A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-28 / 22. szám
Kétszáz mázu Először pontos vegyi elemzésnek vetik alá az új burgonyafajtákat Smálik mérnök az utolsó igazításokat végzi az Sok cserepet takarít meg a kísérleti állomás sa ját gyártmányú komposztprése A nemesített magcsemeték gondos, szakszerű ápolást igényelnek Tátra árnyékában élünk — mondják néha mosolyogva, néha bosszankodva a poprádi járás szövetkezeti dolgozói, ha szóba kerül az. időjárás, a szántóföldek minősége, a hektárhozam. Bizony, a Tátra árnyéka nem mindig kellemes. Az óriás hegylánc hófödte csúcsai és a derekához tapadó erdők elrabolják a csapadékot. A Csallóközben aranyat érő májusi eső csak júliusban érkezik ide* Száraz, kavicsos a talaj, A tátraaljai földek fő terménye a burgonya. Ez viseli legjoban a zord időjárás szeszélyeit. Nem véletlen tehát, hogy innen indult el útjára a ma már országoshlrú poprádi mozgalom, melynek lényege:, átlag kétszáz mázsa burgonya termelése egy hektáron. A nagylomnicf Burgonyanemesltő Kísérleti Állomásnak oroszlánrésze van e mozgalom megvalósításában. Tízéves fáradságos munka után sikerült két nemesített burgonyafajtát kitenyészteni, mégpedig a Tatrankát és a Csajkát: Ezek ellenállnak a különböző megbetegedéseknek. Minőségük kitűnő: az érési idejük sokkal rövidebb, mint az eddig termelt fajtáké, s jól bírják a szeptemberi korai fagyokat. A kísérleti állomás igazgatója, Hlaváő és helyettese, Smálik mérnök állandóan látogatják a környék szövetkezeteit és nemcsak elméleti, hanem konkrét gyakorlati tanácsokat is adnak, a technológia új formáival ismertetik meg a dolgozókat kint a szántóföldeken; hisz e mozgalom egyben azt is jelenti, hogy új agrotechnikai módszereket kell alkalmazni, mert a burgonya ültetése, gondozása ma már nem képzelhető el megfelelő mezőgazdasági gépek nélkül. * * * A batizfalvai szövetkezet határában, nem messze a falutól, egy széles parcella végében nagy a csoportosulás. Az új gépék próbáját szemlélik az emberek. A burgonya már a földben van. Az is régen történt meg errefelé, hogy április végére elkészültek volna az ültetéssel. — Lovakkal bizony elhúzódott volna még egy hétig — jegyzi meg mellettem a szikár, nyakigláb agronómus, aki közben Smálik mérnök magyarázatára figyel. öt falu szövetkezeti elnöke, agronómusa jött ide, hogy a burgonya helyes, időben történő ápolásával, gyommentesítésével megismerkedjen és tapasztalatot szerezzen. Smálik, ez az örökmozgó, fiatal mérnök figyelmesen követi a traktorral vontatott gyomirtó ekék útját. A traktor egy rövid forduló után megáll. A mérnök igazít az ekéken. A földbe markol, kihúz egy csomó vékony, zsendülő pernyeszálat. — Ez a rákfenéje- minden terménynek — mutatja, s az emberek bólogatnak, ismerik jól. — Az ekéket úgy kell beállítani, hogy a gyökerét is elpusztítsa. S ami a legfontosabb, időben megkezdeni a munkát. Az emberek kérdezgetnek, vitatkoznak. Saját tapasztalataikat idézgetik. Paraszti alapossággal szemlélik a gépek munkáját. A mérnök készségesen felelget. Feljegyzi a gépek tökéletesítésére vonatkozó hasznos tanácsokat. Van a csoportban olyan is, aki először csak mosolyog a bajusza alatt, a szeméből látom, azt gondolja: ugyan, ez a fiatalember akar minket megtanítani a krumplikapálásra!? De aztán, mikor semmiféle ravasz kérdésekkel nem tudja sarokba szorítani a mérnököt — dohogva beadja a derekát. Kétszáz mázsa burgonya egy hektáron — nem is kevés! A batizfalvaiakat faggatom, az elnököt, Lihaft Rudolfot. — A gépeket már megvettük — ez már fél eredmény. Ez a parcella mindig a legjobb krumplitermő helyünk volt. Hogy mennyi lesz ? ... Tavaly volt a legrosszabb évünk, ötven mázsa termett egy hektáron. Én kétszázban kiegyeznék. Az agronómusunk különben Iticsit elvetette a sulykot, azt állítja, hogy háromszázötven mázsát vár, ha kedvez az idő — fordul a mellette álló szikár, csillogó szemű emberhez. Az
