés decemberben .. Mikor végeznek a szedéssel, ha szabad érdeklődnöm. Remélhetőleg, még havazások előtt? — Tizenketten mentek ki a kertészeti csoportból. Leszedik hamarosan ... A répát meg a kukoricát betakarítottuk időben... Oj elnököt kaptunk, Gyurica László személyében, határozott embernek látszik, lehet, hogy jövőre jobban áll majd a szénánk... Csak már ezzel a tervvel elkészülnénk... Nehéz az összeállítása. — Mit szeretnének elérni hatvanöt végéig? — Kiváló eredményeket, mert a feltételek adva vannak. Meg szilárd pénzügyi mérleget... Hogy mindenre teljen bőven a bevételeinkből. Más szóval, és ezt mi módjuk el: Azt szeretnék, hogy ne legyen uruk soha többé a pénz, hanem ők legyenek biztos urai mindig a koronáknak... Az egyiknek sikerül, a másiknak ...? Egy embert kerestünk Nagyabonyban Nem tetszik tudni, hol kereshetnénk Kázmér Károlyt? Negyvenöt éves, háromgyermekes családapa, tehenész a szövetkezetben. Etet és fej a feleségével... Menjünk a telepre? Nagyszerű ötlet. Jaj, de ott olyan nagy a sár, hogy attól már csak a tenger mélyebb. Es az óra mutatója déli tizenkettőre ugrik, egy árva lélek sem tanyázik az istállóban. Hova menjünk innen, hol találhatnánk meg? Jó, megyünk a lakására ... Itt megint azzal fogadnak a szomszédok, hogy nem jó helyen kereskedünk, emberünk építkezik, két szoba-konyhás lakásnak rakja le az alapjait. Siessünk az új telekre, ott módunkban lesz szót váltani vele. Az új telek. Le sem kellene írni, hiszen nem újság a házépítés manapság falcainkban. Szanaszét épületfák, épületanyagok meg nagy rakás homok meg munkaszerszámok. Az udvaron traktor áll, s a pótkocsin megpillantjuk Kázmér Károlyt, alacsony, zömök ember, salakot szór le az udvarra. Néhány gyerek tartózkodik még a traktor körül és a traktorista, de egy sem pihen tétlen, segítenek. Célba értünk tehát, s magyarázzuk meg pontosan, miért éppen öt keressük? Az ember megigazítja a sapkáját, összehúzza a szemöldökét, egyszóval igen komolyan figyel a szavunkra... Ötéves tervükben a tejtermelés növelése jelentős. 1960-ban 112 500 liter, 1961-ben 826 000, 1962-ben 951000, 1963-ban 1050 000, 1964- ben 1 168 000 és 1965-ben 1 211 000... Folytatnánk tovább az okoskodásunkat, de észrevesszük, hogy Kázmér Károly mosolyog. — Min mosolyog? — Azon mosolyogok, hogy amiről beszélnek, régen nem újság nekem. A szövetkezet vezetői kikkel tanácskoztak volna a lehetőségekről, ha nem a tehenészekkel? Mi állítjuk, hogy öt év alatt 500 000 literrel fejünk többet. És mi tartjuk a szavunkat: — Ez derék dolog, de mire építik a számításukat, ezt is árulja el? — A tejtermelés növelése legtöbb érdekünk. Hiszen hozam szerint keresünk. Minden száz liter után 2,40 munkaegységet kapunk. Persze, hiábavaló lenne az igyekezetünk megfelelő takarmánykészlet nélkül. Éppen azért kijelentettük, hogy a jövőben nagyobb silókukorica és fehérjedús évelőtakarmány termesztésére számítunk. — Szereti a szakmáját? — Tudja, életem rosszabbik felében, amikor egyhuzamban tizenöt évig mások szolgája voltam, mindig tehenekre vágytam. Hogyha nekem egyszer tehenem lenne! ... Hát most van tehenem. Ha úgy tetszik, kettőszáznyolcvan ... Gondjukat viselem. Vasárnap, ünnepnap — nem számít... A kötelesség mindennél elsőbb. — Van értelme a munkájának? — Jól gazdálkodunk. Tíz korona előleget fizetünk és nyolc korona jut osztalékra. Tessék jobban szétnénzni a telkemen. Építkezem... kölcsön nélkül. Eddig is jó volt, ezután meg jobb lesz. Ugyanis az ötéves terv nemcsak tejhozam —, de jövedelememelkedést is jelent. .. Berendezem majd belőle az új házamat... Ne haragudjon, hogyha politikára fogom a szót... Olyan ez a mi tervünk, mint a fénylő tükör. Varázsa van. Ha belenézek, jobb ruhában látom s jobb cipőben a családomat... Bocsásson meg, de az idő eljárt, néhányszor még fordulnunk kell... Jó egészséget! — Magának is ... Autó és traktor egyszerre zúg fel.
