A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-11 / 24. szám
Losonci vásár € gy ora a 85 é eoes Gyurkovits Ferenccel A régi, ma már nem létező losonci pincesor hatnak és azt festhetik, amiben tehetségük legmarkánsabban érvényesülhet. Ha tanulmányútra mennek, nem ismerik a koplalást. Én annak idején négy évet töltöttem Münchenben, de ne kérdezze, milyen körülmények között. . . Gyurkovits Ferencben a képzőművészek egyik lagsokoldalúbb és legszorgalmasabb kollégájukat tisztelik. Nagyobb alkotásait olajjal, temperával és akvarellel festette, tanulmányainak többségét szénnel és ceruzával készítette. Figurális munkáit a realista hagyományok, tájképeit az impresszionizmus jellemzi. Különös szerettei festett tájakat — főleg téli tájakat —, vásári részleteket, népviseleteket. Műtermének sok-sok képe közül mégis egy ceruza-rajzon pihen meg legtovább a szeme, A „Bosnyákfej"-en. Ez az öreg művész kedvenc képe. Tízéves korában rajzolta. . . E műteremben talán minden a gazdag múltnak egy-egy kedves emléke. S mialatt a művész néma csenden emlékezik rájuk, nekem is eszembe jut a gyermekkorombeli Gyurkovits Ferenc. Már akkor is szakállt viselt. Lehet, hogy a szakállas bácsit előbb ismertem meg a trombita, s csak azután az ecset mögött. A nagy losonci zenekarban ugyanis Gyurkovits Feri bácsi volt a trombitás. Mosolyogva emlékezik erre is. — Festés mellett voltak mellékszenveldélyeltoi is, a zene, a sör meg a pipa. De ezekből már csak a • festés maradt meg ... Mert dolgozik még ma is. Amikor meglátogattam, akkor is munkában találtam. SÓLYOM LÁSZLÓ Gyorsan, nagyon gyorsan múlik az idő ... Egy-egy évforduló könyörtelenül figyelmeztet rá. Lám, a losonciak neves festőművésze, Gyurkovits Feri bácsi is már 85 éves. Az öreg művészt büszkén vallják magukénak a losonciak, pedig az ő Feri bácsijuk tulajdonképpen nem is losonci. . . De próbálná neki valaki mondani. Tegyük mindjárt hozzá, hogy nemcsak élete, hanem művészete is összeforrt a várossal. Szinte nincs Losoncnak és környékének egyetlen régisége, nevezetessége, amit a festő ecsete meg ne örökített volna. Hogyan kerültem idg? — Elmerengve, halkan Ismétli kérdésemet és közben emlékei szárnyán már nagyon messze jár... Budapesten születtem. Apám mészáros volt, s ezt a foglalkozást szánta nekem is. Tizenhat éves koromban — akarva, nem akarva — rám került a henteskötény, E véres — bár tisztes — mesterségtől az öcsém váltott meg. Neki kedve volt hozzá, nekem nem. Mehettem az iparművészeti főiskolára. Ha nem lett volna öcsém, talán bizony sohasem jutottam volna el a párizsi és a münchei akadémiára. — Münchennek, ahol négy évet töltöttem, közvetve szerepe volt abban, hogy belőlem losonci lett. Münchenben tanultam a képek és freskók restaurálásának művészetét, és mint restaurátort hívtak meg a Losonc melletti Divénybe, az ottani templom freskóinak felújítására. Mikor idejöttem, magam sem gondoltam rá, hogy végleg Itt maradok. Elhallgat a művész. Kérdés nélkül is tudom, mire gondol. özvegy emberként került annak idején, 1909-ben Losoncra, s Itt talált új hitvest, hű élettársat, akitől ez év elején búcsúzott — őrökre. — Várjon csak — töri meg azután a csendet — mutatok valamit első losonci emlékeim közül. — Díszes mükiállltási névjegyzéket tesz elém. Dátuma 1911. A kiállítók között Katona Nándor, Neogrédy Antal, Kézdi Kovács, Izsó Miklós, Munkácsy Mihály, Ripl Rónai és máso<< neve mellett ott szerepel Gyurkovits Ferencé is. Tudjuk, nem ez volt Gyurkovits Ferenc első kiállítása. Egyik aktjával dijat nyert már 1902-ben Budapesten, aktképéért kapott „Meuton honorable" kitüntetést 1903-ban a párizsi akadémián, Rubens Meleages a Stalanta képének kópiájáért osztatlan elismerésben részesült 1906-ban Münchenben, és bér a Szlovák Nemzeti Galéria birtokában van több 1911 előtt készült nagyértékű alkotása, most mégis a losonci kiállítást emlegeti.- Amikor én kezdtem — folytatja a szót —, nagyon nehéz volt c művész élete. Állás, fix kereset nem volt, pénzem pedig csak akkor, ha sikerült eladnom valamit. Mit tagadjam, kénytelen voltam házalni, összegöngyőlltett képeimmel látogatni a hivatalokat, kávéházakat, lakásokat. Sokat, nagyon sokat festettem, den korántsem mindig azt, amit akartam. Sokszor azt kellett festenem, amit a vevő rendelt, ilyenkor már annak is örültem, ha a rendelés nem csendéletre szólt. Milyen más most minden. .. Nekem, az öreg művésznek már nem kell házalnom. A Képzőművészeti Szövetségtől rendszeresen kapom a segélyt és a kiállításokon eladott képeimből is van jövedelmem. Nem tehetek róla, de Irigylem a mai fiatalokat, akik gond nélkül dolgoz-Gyurkovits Ferene festőművész egyik kedvenc portréja előtt 17
