A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-30 / 18. szám
MIRZA IBRAHlMO V: És a tömeg egyre nőtt... í. A titkos ügynökök jelentették Miraszjan Naszrulla kánnak, az Urmia tó közelében fekvő N. város rendőrfőnökének, hogy különböző gyanús elemek ordibeszt hónap 10. napján gyűlést akarnak rendezni. Azt azonban egyikük sem tudta megmondani, hol. Volt, aki azt állította, hogy a lázítók (mert azt, hogy lázítókról volt szó, senki sem vonta kétségbe) a hegyoldalban, a kézművesek körében akarják megrendezni a gyűlést. — Nem, aga — állította a másik — valószínűbb, hogy a városi parkban lesz a gyűlés. — Ebadták'. Dolgozzatok meg a kenyeretekért — ripakodott Naszrulla kán szemrehányóan a titkosrendőreire. — Nekem pontos adatok kellenek. A találgatásaitokra nem vagyok kíváncsi. A gyűlés céljáról azonban egyik sem tudott valami határozottat mondani Naszrulla kánnak. — Titkos küldetéssel egy iervisnek öltözött külföldi kommunista lépte át a határt; felforgató tevékenységet akar folytatni Iránban! — 0-0-úgy, hát dervis! — sziszegte a rendőrfőnök alig hallhatóan és jelentőségteljesen öszehúzta sárgászöld szemét. — Hát ez nagyon jó! — jegyezte meg és méltóságteljesen bólogatott hosszúkás kopasz fejével. — Azonnal vegyék megfigyelés alá az öszszes derviseket és azokat, akik csak egy kicsit is hasonlítanak rájuk! A sok mindenre képes Naszrulla kán a legszigorúbb arckifejezéssel adta ki parancsát. Érthető is, mert felső utasításokat kapott... Még a teheráni csendőrparancsnok is felhívta öt, s bizalmasan közölte vele, hogy a kapott utasítások Őfelsége legfelső akaratát fejezik ki, melyet közvetlenül a legdrágább személy adott tudtukra ... — Legyetek résen! Egy percre se vegyétek le tekinteteteket a nyugati határról. Ha egy galamb akarná átrepülni, azt is fogjátok el, s motozzátok meg. Máskülönben még velünk is képesek megtenni azt, amit Feiszal királlyal csináltak — oktatgatta ügynökeit Naszrulla kán. Naszrulla kán felette megörült a kommunista dervis hírének. Lelke mélyén arra kérte Allahot, hogy igaz legyen a hír, és ö személyesen tartóztathassa le a kommunistákat. — Hű szolgám, mondd meg, mit kívánsz és én teljesítem óhajodat — mondja majd akkor Őfelsége... Ö pedig nem szalasztja el az alkalmat! No most vigyázz, Latifi kapitány, a fejedre! Ö szerényen lehajtja a fejét és azt válaszolja a sahnak: — Felség, nincs hőbb vágyam, mint hogy felséged egészséges legyen, s vakuljon meg az, aki nem ezt akarja... — Hogy? Mi? Ki vakuljon meg? — kérdezi majd tőle a sah. Ö akkor tudomására hozza őfelségének, hogy Latifi kapitány, az ö régi ellensége még a dervisnek öltözött külföldi kommunistánál is veszélyesebb ... Akkor aztán eléri, amit akar: a kapitányt a másvilágra küldik... Harmadnap azonban a titkosrendörök jelentették Naszrulla kánnak, hogy hiába fogták vallatóra az útjukba került első dervist. Kiderült — maga a dervis is hangoztatta —, hogy ordibeszt hónap 10. napja egybeesik május elsejével, ezen a napon pedig mindenütt a világon, Irakban is, Iránban is embercsoportok verődnek össze, szerencsekívánataival halmozza el egyik a másikát... Naszrulla kán nem vette tréfára a dolgot: ha a gyűlés tényleg megvalósul, megtörténhet, hogy nem Latifi kapitányt, hanem öt küldik a másvilágra. Most jutott eszébe, hogy Latifi kapitány, ez az öreg rendörkopó a teheráni csendörparancsnokságon ül. Naszrulla kánnak az volt az érzése, hogy Latifi 700 kilométer távolságból is figyeli őt és olvas a gondolataiban. Harag öntötte el sötétbörű arcát, mely így még komor óbbnak látszott. Könyörgön emelte az ég felé puffadt kezét: Allah, segíts! Amikor másnap két titkosrendőr jelentést tett a készülő májusi gyűlésről, Naszrulla kán jelentőségteljesen félbeszakította őket: — Pontos adataim vannak, hogy a cselszövő, * gyűlés szervezője külföldről jött dervis! — Intőén felemelte mutatóujját. — Szóval, dervis! Megértették... A rendőrtisztviselők és i'.zynökök ünnepélyesen megfogadták, hogy a föld alól is elökerítik a bűnöst... 2. Ügy látszott, semmiről sem tud a város, és semmi sem történt. A szokásos időben nyitották és zárták az üzleteket, szólították imára az igazhívőket, hordták szét az újságokat ... Az iraki kommunista híre azonban gyorsan elterjedt a városban. Az ismerősök, ha találkoztak az utcán, óvatosan körülnéztek, s csak úgy súgták egymás fülébe: — Azt mondják, egy dervisnek öltözött kommunista jött át a határon és meg akarja ölni Őfelségét! A hír szájról szájra járt, felkapták, mint szellő a falevelet, hozzátettek, egészen új adatokkal és részletekkel bővítették ki. És tényleg feltűnt egy ismeretlen ember N városában. Naszrulla kán legnagyobb boszszúságára azonban nem külföldről, hanem Tabrizból jött. Azad volt, a tanító, az Azerbajdzsán Demokrata Párt egyik tagja, aki végigjárta a földalatti forradalmi mozgalom keserves 12 évi iskoláját. Azad azért jött a városba, hogy a gyufa- és bőrgyári munkásokkal megünnepeljék május elsejét. Megbízható emberek elmondták neki, milyen hír terjeng a külföldi kommunista dervisről. Azad végigsimította őszülő haját, megpödörte a bajuszát és elmosolyodott: — Akit egyszer a kígyó megmart, a bottól is fél! Feiszal király árnyékától nem tudnak aludni az urak, s őszintén szólva, van is oka álmatlanságuknak. Viharos idők köszöntöttek be, az emberek nem akarják tovább tűrni a gyarmati rabságot. Elég volt belőle! Ez az a nagy kőbálvány, mely megállította a történelmet, s amelyet el kell hárítani az útból. Ma egyik ország rázza le láncait, holnap egy másik ország. Talán az iráni nép testén nem hagytak mély sebeket a láncok? — Azad felindult. Nehezen jfékezte magát és vér szökött arcába, elborult a tekintete. — Eljön az az idő, amikor a forszok, kardok, azerbajdzsánok széttépik láncaikat, hogy kikecmeregjenek a gyarmati fertőből és teli tüdővel szívják magukba a szabadság friss levegőjét! Ettől félnek az urak! — Nem tudom megérteni a sah kormányának tanácstalanságát — szólalt meg egy értelmes tekintetű fiatal munkás. — Minden világos, bár néha az ember a saját szemének és fülének sem hihet. Hogyan állhatnak ilyen nagy állam élén' tompaagyú emberek a Naszrulla kánhoz hasonló fogdmegjeikkel ?! 14
