A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-04-23 / 17. szám

Jto tó yífltein H díst AdoM ot... V WWWW1FW f ff* Minden idők legnagyobb tömeg­­gyilkosa, Adóit Eichmann, amikor még szabadlábon volt, iediktélta életrajz&t egyik hasonszőrű kollé­gájának, Wilhelm Sassennak. . . A mintegy 300 000 szót tartalmazd vallomás fennmaradt egy hang­szalagon. A Life Magazin kivona­tosan, folytatásokban közölte a vallomást, amely olyan argumen­tumokat tartalmaz, amelyeket a a védelem minden vaiöszfnüség szerint felhasznál a most folyö jeruzsálemi perben. Miért diktálta le Elchmann a a memoárjait, mi volt ezzel a cél­ja? Ezzel a kérdéssel feglalkoz­­nak ma a pszichiáterek. Talán még egyszer — életében vagy halála után — főszerepet akart játszani a világ színpadán, talán biztosítani akarta magát elfogatás esetére és argumentumokat akart felvonul­tatni a védelem számára. Ezek a vallomások természetesen teli van­nak ellentmondásokkal, amelyek egymást cáfolják meg, aszerint, hogy szerzőjüket a hatalmi téboly vagy a kényszerű megbánás ke­rítette hatalmába. Nézzünk meg egy néhányat kö­zelebbről Eichmann állításai kö­zül. Elchmann mint Ricardo Kiement Argentínában (1932) „Megint klvonszoltak valakit a házból; úgy tűnt (el, mintha anyám kiáltását hallottam volna. . . Végre Indultunk... Őriztek minket, lö­vésre kész fegyverrel. Mi mentünk, halálra Ítélve — miért?" (Noemi Schatz-Weinkranz, ■ 1945-ben agyonlőtt zsidólány (eJjegyzé­­■eibiä) , .Csupán apró fogaskerék voltam abtnn a gépezetben, mely a Né­met Birodalom parancsait végre­hajtotta" mentegetődzlk egy he­lyen. „Parancsokat hajtottam vég­re. Ugyanolyan értelmetlen dolog volna a zsidókérdés végleges meg­oldásáért azt a vasúti tisztvise­lőt vádolni, aki a zsidók elszállí­tását végezte. Számunkra a pa­rancs — parancs volt. Ha szabo­táltam volna a Führer parancsait, nemcsak árulő, hanem utálatos disznó is lettem volna, mint azok, akik elárulva katonai esküjüket, a Hltler-ellenes bűnszövetkezet tagjai lettek." „Barátaim, az SS tagjai és én elítéltük a zsinagógák felgyújtá­sát, a zsidó üzletek fosztogatását s a goromba bánásmódot a zsi­dókkal az utcán. Nem akartunk erőszakot. Egyik beosztott tisz­temet kizárták az SS-ből, mert ütlegelt 4 vagy 5 zsidót hivata­lunk pincéjében. Nem akartunk igazságtalanul bánni az egyének­kel. . .” — mentegetődzlk a tömeg­­gyilkos. Másutt a legnagyobb ter­mészetességgel Ír a legszörnyűbb dolgokról: — „Gyakran látogattam az auschwitzi tábort. Kellemetlen bűz volt ott. Ma sem tudom, milyen 'Olt az elgázosftás. Sohasem néztem végig az egész procedúrát. Ho­­ess, az auschwitzi táborparancs­­tok többé-kevésbé rózsás színek­kel ecsetelte előttem az egész dol­got. Ott lakott feleségécel és gyer­mekeivel egy ötszobás házban a tábor közelében. Lakályos otthon volt, tiszta és egyszerű, SS-sti­­lusban készült, natúr fényezésü bútorral berendezve.” Ezt az idllt azonban csakhamar másféle leírás váltja fel: „Emlékszem, amikor Hoess első Ízben vezetett végig a táboron. Emberei rájuk (értsd a hullahegyekre) öntöttek valami gyúlékony anyagot és meggyújtot­ták. Cgy sercegett a hús, mint a beefsteak." # * * „A szlovák hivatalnokok úgy kí­nálták nekünk a zsidalkat, mint valaki, aki megsavanyodott sört önt ki” — emlékezik Eichmann a szlovák fasisztákkal való együtt­működésére. — „Ti so, katolikus pap, aki ott az államfői tiszt­séget töltötte be, antiszemita volt. Felfogása ellentétben állt az enyémmel. Én nem vagyok anti­szemita. Egyszerűen csak politikai ellentétben álltam a zsidókkal, mert elvették az életlehetősége­inket.” — E szentimentális kije­lentésekkel ellentétben másutt be­számol róla, hogyan búcsúzott embereitől a háború végén. Saját szavait idézzünk: „Ha meg kell történnie, szívesen ugróm magam a sírba, azzal a tudattal, hogy a Eichmann esküvői képe 1935-ból Birodalom 5 millió ellensége már elpusztult mint a vadállatok. .." • * * Himmlerék már 1933-ban ösz­­szeirtak 10 miliő zsidót, akiknek el kellett volna pusztulniuk. Csak a háború elvesztése gátolta meg a nácikat, hogy teljes egészében végrehajtsák a „zsidókérdés vég­leges megoldását”. A töraeggyll­­kosságokért Eichmann részben a nyugati szövetségeseket teszi fe­lelőssé, amiért elutasították a németek ajánlatát, akik hajlandók lettek volna kicserélni az ausch­witzi haláltáborban fogva tartott egymillió zsidót 10 000 katonai te­herautóért a keleti front számára. „Himmler utasítási értelmében becsületszavamra kijelentettem, hogy a tehergépkocsikat csakis a keleti fronton használjuk fel. Biz­tosítottam őket, hogy amint a 10 000 autót és pótkocsit megkap­juk, abbahagyjuk a likvidálást Auschwitzban. ..” * * • Érdekes Eicbmannak az a megál­lapítása, hogy elfogatása esetén inkább zsidó tanúkat hívna védel­mére, mint egykori beosztottjait. Nem egy közülük talán éppen az új nyugat-német rendőrség tag­ja. .. S Itt elérkeztünk az Eichmann­­per egyik legérdekesebb momentu­mához, ahhoz a tényhez, hogy egykori náci hatalmasságok veze­tő pozíciókat töltenek be a Né­met Szövetségi Köztársaságban. Bonn mindent elkövet, hogy Eichmann védője, dr. Servatius segítségével megakadályozza kelle­metlen leleplezések kiszivárgását Eichmann Izraeli börtönéből. És Eichinacm például megtagadott ed­dig bármiféle vallomást Globke nyugat-német államtitkárról — hivatkozással „nyugat-német vé­dője, dr. Servatius utasítására”. • » • „Adolf Hitlernek egész idő alatt nem kellett, hogy igaza legyen, egy dolog azonban vitán felül áll — ez az ember tartalékos szakasz­vezetőből fel tudta küzdeni magát a nyolvanmlIUós német nép vezé­révé“ — áll Eichmann memorárjai­­nak egy további helyén. „Ez ok­ból szívesen elismertem magam is, és ma is védem őt. Adolf Hitler védője, Adolf Eich­mann ma ott áll nemcsak az izra­eli bíróság, de az egész világ ité­­lőszéke előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom