A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-11 / 24. szám
n)éj iej> Qtßnpp o er sei SZABADSÁG KOVÁSZA MÁR A MUNKA Tervek: súlyos kalapácsütések, jövőt jósló, bizarr szimfóniák. Vaskezü élet; tűzben forrt erő: boldogságra készül a világ. Szabadság kovásza már a munka, végső értelem, megedzett béke. Jó ekét kovácsolunk a kardból s vascsillagot verünk az égre. A SZEME MINT A TENGER KÉKJE FÉNYLETT Én egyszer olyan gyönyörű nőt láttam, hogy sírhatnékom támadt hirtelen, s megéreztem e földreszállt csodában, mily szép az élet s mily reménytelen. A szeme mint a tenger kékje fénylett, bearanyozta minden sejtemet, azóta poklok sűrű lángja éget — és menekülni többé nem lehet. ESŐ Dörgött az ég, hullt az eső, három napig állt a bál, három napig esdekelve könnyezett a rózsaszál. Csupa tajték volt a nyírfa, repesett a levele, lombja, ága szomorúan hajlott, csüngött lefele. Sárga tócsa gyűlt alatta, s elnyújtózott hevenyén, bús virágok bukdácsoltak, ringatóztak tenyerén. És ahogy az alkony árnya betakarta az eget, a mély, sűrű sötétségben az egész föld könnyezett. KI ŐRZI Ki őrzi a szépség csillagát? Ki őrzi a halk örömet? Vak vihar döngeti, rázza a szívemet, a szívedet. Érted-e még a költő szavát A bujkáló, forró zenét? Elengedted a galambot, a szárnyaló fehér mesét. Gondolkozol az életünkön? A régi nyár már oda van. Vigasztalódj! Egyszer úgyis megöregszünk mindannyian. A LOMBOK SELYMÉN HALK ZENE A lombok selymén halk zene; cseng a szerelem éneke. Ha nehéz volt a szíved, édes, menekülj most a zenéhez. Lásd, a tavasz váltadra hajlik; úgy simogat, mint régen, s te megifjodva, boldogan jársz a tavaszi fényben.
