A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-07 / 19. szám

gás, páncélöklök robbanása szo­katlan májusi szerenádot szolgál­tat a bátraknak. Egy lövedék fel­gyújtja a labdaházat. A Vár felett pedig újból ott leng a csehszlovák zászló, a védők élő fala pedig el­szántan állja útját a rohamoknak: a németek itt nem törnek át! Az előrenyomuló szovjet tank­oszlop egyre jobban közeledik, erő­södik a motorzúgás, dllbörög a föld. A német egységek menekül­nek, úgylátszik a harcnak vége már, amikor mintha a föld alól, egy Jobbra-balra lövöldöző német harckocsi tűnik fel, és hihetetlen gyorsasággal egyenesen Vlágyáék felé ront. Itt nincs mentség, itt nincs kiút, vagy lekaszálja őket a fa­siszta géppuskás, vagy pedig pa­lacsintává lapítja a tanlé-hernyó­talpa ... A két fiú kétségbeesetten tüzel, a golyók a vastag páncélról lepat­tannak, és a tank ágyújának csöve veszedelmes szögben mered a fia­tal géppuskásokra. Lövésre azonban már a fasiszta tüzérnek nincs ideje, egy ágyúgolyó elpusztítja a német tankot. A kanyarban hirte­len vöröscsillagos szovjet tank tű­nik fel, az első szovjet tank, és máris ott áll a prágai Vár kü­szöbén. Vlágya és Honza lelkendezve rohannak a szovjet harckocsihoz, amelyből Svarz hadnagy, a vörös hadsereg pelyhesállú, fiatal tisztje száll ki megelégedve, mivel tank­ja idejében érkezett. Idejében érkezett és a történe­lemben először állt meg szovjet tiszt a prágai Vár bolthajtásai alatt, s a Vár zászlórúdján először lengette a tavaszi szél a cseh­szlovák trikolór mellett a szovjet lobogót is. A harc elült, a szeminarlsták kertjében az égő házak füstje ösz­­szefolyt az orgonák illatával, lenn pedig Prága, az aranyos város az új élet dalát énekelte, a béke és a szabadság dalát. — si — A Kolozsvári testvérek Sárkányölö Szent György szobra a prágai Vár udvarán Hajnalodott. A Daliborka alatt veszett ebként csaholt egy gép­puska. Lenn égett a város. A lángcsóvák belemartak az éj sötét bársonyfüggönyébe. Vlágya és Honzfk ott feküdtek fenn a Lőporhldnál, gépfegyverük a Vár bejáratát és a lovardát védte. Valahol a Belvedere zöld pá­zsitján egy korán kelő fekete­rigó trlllázctt. A két barát egy pillanatra elmélázott: szüleik jutot­tak az eszükbe, no meg Helenka és Mllada. Tizennyolcévesek, és már ötödik napja vannak a tűzvo­­nalban. Ezekben a percekben álmo­doztak: otthon voltak, a koko­rlnl erdőszélen és a legmélyebb béke napjait élték. Am egyszeri­ben Dejvlce felől hatalmas fegy­verropogás, nehéz harckocsik za­ja verte fel a hajnali csendet s vetett véget az ámodozásoknak. Jönnek a nácik! — terjedt el pillanatok alatt a hír. A szemek belemeredtek a pirkadat rózsaszín­­kék-ködébe, a két fiú erős kéz­zel ragadta meg a gépfegyvert, és nyugtalanul tekintett balra. Tőlük három méternyire Karel, az idősebb holeáovicel kikötőmunkás, szorongatott harcra készen egy fé­lelmetes páncélöklöt. Bátoritóan mosolygott a két fiúra, akiknek ef. a buzdítás most nagyon sokat je­lentett. És az orechovkai kocsiszín felöl máris feltűntek a visszavonuló né­met hadsereg nehéz harckocsijai. A tankok egyike félelmetesen kö­zeledett a géppuskafészek felé, és ágyúja fenyegetően meredt a két fiúra, ötven méter, negyven, har­minc, húsz méter .. . Ekkor rette­netes, fülsiketítő robbanás rázta meg a levegőt, és a német tank megfordult tengelye körül. A pán­célököl telibe talált! A haddelhadd azonban csak most kezdődött el igazán. A tankok Páncélöklös barikádharcos készenlétben mögül gyalogság fejlődött csatár­láncba . . . vad lövöldözés vette kezdetét, a fasiszták bekerítő moz­dulattal a Belvedere felől támad­tak. Behatoltak a Szarvas-árokba, és Vlágya meg Honzik egészen a Vár kapujáig vonultak vissza, nehogy hátukba kerüljön az el­lenség. Lenn a Szarvas-árokban kézi­tusára került a sor. Karel, páncél­öklös szomszédjuk most német ké­zigránátokkal felfegyverkezve ve­tette magát, a harcba. Vad dtlhvel harcoltak a Vár védői, s nem is­mertek kíméletet, hiszen éppen ezen a helyen végeztek ki a nácik közel húsz fiatalkorú prágait... A győzelem sokáig kockán for­gott, ám egyszeriben a németek nehéz fegyverei más irányba nyi­tottak tüzet . . . Valahol nehéz, földrengéshez hasonló moraj vált hallhatóvá, majd utána ágyútűz — a német állások irányába. — Fiúk, Itt a vörös hadsereg, kiáltják egymásnak boldogan a prágai hazafiak, és megfeledkez­nek a kellő óvatosságról. A követ­kező pillanatban a vöröshajú Karel homlokát egy orvlövész golyója fúrja át. Vlágya és Honza értelmetlenül nézik holtan elterülő bajtársunkat, majd szótlanul irányítják gépfegy­verüket a kétségbeesetten véde­kező németekre. És lőnek, lőnek, kaszálnak. Agyútűz, géppuskaropo­A prágai Vár látképe a reneszánsz Idejében érki

Next

/
Oldalképek
Tartalom