A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-07 / 19. szám

Gottwaldov—1961 Müvek ötszár dolgozóját tartóztatták le a Ges­tapo vérebei és közülük százkilencvenöt kivé­geztek. Ebben a pillanatban mind a négy társam fel­áll, bevezetnek a gyér múzeumába. Az egyik üveglap alól fiatal férfi arcképe néz rám. A kép alatt cédula, rajta egy név: Stefan Kéri, kivégezték Münchenben. Társaimra pillan­tok, Ők meghatód ottan mondják: „Igen, Kéri Pista magyar volt. Valahonnan Komárom tájé­káról jött Ide mint Baíáék egyik „ifjú férfié“. Aztán belépett a pártba és a legnehezebb évek­ben, a Protektorátus idejében ö volt az illegális CSKP járási titkára. Mindenütt ott volt, segí­tett, tanácsokat adott és részt vett az akciókban is. Amikor a Gestapo a nyomára Jutott, két elv­társ elvitte öt a határra, hogy átjusson Szlová­kiába. Ö azonban visszajött, nem akarta cserben hagyni elvtársaít. Ott bukott le. A müncheni vésztörvényszék halálra ítélte és kivégeztette. Némán állunk a vitrin előtt. Büszkén tekintek a vértanú Kéri fényképére. íme — gondolom magamban — egy harcos, aki megtette köteles­ségét, és emléke előtt gondolatban mélyen meghajolok. A hősök halála azonban nem volt hiábavaló. Egyszer Zlinben is felkelt a szabadság napja és csak ekkor mutatkozott meg Igazában népünk alkotó ereje. Negyvenöt júliusának végén, azaz nyolc hónappal a rettenetes bombázás után az egykori Bata Művekben már egy millió pár ci­pőt gyártottak, két évvel később pedig az üzem elérte a háború előtti termelés mennyiségét és minőségét. Az áruló Bata Jánost távollétében a népbiróság tizenöt évi súlyos börtönbüntetésre Ítélte, üzemelt nemzeti gondnokság alá helyezte. Aztán jött az államosítás, Bate neve eltűnt, eltűnt Zltn is, és megszületett a gottwaldovi Svlt nemzeti vállalat. bírálata Ez is Svit gyártmány A gottwaldovi Svitben azután a párt vezette 1 munkásosztály valóságos csodákat müveit. Ma mér több mint negyven millió pár bőrtalpú cipőt gyártanak, nem is beszélve a gumitalpú lábbe­likről. Kétszáznegyvennégy kollektíva verseng a szocialista munkabrigéd büszke elméért, ötven­két kollektíva és személy magas állami kitünte­tések tulajdonosa. Az újító mozgalom nagyon elterjedt a gyárban, s nem maradhat el az ered­mény sem. Hiszen csak ez év januárjában és februárjában több mint ötmillió koronát taka­rítottak meg az újítási Javaslatok révén. Bizony még hosszasan lehetne beszélni az elért ered­ményekről, arról a nagy lelkesedésről, mellyel a gyárban és városuk építésén dolgoznak a gott­­waldovlak, ám eljött e búcsú ideje, hisz az első műszak alatt jöttem be a gyárba, és lassan már a harmadik közeledik. Szívélyesen rázogatják kezemet, és PastjlHk elvtárs még utoljára huncut mosollyal mondja: Batáék annak idején Amerikába mentek, hogy ott tanulják meg, miképpen kell lenyúzni a munkás hét bőrét, mi kommunisták pedig Moszkvába jártunk, megtanulni, hogyan kell el­bánni a kizsákmányolőkkal. Tévedett Bata, amikor azt hitte, hogy „biro­dalma" örök Időkre fennmarad, tévedtek Hitlerék és bizony tévedett Mister Dollár is, amikor bombáival és( aranyaival térdre akart bennünket kényszeríteni. Mi kommunisták a Párt jelszavá­val éltünk a múltban és ehhez hűek maradunk a jövőben is, ez a jelszó pedig egyszerű: „Jobb állva meghalni, mint térden csúszva rabszolga módon élni!" BARSI IMBE 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom