A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-16 / 16. szám
Szovjet ember első a világűrben 1961. április 12-én a Szovjetunióban földkőrüli pályájára bocsátották a Vosztok — magyarul Kelet — szutnyik-űrhajót, amely a világon az első embert szállító űrhajót. A szutnyik-ürhajó pilótája Jurij Alekszejevics Gagarin repülőőrnagy, a Szovjetunió állampolgára. A többfokozatú kozmikus rakéta indítása sikeres volt, és a szputnyik-űrhajó az első kozmikus sebesség elérése és a hordozó rakéta utolsó fokozatáról való leválása után megkezdte szabad repülését a földkörüli pályán. A szputnyikűrhajó földkőrüli keringési ideje előzetes adatok szerint 89,1 perc. A Föld felszínétől mért legkisebb távolsága 175 km, legnagyobb távolság pedig 302 km. A pályaslknak az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 65 fok, 4 perc. A szputnyik-űrhajó súlya az űrhajós pilótával együtt, a hordozórakéta utolsó fokozatának súlyát leszámítva, 4725 kg. Gagarinnal rendszeres kétoldalú rádiókapcsolatot tartottak fenn. Rádiótávmérő és televíziós rendszerek segítségével állandóan figyelték az űrhajós állapotát. Azt az időszakot, amely alatt a Vosztok szputnyik-ürhajót felvitték pályájára, az űrhajós Gagarin kielégítően viselte el és a repülés alatt jól érezte magát. Azok a rendszerek, amelyek a szputnyik-űrhajó fülkéjében a szükséges életfeltételeket hivatottak biztosítani, kifogástalanul működtek. Az első űrhajós közép-európai idő szerint 8,15 órakor Afrika fölött haladt át és a Vosztok űrhajóról a következő rádíóüzenetet adta: A repülőút zavartalan, a súlytalanság állapotát jól viselem. A TASZSZ szovjet hírügynökség jelentése szerint a Vosztok szputnyik-űrhajó Jurij Alekszejevics Gagarin repülőőrnaggyal fedélzetén sikeresen leszállt a Szovjetunió előre meghatározott körzetében. Pionírok virágcsokrokkal köszöntik köztársasági elnökünket. VILÁGHÍRADÓ A romániai dolgozók óriási lelkesedéssel fogadták párt- és kormányküldöttségünket. Képünkön Novotny elvtárs Bukarestben DÉNES GYÖRGY: AZ EMBER DIADALA Az ember törpe volt sokáig az ezredévek végtelen során, szivében kormos mécses égett, árnyék felhözött homlokán. És felnézett a messzi csillagokra, a hideg fényben úszó égre, fel, sóhaja szállt, mint forró buborék, de a Végtelen nem felelt. A föld rögére hajlott im az ember s munkába ölte vágyát és hitét, s a munka lassan magasba emelte, mint gyermeket az óriás-kerék. S Kelet egére fényt csiholt az elme, forradalmas bíbor áradást, és az ember láncait levetve új napot köszöntött, feltámadást. Talpra állt az ember, szárnyat borított, e jobb jövendő hajnalán, kitört a Földnek börtönéből, s repül a messziségen át. A szovjet ember elhagyta a Földet, csillagok útján száll tovább, s az emberész, az emberszív előtt meghajlik ím a végtelen világ. A Földön két és félmilliárd ember ujjong, mint még soha, s felettük ring a nap tüzében a messzi kék ég mosolya. És fürdenek az égi fényben egy boldogabb kor küszöbén, mert valósággá létt az álom, és testet öltött a Remény.
