A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-04 / 23. szám
^ din mm® IIIIIIIIIIIMIIIIIIIIlllllll III1IIIIIIII MII II MII lllllllll Nicolas Guillén két verse Kívülről hazám gyönyörű... Kívülről hazám gyönyörű, de bévülről keserű, rideg. Kívülről hazám gyönyörű, smaragdszín tavasz, zsenge fű, smaragdszín tavasz, zsenge fű, s keblében jég a nap — hideg. Fellegeid csöndje, mily azúr — nem érzi, tested miért remeg. Fellegeid csöndje, mily azúr, ó, Kubám, ládd, bőkezű az Or, ó, Kubám, ládd, bőkezű az Or, ki ily kék eget szánt neked! Famadár búgó danája, lágy, bánatos dallamom; bánatom fa-madárkája, Kubám, szivem mátkája, ki jól ismerlek, mondhatom: Kubám, szivem mátkája, vér pálmáid harmat-ára, vér pálmáid harmat-ára s tengered dagasztja bánatom. Ajkad lágy mosolygása, ki jól ismerlek, mondhatom, pálmáid bús sóhaját A zászlókon, mit Washington röpített ébenszín csípőmbe vér foly\ akár a szigonyon. Zúgó vérpatak — dalolom. Nem kímél — üt a jenki-puskatus... Amerikánus, go home! Földem, bánat hiába nyom, ha harcban megfáradt szíved köré tenger-robot bilincset fon. Dalod ő fojtja — elárulom, ő gyötör s a jenki-puskatus... Amerikánus, go home! Szíved átlőtt — jól tudom, kapitányaid is ismerem, kik éji rab-vadászaton ember-célba lőnek vakon. Csattan a korbács s a jenki-puskatus..* Amerikánus, go home! Smith gépe leszáll a parton. Hallja, Smith úr, maga nyakigláb, az őserdőből Washington nevében koktélra hívom. S ő eljött — markéban puskatus. Amerikánus, go home! 1958 siratgatja — ám hiába. Vér és tánkódás ajkad lágy mosolygása, vér és bánkódás pálmáid bús sóhajtása. Vér és bánkódás. Az ember, ki szántja földeid — halott, mielőtt fogantatott, mielőtt a sírba szállhatott, az ember, ki szántja földeid. S városaid gyermekit, ó, Kubám, koldussors várja csak, egyetlen rézgarasért tótágast áll majd mind, süvegei s rop vad táncokat, s hajbókol, ha valaki int. (Erről zengek én bús szongokat, s nincs ember, ki ebben leint.) Hol spanyol, hol jenki szorongat, miért is ne tenné, s gyalázza földünk — mindenünk, mely kenyeret adott nekünk, bár spanyol vagy jenki szorongat, s mért ne tenné! Mily elárvult és puszta vagy, földünk, te vérünk, életünk! Csak el ne fáradjon a kéz, mely szenvedésünk ismeri, csak el ne fáradjon a kéz; a sárga, vörös, ében vagy fehér, rázd meg keményen — kell neki. Egy rosszhírű révkocsmában, hórukk, hetyke ami-matróz ivott, hórukk, egy rosszhírű révkocsmában le akart ütni engem, ám én elintéztem menten e hetyke ami-matróz biz’ott, hórukk, s azóta nem kötődik, nyugodt, a rosszhírű révkocsmában a hetyke ami-matróz — halott, ki le akart ütni engem, hórukk! 1947 Fordította: Péter László 9
