A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-28 / 22. szám
A sói vizet bivalybőr tömlőkben merítik felszínre A z első korszak több mint ezer évvel ezelőtt kezdődött. Üveglap alett őrzött latinnyelvü Írások hírt adnak arról, hogy a mai Szolivar — az egvkori Sóvér területen 933-ban, sós forrásokat fedettek fel. Ettől kezdve címeres uraságok versengtek a terület birtoklásáért. Hízelegtek királynék, császárnak, felhasználták az árulás, a megalázkodás eszközeit, de nem riadtak vissza a gyilkosságtól sem. A só rendszeres bányészásót csak 1571-ben kezdték a ma is látható 113 méter mély Lipót-tKnábar.. Schalm gróf német telepesei voltak a vezetők, de szlovák és magyar jobbágyak gömyedeztek a hatalmas, piszkosszürke kőkockák súlya alatt. 1800-ban felépült az új sófőzde. A vállalkozás igen nagy hasznot hajtott, de a munkabérek nem emelkedtek. Szolivar második korszaka akkor kezdődött, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott és Csehszlovákia népe a szabadság, a függetlenség eszméitől lelkesedve várta, hitte, hogy valóban szabad lesz. A csalódás keserű volt, Szolivaron is. A feudális és félfeudális kiuzsorázók helyét Masaryk tőkései foglalták el. A termelés egyre fokozódott, a munkástól egyre többet követeltek, de erőfeszítését csak éhbérrel jutalmazták. Csendőrszuronyok őrizték a rendet, mert a munkásság már nem tűrte sorsát tétlenül, hanem egyre erősebben szervezkedett és bérharcokkal, sztrájkokkal védte érdekeit. A hcrmadik korszak kezdetét ágyúlövedékék robbanása, puskagolyók sivítása jelezte. A harmadik korszak fényeit Keletről hozták a vörös katonák. Amíg Eperjes felé utaztam, elfogott a riporter-láz. Még soha nem voltam sóbányában és azt hittem, nagy fehér folyosókat, csillogófalú tárnákat látok majd, ahol fehérruhás bányászok kristályos sókockákat fejtenek ki a falakból. A szolivari nemzeti vállalat dolgozói csak mosolyogtak ezen a elgondoláson. A felszabadulás óta bevezették a hidraulikus sófejtést, tehát nem kell senkinek lemenni a föld mélyébe, mindent elvégez a víz. A 250— 400 méteres fúratba lenyomják a kettősfalú acél-szondát és ezen át robban a víz a mélybe, ahol húsz atmoszféra nyomással mossa, oldja a sót. A szonda külső járatán feltör a sűrű piszkos oldat. Ismét csöveken át jut a hatalmas tartályba, ahol vegyi úton tisztítják és jóddal keverik. Amikor a gyár vegyészei elvégezték munkájukat, megkezdődik az oldat párolása. A párolás! folyamat végső eredménye a tiszta, fehér, asztalunkról jól ismert só. Azonban ez még nagyon sok vizet tartalmaz, tehát rotációs szárítókba kerül. A gyár termeiben sós izü a levegő, a rotációs hengerek állandóan forognak, a fehér ruhába öltözött munkások készségesen magyaráznak a látogatónak, aki csodálkozva tapasztalja, hogy a szolivari sófőzdében „Ize“ van a levegőnek. Évi 30 000 tonna sót termelnek Szolivaron. Az 1961-es esztendő első negyedében olyan kiváló eredményeket értek el, hogy elnyerték a Minisztérium és a Forradalmi Szakszervezeti Szövetség vörös zászlaját. Hutnik Mária kitüntetett csomagolónő munkacsoportja a szocialista mimkebrigád címért versenyez. Egyre több automatikus gép könnyíti a munkát, egyre több újítási javaslat születik és egyre több új családi ház épül Szolivaron. A régi városrész még a múlt nyomát őrzi, de az új már s harmadik korszak szellemében épült. Szabad emberek élnek a só városában, örömmel dolgoznak és az új otthonok falai között már csillogó szemekkel tervezik a jövőt. Mert a csehszlovákiai sótermés történetében ismét új fejezet kezdődik. Nagymihály mellett új 150 000 tonna kapacitású lelőhelyeket fedeztek fel a geológusok. PÉTERFY GYULA 8 Szolivar három korsmaka ..mm «5* IH Rotációs kemence A szárítóban
