A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-11 / 24. szám
Pihen a klscsikó A csikósok most elél járnak A kicsinyek a tisztáson látnak napvilágot. Jó erdei levegő, napfény, hideg és meieg eső edzi őket. — A lőállomány zöme hucul — hangsúlyozza a mérnök. — Hazája a Kárpátok keleti gerince. Mongol származású ló. A népvándorlás idején Került hozzánk. A ma is létező hucuioK (a kárpátokban élő, kb. háromszázezer tót számláló ukrán népcsoport) elődeinek volt kedveit nyerges állata. A síkságra nyargaltak le rajta zsákmányolni. A lenti lovak nem tudtak üldözni a hucult, esetlenül tapogatóztak a szikiakon. .. Ez a fajta azonban könnyű, s hogy megfelelő testsúlyt érjünk el nála, más országok hegyi lovaival keresztezzük, Így az Ausztriából oehozott törzsménnel. A neve: háfling. Az alpok havasain tenyésztik. — Fjord ménünk is van — figyelmeztetett Tóth Béla. — Igen, a Skandináv félszigetről vásároltuk. Egy ősi vad lófajta ivadékával, a przewalszkiménnel is fedeztetünk. — Hát a norik! — szól közbe Pista bácsi. — Az osztrák Alpokból származik. De nem sokat tartunk belőllük. Tíz-tizenkét kanca az egész. Hajnali tűzön sül a szalonna A mérnök az órájára pislant, este hatra jár az idő, a csikósok megkeresik hátaslovukat. Felpattannak a nyeregbe, megsuhogtatják hosszú ostorukat. A ménes fürgén megmozdul, porzik a fű a paták alatt, terelik a lovakat a karámba. A Vohinon nagy a csend, mélységesen hallgatnak a fenyők, csak a vadak zörgetik meg néha az ágakat. Szemlátomást homályosodik az idő szeme. A fenyők színe, a legelők pázsitja nagyon hasonlít most a szeptemberi éjszakákra. Olyankor nem ajszanak a csikósok. Kiállnak a bódéjuk elé és hallgatják a szarvasok bőgését, elnézik viaskodásukat. A holdvilágos éjszakákon négyöt bika veri össze agancsait... Széplaki Pista bácsi már a karám mellett, vacsorához készülvén mondja: — Nagyon szeretjük a holdvilágos éjszakákat. Nagyon szeretjük a foglalkozásunkat. Örülünk, ha az erdészetnek jó lovakat nevelünk. Lámpát nem gyújtanak, tűz lángja pislog a fazekak alatt, de nem sokáig, vacsora végeztéig. Aztán lefekszenek s a holnapi napról álmodnak. Lóra, csikós lóra. Este felé nem izük a fű A przewalszki-mén 7
