A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-04-09 / 15. szám
Háber Zoltán, a lévai szármázású harcos proletár-kultúrcsoportszervező és újságíró „A ml ünnepünk" című, karcolatnak Is beillő cikkében élénk színekkel eseteli a törnöd népünnepély légkörét. Megérdemli, hogy idézzünk belőle: „Szinte el sem lehet képzelni azt a nagy mozgást, amit a tömőd ünnepély előkészületei érleltek meg magyar falcainkban. .. A Mátyusföld falvai az ünnep lázában élnek. Ezrekre menő tömegek jelentik be szimpátiájukat a találkozóval, és esténként bizakodó és lelkes megbeszéléseken forgatják az ünnep jelentőségét... Egészséges, tiszta állásfoglalás a horogkereszt veszélyével szemben... Tizenegy órakor este az emberek még élénk érdeklődéssel hallgatják a szót. Pedig reggel négykor keltek és másnap, harmadnap ugyanúgy kelnek, hogy kenyerüket biztosítani tudják. Es a kimondott szó nem a beszéd kedvéért van, de egy életes mozgalomért: a béke és köztársaság védelméért. Egyszerű eszközökkel dolgoznak. Érveléseik, ahogy vitáznak, mentesek minden nehézkességtől, és világos mondanivalói a dolgok megértését bizonyítják. Ma eljöttek Tornócra, hogy hitet tegyenek szavaik mellett." Az egyszerű szegényemberek, proletárok harcos kiállása volt a tornóci béke-manifesztáció. A köztársaság irányítói, az államhatalom burzsoá képviselői, elárulták, cserbenhagvták az országot. Aláírták a szégyenteljes müncheni egyezményt. 1938 október 21-én betiltották a Csehszlovák Kommunista Pártot. 1939. március 15-én Prága utcáinak kövezetén náci katonák csizmái kopogtak. A pórt és az ifjúmunkások szervezete illegalitásba kényszerült, de nem adta fel a harcot. Az esküre emelt kéz — mellyel a prágai fiatalok a megszállás előtti viharos tüntetéseken hitet tettek a republika mellett — hősi ellenállásra kötelezett. — Most ihern kaptok tagsági igazolványt, a ti tagságtokat a mi harcunkhoz való hűséges vonzalom és tett fogja Igazolni és megpecsételni. — Cejnár elvtárs szavai ezek, aki 1939-ben Eszakkelet-Csehországban illegális komszomol-csoportot szervezett — örökre emlékezetükben marad azoknak, akik ezen az esti ünnepélyén részt vettek. Az erdőben, kibontott vörös zászló előtt vették fel a pártba az arra érdemes komszomólistákat. 1940-ben Cejnár elvtársat elfogták és kivégezték. A szervezet élt és rendíthetetlenül tovább dolgozott. • * * Száz és száz példa, helytállás, hősi tett, börtön, üldöztetés, halál. Oj Bach-korszak sötét varjúfelhője terpeszkedett az országra. Kommunista fiatalok ezreit hurcolták el a koncentrációs táborokba. A rendőrség és a Hllnka-gárdisták kopói szaglásztak a nyomunkba. Ismeretlen kezek mégis röplapokat ragasztgattak, illegális újságot terjesztettek. A hegyek, a fenyvesek, az ember örök barátai, elrejtették az ellenség szeme elöl a „lázadókat”. A Szlovák Nemzeti Felkelés hősi harciban a fiatalok is részt vettek. A Petőfi partizán-osztag soraiban magyar fiatalok százai tettek hitet, ha kellett életük feláldozásával is, a szabadság, szocialista jövő igaz ügye mellett. 1945-ben számos szlovák és magyar fiatal lépte át s határt, mint a felszabadító szovejt hadsereg vörös katonája. 1945 májusa meghozta a várva-várt felszabadulást. 1948 februárjában történelmi jelentőségű győzelmet aratott a kommunista párt. Kéklnges, ragyogószemű fiatalok csapata vonult az utcákra és énekük vidáman szállt a tiszta, fényes ég felé. Nemcsak a hősi harcok korszakában, de a szocialista országöpltés Idején is megálltak helyüket a fiatalok. Csákányok, lapátok, kapák — a munka fegyvereit vették a vállukra, hogy segítsenek talpraállítani az országot. Ifjúsági duzzasztógátát, Kelet- Szlovékiában Ifjúsági Vasútvonalat építtek. Traktorok nyergébe pattantak, hogy a parlagon heverő földeken újra kenyér teremjen a dolgozó ember számára. Gyárak munkapadjai mellett szebb, boldogabb életünket kovácsolták. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség a kommunista párt aranyfedezete, a jövő záloga. Szocialista munkabrigád, ifjúsági alkotóverseny, spartakiád... ez mér nem is történelem, ez a ma, a dicső jelen, amikor a párt és a Komszomol megalakulásának 40. évfordulóját ünnepeljük, és forró szívvel emlékezünk a hősi harcokra. OZSVALD ÁRPÁD Dalolva szép az élet.. zonyítékot követeltek. Hallgattam, és ekkor mindig kegyetlenül megvertek. Megtiltották, hogy az ifjúságot szervezzük. Sokan megijedtek, a férgese elhullott, de az igazi proletárgyerekeket nem lehetett csendőrszuronnyal megfélemlíteni, azoknak mér a vérükké vélt a harc, a küzdelem. Koller bácsinak még egy nagy kívánsága van az élettől: eljutni még egyszer Moszkvába. — A forradalom kellős közepén jártam ott. Most szeretném megnézni újra, a kommunizmus építésének e dicső korszakában. * * * — Negyven év... küzdelem a szebbért, a jobbért... — s keresetlen szavakkal így foglalja össze Mlolnár Sándor, a kosúti helyi nemzeti bizottság titkára a párt négy évtizedes harcát. — Az ablakon keresztül arra az utcára látni, ahol harminc évvel ezelőtt csendőrszuronyok villogtak és kenyeret, munkát követelő szegényparasztok, béresek vére hullott a szürke porba. Mlajor elvtárs haragtól izzó szava de sokszor lángra gyújtotta a környék szegényeinek szivét! Gyevát János csak tizenhat éves volt, amikor megölték. A férfikor küszöbét se léphette át. — Élénk, bátor gyerek volt, minden megmozdulásban részt vett. A diószegi ifjúmunkás szervezetnek volt az egyik lelkes vezetője — szól csöndesen Molnár bácsi, és az ablakban bimbózó virágokra néz. Molnár Sándor 1931-től 34-ig községi biro volt a faluban. Kommunista bíró. — Nemcsak én voltam egyedül. A járásban kilenc községben választottak kommunista bírót. Nyék, Alsószeli... — s bütykös ujjain elgondolkozva számolja a köz - ségek nevét. « - * ! — Huszonhét éves voltam, mikor megválasztottak bírónak. Nehéz idő volt. Gazdasági válság. A gazdák hozzám küldték a szegényeket. Most már van bírótok, rongyosok — adjon nektek kenyeret ö, ha tud! Adtam volna én, dehát miből? — Huncutok voltak ám az urak — sóhajt föl Molnár bácsi. - A bérkövetelés huzavonája után emelték ugyan valamicskét a napszámot, de a férfiak nem dolgozhattak, csak az asszonyok. Ha kimentünk a földekre, négy-öt csendőr kószált a nyomunkban, peckesen, szuronyosan és hazaparancsoltak bennünket. A sortüz után megacélosodott a párt, a kételkedők, a gyávák kiléptek, volt «.ki áruló lett, de az igaz, becsületes emberek továbbra is helyt álltak. — Tornócra emlékszik? - kérdezem. — Ott voltam én is — mondja büszkén. — Ez volt szlovákoknak, magyaroknak és németeknek a jelszava: Megvédjük a republlkát a fasizmus ellen, a republika irányítóit azonban nem! • , * • Tornóc, 1938. szeptember 4. Régi, megsárgult újságoldalakat lapozgatok. Szinte tüzelnek a elmek: Csallóköz népe üzen Tornócnak! A szlmől és a gútai szegénynép panaszolja sérelmeit s hirdeti igazságát!. .. Az ifjúsági duzzasztóéit építői
