A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-23 / 17. szám
B avasz első napja ugyancsak megtréfálta a derék podbofanyiakat. Reggelre szemvakltó hőlepel takarta a várost, a mezőt és a közeli hegyeket. Podbofanyban azonban nem lepődtek meg, már régóta megszokták az időjárás és a történelem szeszélyeit. Hiszen egykor éppen náluk történt meg, hogy egy cseréptábla alapjaiban ingatta meg a burzsoá köztársaságot. Igaz, a /történet régi, s ma már kevesen emlékeznek reá. Akkoriban még a városka német lakóit nem ragadta el a nácizmus forgószele, s hiába volt a szociáldemokrata pártbonzok áskálódása: a munkások, kommunisták és szociáldemokraták, csehek és németek, követeléseikkel mindig egységesen léptek fel a gyártulajdonosok' ellen. Mert ebben a kis határmenti városban, a komló betört a gyümölcsösök közé, I országokban is jól ismert díszcsempéket gyártottak, s az itteni üzem, csak 'így, mint a budéjovicei ceruzagyár, a Hardmuth cég tulajdona volt. Egyszer a podboranyi kommunisták elhatároz; ák, hogy munkásotthont építenek városukban. Gyűjtést rendeztek, saját maguk végezték a kőműves- és ácsmunkákat, a végén azonban mégiscsak kölcsönök segítségével tudták befejezni az építkezést. Ám az öröm egyelőre elfeledtette a gondokat, s a munkásotthon előtt iLenin arcképével emlékoszlopot állítottak fel. — Miért ne? — gondolták a derék podhoranyi dolgozók, ha a burzsujoknak van Masarykszobruk, akkor nekünk legalább Lenin-emléktáblánk legyen. Megszerezték Lenin arcképét, elmentek Fürsthöz, a gyár modellezőjéhez, és megkérték, csináljon nekik egy tervrajzot, amely Lenint, mint a világ proletariátusának vezetőjét ábrázolná. Fürst nem utasította vissza a kommunista elvtársainak kérelmét, bár szociáldemokrata volt és német. Megcsinálta a rajzot, mégpedig nem is akárhogyan. Lenin a háborgó tengeren a proletariátus hajóját kormányozza, és Így mutatja az utat a világ összes dolgozóinak. A munkások a minta szerint még aznap éjjel titokban elkészítették a gyárban az emléktáblát, és így aztán ezerkilencszázhuszonnnyolc tavaszán hozzáláthattak a munkásotthon és a Lenin-emléktábla felavatásához. Ezerkilencszázhuszonnyolc a konjuktúra esztendeje volt és a burzsoá Csehszlovákia fennállásának tizedik évfordulója. A Zivnobank urai és a Hardtmuthok, a podboranyi diszcsempegyár tulajdonosai is rengeteg pénzt zsebeltek be. Aátöl Kőrösmezőig zászlók lengtek, „nazdar”-ok zúgtak és Masaryk, Svehla meg Steíánik szobrainak ezrei árasztották el a köztársaság területét. így aztán a nagy ünneplések áradatában nem is nagyon tűnt fel, hogy Podbofanyban az új munkásotthon előtti térségen Városrészlet A bronzöntvény ott áll Podborany főutcáján BARS! IMRE A veszedelmes emléktábla munkások ezrei vonultak fel az egész környékről. Leninre emlékeztek, a világforradalmat éltették és az Internacionélet énekelték. A szolgálatos rendőr közömbösen lógatta gumibotját, és lenézően pislogott a zajongó tömegre. Sem ő, sem a szolgabíró, sem a belügyminiszter úr nem szimatolt veszélyt. Hiszen konjunktúra volt. Az épülő város A külföldi tőke segítette a hazai kapitalistákat, a hadseregnek francia vezénylő tábornokai voltak, kiválóan működött egyelőre a kis'antant is, úgyhogy egy Lenint ábrázoló, vörösszlnű csempel.-’p nem okozott gondot a hatalmon lévőknek. Egyszer azonban elérkeztek a gazdasági válság nehéz napjai. New Yorktól Pekingig, bankok, gyárak és üzemek végtelen sora jutott csődbe, milliók váltak munkanélkülivé. A válság Csehszlovákiát sem kerülte ki, a Hardtmuth cég is csökkentette alkalmazottainak létszámát. Sztrájkolók ütköztek meg lovasrendőrökkel; Masaryk, a nagy humanista, jő néhányszor a nép közé lövetett és a podboranyi járási főnök egyszeribe úgy vélte, hogy az a Lenint ábrázoló piros csempe a köztársaság alapjait fenyegeti. És ezerkilencszázhuszonnyolc tavaszán a podboranyi kommunisták az ottani járási hivtaltól komor hangú átiratot kaptak, amelyben a hatóság felszólítja őket, hogy az államelienes szándékkal felállított Lenin-emléktáblát nyolc napon belül távolítsák el. A táblát végül is a dolgozók minden tiltakozása ellenére a masarykl demokrácia karhatalommal távolította el. Lenin emléktáblája azonban tovább is lázltott. Harmincegy júniusában Július Fufik a „veszedelmes emléktábláról" cikket Irt a Tvorbába. Megírta az emléktábla születésének körülményeit, majd Így folytatta: „Azóta Csehszlovákiában sok minden megváltozott. Megsokszorozódott a munkanélküliek száma ... Volt egy Radotln, volt Duchcov és volt Kosút. És a puskalövések villámfényénél, az egyre növekvő nyomor hullámverésénél egyre több munkás ismeri fel azt az embert, aki a kormánykeréknél áll és elindul azon az úton, amelyet a kormányos ember megmutatott. S ezért kellett három év után a podboranyi Lenin-emléktáblát eltávolítani.” (Folytatás a 15. oldalon,)
