A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-21 / 21. szám

Cottwaldov és Olomouc között, a Hanú síkság szivében fekszkik KroméHÍ (Kremsier), az egykori vízvár. A város a vidék gabona- és cukorrépa termelésének központja, és ha még számításba vesszük gépiparát, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ez az ódon városka nagyszerű megélhetési le­hetőséget nyújt mind a város, mind a kör­nyék lakosainak. Kroméfltt a krónikások már a Xll. szá­zadban emlegetik. Bennünket a magyar tör­ténelmi vonatkozások érdekelnek. Mert ilye­nek is vannak. Amikor ezernyolcszáznegyven­nyolc októberében Ferenc József császár udvarával együtt a forradalmi Bécsböl a morvaországi Olomoucba futott, reakciós ausztroszlávista cseh politikusok KroméHibe hívták össze az osztrák birodalmi gyűlést. Itt álmodozták Palackyval az élükön a naiv cseh liberálisok egy konstitúciós cseh tarto­mányról, természetesen az osztrák monar­chia kebelében; itt utasították el forradalmi magyar kormány küldötteit; itt érte őket életük legkeservesebb csalódása, amikor Fe­renc József, a „hálás“ császár karhatalom­mái kergette szét a birodalmi gyűlést. Ma Kroméfítt kertjei teszik híressé. Az arculatát sokszor változtatta Várkert ma beláthatatlan sűrűjével és gyepszőnyegével természeti rezervációhoz hasonlít, míg a Vi­rágoskert inkább a műemlékkedvelöket vonzza. Ez az utóbbi kert kolonádjCmák kora­­barokk stílusával már jó kétszáz év előtt is nagy attrakciónak számított. Vonzóerejéből ma sem veszített, és naponta rengeteg távol­ról jött turista gyönyörködik ebben az építé­szeti műremekben. És ez a két pompás park avatja KroméHtt, ezt a néhai vízvárt hazánk egyik legszebb városává. (—si—) (Borsi l. felvételei) A íőtér reneszánsz házal és a vártorony Várkerti csendélet

Next

/
Oldalképek
Tartalom