A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-28 / 22. szám
Minden gyermek egyformán kedves — akármilyen is legyen borének színe j€?ir0je Azt állítják Guineában, hogy gyerekek teszik ki a lakosság három negyed részét. Ha talán kissé túlzott is ez az állítás, az azonban tény, hogy a guineai főváros utcáin s a falusi kunyhók körül csak úgy hemzsegnek a gyerekek. Csodálatos és megható, ahogy ez a fiatal köztársaság a gyermekekről gondoskodik. Még csak két éve, hogy Guinea népe lerázta a gyarmati igát, s mégis mennyi mindent tettek már a gyermekekért. Nincs ma már asszony Conakryban, aki ne az állami szülészeti klinikán hozná világra gyermekét. Szülőotthont rendeztek be minden városban. Igen sok faluban működnek szülésznők, akiket az állami szülészeti klinikákon képeztek ki. S milyen volt a helyzet a francia gyarmati uralom idején! Milyen körülmények között szültek akkor a nők — sötét kunyhókban, sokszor az útmenti árokban, mindenféle orvosi segítség nélkül. fekete szülőknek nem volt pénze, hogy a legegyszerűbb dolgokat — mint amilyenek a kötszer és a ragtapasz — megvásárolják. Csaknem minden második gyermek meghalt egyéves kora előtt. Ma a gyermekhalálozási arányszám, hála a kormány gondoskodásának, radikálisan csökken. Vagy ott van az iskolák kérdése. A francia gyarmati hatóságoknak nem volt pénzük iskolákra. Mindent elkövettek, hogy a fekete szülők gyermekei ne szerezhessenek magasabb képzettséget. A francia gyarmattartók nagyon is jól tudták, hogy ezzel saját maguk alatt vágnák a fát, mivelhogy gondolkodó emberek, müveit emberek nem sokáig tudják elviselni az elnyomást. Éppen ezért csak igen kevés afrikai tisztviselőt neveltek fel. Ma az iskolahálózat az egész országra kiterjed. Az iskolában a hét éves kis lurkók mellett ott ülnek tizenhatéves fiatal lányok és fiúk is, és együtt tanulnak írni, olvasni. Az iskolák legnagyobb részét a falvakon a lakosság önkéntes társadalmi munkában építette feL „Emberi beruházás”, így hívják a guineaiak ezt az önkéntes munkát, amelyet az egész nép, a köztársaság javára vállalnak. Minden falu, ahol iskolát építettek, tanítót kap az államtól. A közeljövőben bevezetik a kötelező oktatást a 7—14 éves gyermekek számára. Sok más példát is hozhatnánk fel, amelyek mind egyet bizonyítanak: hogy a fiatal Guineai Köztársaság sokat áldoz a gyermekekre. Ma még Guineai szegény, nagyon szegény. A gyerekek s az asszonyok legnagyobb része egyszál ingben jár, s ez legtöbbször egyetlen ruhadarabjuk. Szörnyű örökséget kellett átvenniük a francia gyarmatosítóktól, és bizony sokáig tart még, amíg sikerül az államnak felszámolni ezt az örökséget. De a gyerekek, akikről az egész nép gondoskodik, a gyerekek a Guineai Köztársaság holnapi polgárai. Ez a nemzedék már nem fogja saját bőrén érezni a gyarmati uralmat. Csak az iskolában tanulnak majd róla. Heinz Krüger felvételei. A conakry-i szülőotthonban Együtt tanulnak, együtt j&tszanak
