A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-05-14 / 20. szám
Rozsnyó — új negyed Egy vá r ois Munkát, kenyeret, munkát, kenyeret. Ünnepre készül a város. Deres hajú, roggyant-térdü idős kommunisták gyakorlatoznak az ünnepnapi diszfelvonulásra. Kemény, szikkadt-arcú öregemberek, akik egy életen át harcoltak a máért, azért az életért, melynek javait immár több mint másfél évtizeden keresztül élvezik. Deres fejjel, roggyant térddel, nyilalló derékkal, de ifjú szívvel, lélekkel, hogy mégiscsak megérték, kóstolták munkájuk gyümölcseit. Megérte a harcot? Ambrúzs László, ifj. Fábry Ferenc, Hulyop László, Kovács László, Molnár Béla s mind a többiek: megérte a küzdelmet? Nézegetjük az épülő, újuló, tavaszba-forduló várost, az új lakónegyedeket, a bányatelepet, az embereket az utcán, a mosolygós-arcú, szüntelenül cslvitelő, seregestöl vonuló rengeteg diákot. Megérte! Ifj. Fábry Ferenc a járási nemzeti bizottság iskolaügyi osztályán dolgozik. Legendás név a Fábry a munkásmozgalom történetében, s nemcsak Rozsnyón, szerte az országban. Fábry István, íábry József, id, és ifj. Fábry Ferenc — mindegyikük egy—egy fejezet a csehszlovákiai kommunista mozgalom történetében. S mögöttük, a kommunisták mögött, a háttérben a város: Rozsnyó, a bánya és a bányászok. — Tudja, nem hiszem, hogy sok város van még a köztársaságban, amelynek a története ennyire összefonódott volna a munkásmozgalom történetével, a Párt történetével. Hiszen itt minden utca, minden ház, minden egyes kőkocka az utcán a harcokról beszél, a mozgalomról, a hősökről, s az áldozatokról. A hősök! Az áldozatok! Mert vannak, akik megérték az új világot, de hányán vannak Rozsnyón, az országban, s szerte a nagyvilágon, akik elhulltak a harcban. Subovics János, Barczi József, Lakos Andor. — Fiatalok voltak. Ifjúságukat áldozták az eszméért. Hősök voltak. Fábry néni, a Fábry-család mater dolorosá-ja. Alakra nem, nem Ismerem, nem láttam a szemét, az arcát, a száját, csak a hangját Ismerem, csikorgó, meg-megreccsenő magnó-szalagról beszél hozzám ez az ismeretlen öregasszony, Bocsárszky elvtérs, a magyar 11 éve* Iskola Igazgatója Így gyűjtötte össze az idős elvtársak emlékezéseit. Így hagyván örökül emlékeiket az utókorra. Beszél az öregasszony, fut a szalag, hangja meg-megcsukUk', mint az emberek sorsa, akikről beszél. A Fábry-családé. Kemény, makacs ember volt az öreg Fábry Ferenc világéletében. Nem lehet azt összeszámolni, Subovics János, a kommunista hányszor ült börtönben, hányszor Ifjúsági mozgalom mártírja "S£8ött, • P««katus a bikacsek _____ 1 ütése alatt, de megtörni nem lát~ ta őt soha senki. A sok-sok epizód közül íme egyetlenegy: Karácsony estéje van, a békesség ünnepét ülik az emberek szerte a városban. Fábry Ferenc pedig összegyűjti a város éhes, rongyos, mezítlábas gyerekeit, a munkanélküliek gyerekeit, s elindul velük végig a városon karácsonyi körmenetre, ruhát, cipőt, eledelt — munkát, kenyeret követelve szentkarácsony éjszakáján. Az öreget persze hamarosan lekapják a tíz körméről a közmenetért, de a gyermekek cipőt, ruhát, eledelt kapnak, s azt már meglntcsak az öregasszony mondja a hangszalagról, hogy soha még ö olyan boldognak nem látta a férjét, mint azon a karácsony estén, ahogy vitték a laktanya felé. Gömöri vásár, 195» A gyerekek! Mert ez is egy külön fejezet a történelemben! A harmincas években vagyunk, harmincháromban vagy harmincnégyben. A vöröskő—margitfalvai vasút építői sztrájkba kezdtek s az irányítást Rozsnyóról kapják. Fábryék kislányukat küldik a röplapokkal Dobsinára. A gyerek nyolc esztendős, soha még vonaton nem ült, soha még Dobsinán nem járt, s fél a csendőrszuronyoktól Is, hiszen szülei elmagyarázták neki, hogyan cselekedjék. S a gyerek elindul. A vonat zsúfolásig tele idegenekkel, a csendőrök motoznak, igazoltatnak, pofozkodnak, de egyiküknek sem jut eszébe benézni a nyolcéves kislány iskolatáskájába. Számtalan az emlék, ami az ilyen idős kommunisták agyában lerakódott, ki győzné mindet elsorolni, a sok’ közül egyet említsünk még: Pelsőc 1927. január 23. Az egyre hatalmasabb méreteket öltő gazdasági válság hatására egyre-másra szerelik le az apró kelet-szlovákiai gyáracskákat Is. Hizsnyóvlzen már le is állt a munka, következik Gömörhorka, Nagyszlabos. Az itteni munkásság követelésére sor kerül a politikai pártok konferenciájára Pelsőcön. Viharos gyűlés keletkezik, minden párt a saját oldalára szeretné megnyerni a munkásságot, s már majdnem vége a konferenciának, amikor a kommunista párt küldötte, Gottwald elvtárs jelentkezik szólásra. Leírhatatlan az esemény, ami az alig tizenötperces beszéd után keletkezik. Az emberek szeméről mintha egyszerre esne le a hályog, tüntetés következik, s e tüntetésnek köszönhető, hogy a gyárakat mégsem szerelték le. Aztán következik harmincnyolc, a párt illegalitásba szorul a Horthypribékek elől, de működik tovább rendületlenül. 1944-ben elsőként csatlakoznak magyarok a felkeléshez. Megalakul a Petőíi-brlgád, élén Kozlov elvtárssal, a legendáshírű szovjet katonával. 1945: A forradalmi munkástanács a felszabadulás után azonnal kezébe veszi a hatalmat s a rend helyreállítását. 1948: A jégtörő február után Rozsnyón is végleg konszolidálódik a helyzet, rendeződik a nemzetiségi kérdés, állami tulajdonba kerül a bánya, Rozsnyó megindul a szocializmus útján. Azóta? Említettük már az épülő-szépülő várost, a mosolygós embereket az utcán, cslvitelő diákokat az iskolapadokban. Említsük még hozzá az öregeket, akik délutánonként a parki padokon süttetik magukat a nappal, az anyákat, ahogy seregestöl kocslztatják apró gyermekeiket köröskörül a téren, s a bányászokat, szocialista rendünk derűs, megelégedett munkásait. ^ -Egy város negyven éve. Mi minden történik egy városban négy évtized1 alatt! Egy könyv is kevés volna mindet felsorolni. De a negyven év elröppent, észre Is alig veszi az ember, s íme az egykori kemény kommunisták jubileumra készülnek, negyvenéves születésnapra. Deres fejjel, roggyant térddel, nyilalló derékkal, de ifjú szívvel, ifjú lélekkel. CSELÉNYI LÁSZLÓ
