A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-04 / 23. szám
Természettudósok dolga, hogy a Duna madárvilágáról pontos képet {essenek. Az ö feladatuk felderíteni, hogy a nádasok, bokrok, füzesek, nyárfák, jegenyék és topolyafák dzsungelében milyen madarak élnek. A riporter célja más. Egy ritka madár - fajta nyomába szegődni. A neve: kormorán. Az evezölábúak családjába tartozik. Hossza nyolcvan-nyolcvanhárom, szárnyhossza harmincöt, farkhossza húsz centiméter. Fénylő feketés-zöld, barnás a háta, a torok körül fehér, a has oldalain néha fehér foltokkal. Árad a Duna, magas a vize, nagy hullámok, örvények hátán szeli a vizet motorcsónakunk. Az árterületek növényvüága víz alatt, néhol a fáknak is csak a koronája látszik. Pozsonypüspöki egyik szigete felé tartunk. Valamikor, ötven éve itt vertek tanyát a kormoránok. Vén topolyafákra, vagy jobb híján fűzfákra fészkelnek, s a nap nagy részében százával röpködnek a víz fölöt. Fáradhatatlanul halásznak, villámgyorsan rácsapnak kiszemelt áldozataikra, Hl víz fölött és víz alatt egyformán jól érzik magukat. Veszedelmes halpusztítók. Egy-egy kormorán naponta legalább három kiló halat fogyaszt. A Duna árterületein állandóan vadásznak. Áprilismájus hónapban még fokozzák tevékenységüket, amikor a három-négy kékes-zöldesfehér tojásból kikelnek a fiókák. Ilyenkor hat kilót is kitesz napi fogyasztásuk. Nem csoda tehát, ha a Duna menti halászok úgy szeretik a kormoránokat, mint kecske a kést, Legszívesebben kilövöldöznék őket s levernék a vén topolyafák ágairól gallyakból, füvekből összetákolt fészküket. Jól elkészültünk az útra. A motorcsónak orrában messzelátó, teleobjektívvel ellátott fényképezőgép és minden szükséges eszköz a kormoránok szigetének megközelítésére, a ritka madarak felkeresésére. Lefelé a víz is segít, gyorsan haladunk a titokzatos sziget felé, hajókat és uszályokat hagyunk magunk mögött, s már be is fordultunk egy mellékágba, amely a kiszemelt helyhez vezet. A sziget azonban megmosolyoghatja igyekezetünket, mivel a felületét víz borítja. Nem talál itt a láb semerre szárazát. A bokrok fuldokolnak, a fák törzse derekig alámerülve, csak a vadkacsáknak és a gémeknek tetszik az áradás. Vonulunk hát tovább. Más szigeten, más árterületen próbálunk szerencsét. A keresés szenvedélye vezérel bennünket Szapra — a szapi halászok tanyájára, ahol nem egy vállalkozó kedvű ember kész velünk felkutatni a ritka madarat. Bartalos Dezső, Vass Ferenc és Molnár Imre tapasztalt halászok társaságában indulunk a kormoránok után. Irány: a Büdösi-sziget! Öt-hat kilométer távolságra esik a falutól. Beláthatatlan nádasok, dzsungelre emlékeztető évszázados fák koronái alatt siklik csónakunk. Bozótok és vízbe hajló fűzfák között, sűrű bokrok ösvényin. A kormoránok a vad, a kietlen, az emberi településektől távoleső helyeket kedvelik. Amerre megyünk, fákon, bozótokon, nádasokon kívül nem is látni semmit. Csak vizet és vizet. Meg egy fából összetákolt, omladozó „kastélyt", állítólag a grófé volt, oda járt mindig a szeretőjével. Meg egy öreg halászcsárdát, ámelybe már csak a szél és a víz jár be. S a nádasok fölött észrevesszük a kormoránokat! Ott röpködnek a vizek hátán, mint nagy-nagy fekete holtók. Jókora zajt csapnak. Lármásan szállnak fel a fűzfák ágain terpeszkedő fészkeikből és szünet nélkül köröznek a levegőben, majd leereszkednek a vízre s kampós csőrük segítségével pillanatok alatt felnyársalják a halat. A halászok irigykedve nézik munkájukat, gyakorlatukat, s újságolják, hogy a kormoránok is közösen halásznak. Nagy vizeket bekerítenek és a halakat kiszorítják a zátonyokba. Igen, a kormorán kitűnő halász. Halfogásra könnyen betanítható. A kasmírok és a kínaiak megszelídítik őket, nyakukra vékony gyűrűt húznak, hogy ne nyelhessék el a zsákmányt, s a csónak orrába ültetik. Rengeteg halott összefogdostatnak így velük. Siklik a csónak a vízen, bent járunk már a telepen, a kormoránok ijedten röppennek fel előlünk. Az alacsony fűzfák fészkeiből kíváncsian és félve lesnek ránk a fiókák. Kattog a fényképezőgép, örömtől sugárzik az arcunk, a halászok viszont ellenszenvvel tekintenek a kormoránokra. Legszívesebben fészkestől le-> vernék őket. Mert halász és kormorán két kibékíthetetlen ellenség. Nem szeretik egymást. A törvény azonban nem engedi pusztításukat. Ritka madarakról van szó. Hazánkban csak a Duna mentén élnek. Ha a régiségeket megőrizzük, a kormoránokat is megtűrhetjük a természet örökszép múzeumában. A kor mór un fióka a fényképezőgép lencséje előtt Elrepül és gazdag zsák mánnyal tér vissza Kormorán-lesen % Itt tanyáztak
