A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-26 / 13. szám

nehézségeik abban gyökereznek, hogy fi­­zetniök kell a részvényeseknek azért, hogy megengedjék önöknek a termékek gyár­tását, úgy nem marad egyéb hátra, mint hogy felszámolják a részvényesek osztályát.” Könyve utolsó fejezetében Liilley megál­lapítja, hogy ha Magy-Britannía 1945-től kezdve szocialista ország lenne, amely ügy fokozná termelését, mint a Szovjetunió (példákkal bizonyltja, hogy ez lehetséges), akkor 2000-ben a munkáhét Angliában ti­zenkét órára csökkenne, feltételezve, hogy az életszínvonal nagyjából hasonló marad­na. Mindezzel iLilley leszögezi, hogy az au­­tomatizácíó teljes kihasználása egyedül a szocialista vagy kommunista társadalomban képzelhető el Lilley könyvét körülbelül ugyanakkor (1956) Irta, mikor Lem a ma­gáét. Azóta az építés irama a Szovjetunió­ban ismét fokozódott, s az 1980-ig terjedő tervek túltesznek Lilley legmerészebb el­képzelésein is. Ml az automatizáció ? A napi sajtóban a gépesítés és automati­­záció szavak szinte állandóan egymás mel­lett jelennek meg. Ez helyes is, mert szo­rosan összefüggenek. Az automatizáció a szó mai értelmében természetesen merőben más, mint amire az elárusító automaták, vagy automata esztergapadok láttán gon­dolunk. A gépesítés az automatizáció első feltétele. A gépesítésnél a munkát a gép végzi s az ember feladata csupán az, hogy irányítsa és ellenőrizze a gépet, figyelje, kon nem használódtak-e el a szerszámok, ügyeljen arra, hogy a gép jó minőségű árut gyártson s beállítsa a gépet új termékek előállítására. Az autamatizáció meghatáro­zása mindmáig nincs pontosan néhány mon­datba foglalva. Röviden azonban megál­lapíthatjuk, hogy az automatizáció magas fokon automatizált gépek vagy munkafo­lyamatok használata; amelyek nagyobb részt kiküszöbölik a testi munkát s az aprólékos emberi irányítást. Ez annyit je­lent, hogy az automatizáció célja a testi munka s a gépek ember által való apró­lékos irányításának kiküszöbölése, mivel az automatagép működését teljesen maga irá­nyítja: elejétől végéig az ember közvetlen beavatkozása nélkül maga gyártja az árut — a munkás feladata -csupán az, hogy fi­gyelje a gépet, jól müködik-e, sürgősen megjavítsa a hibás gépet, mindenekelőtt elejét vegye az esetleges üzemzavaroknak. Az automatikus 'gépsoron, automatizált gyárban a dolgozó már nem fizikai munkás — a technikus vagy mérnök színvonalán áll. Az automatizáció kezdeteivel már a múlt évszázad végén találkozunk. Azonban ál­talános elterjedéséről csak 1945 óta be­szélhetünk. Történelmi dátum fejlődésében az 1950-es év, amikor működésbe lépett a világ első automatizált gyára — egy du­gattyú-gyár a Szovjetunióban. Ebben a gyárban úgyszólván anélkül, hogy ember­kéz érintené, az alumínium ingot dugattyú­vá változik. Egy műszak folyamán az egész gyárban csupán kilenc munkás dolgozik, s ez a gyár huszonnégy óra alatt 3500 du­gattyút állít elő. A dugattyúk hagyományos gyártásával szemben a munkások száma negyedére csökkent, s az előállítási költ­ségek a réginek csupán felét teszik ki. Ez azt jelenti, hogy a munkatermelékenység 4-szeresére emelkedett. Az automatizáció legjellegzetesebb vonósa, hogy segítségével a munka termelékenysége 2-szereséről 10- szeresére emelkedik. Nem ritka az olyan eset sem, mikor a termelékenység ötvenszere­sére, sőt, egy esetben ötszázszorosára emelkedett. A mai helyzet azt mutatja, hogy az automatizáció a munkatermelé­kenység ötszörös növekedését jelenti, nem is szólva a megtakarításról, amelyet a gé­pek kihasználásában s a munkatér csök­kentése terén érünk el. Az automata gép­sorok, amelyek sokszor több száz gépet helyettesítenek, jóval olcsóbbak, mint a gé­pek eddigi tömege, s jóval kisebb mun­katérben ugyanazon teljesítményre képe­sek. Ez ugyancsak jelentős megtakarítást jelent. Az automatizáció jelentősége azon­ban nem csupán abban áll, hogy olcsóbbá teszi a gyártást, és emeli a munkaterme­lékenységet, de mindenekelőtt abban, hogy olyan munkafolyamatok bevezetését teszi lehetővé, amelyek az automatizáció nélkül teljességgel elképzelhetetlenek. Itt min­denekelőtt a vegyészeire és az atomfizi­kára gondolunk. Számos vegyi és atomfi­zikai gyártási folyamat merőben lehetetlen automatizáció nélkül, mivel a reakciók oly gyorsak, hcjy ember által semmiképp sem irányíthatók. Ezekben az esetekben lép színre a kibernetika. Munkás vagy űrhajós? A jövő — gépek formájában - meg­jelent üzemeinkben. Számos nagy teljesít­ményű önműködő számológép működik ná­lunk már ma is. Sok kisebb-nagyobb cseh­szlovák gyártmányú számológép megalko­tása áll befejezés előtt. A munkaidő csök­ken, jóllehet az automatizáció még csak gyerekcipőben jár. A harmadik ötéves terv a munkaidő további csökkentésével számol s ugyanakkor a termelés fokozásával is — mindenekelőtt a gépesítés és automatizáció bevezetésének segítségével. Térjünk vissza most oda, ahol cikkünket kezdtük, 'Lem fantasztikus regényéhez. Azt olvashatjuk benne, hogy aki jelentkezni akar az űrhajóra a személyzet tagjaként, annak legalább két irányú főiskolai vég­zettséggel kell rendelkeznie. Csupán olyas­valaki indulhat neki e világűrnek, aki több­féle mesterséghez ért, hogy hasznára lehes­sen társainak. Lassan lejár a kor, amikor elég volt beállítani egy gyárba csupán azzal a szán­dékkal, hogy az ember megtanul dolgozni. Az automata gépsor sem fog többet köve­telni az embertől, mint hogy figyelje a gé­pek működését s helyes pillanatban nyom­jon meg egy-egy gombot. De az automati­­záoió jövője a munkás, aki gondolkozni tud a gép helyett. Mert a gép, még a legtö­kéletesebb elektronikus agy sem tud gon­dolkozni. Csupán arra képes, hogy teljesít­se az ember megszabta feladatokat. Igaz, jóval gyorsabban és pontosabban hajtja végre a munkát, mint az ember, de épp azokban a pillanatokban, mikor előre nem látott helyzetekben dönteni kell, a gép tehetetlen s az ember irányítása nélkül, nem tud tovább dolgozni. Az automatizáció lehetővé teszi számunkra, hogy legmeré­szebb terveinket is valóra váltsuk a szo­cializmus és kommunizmus építésében. A legfontosabb benne, hogy a tervek valóra váltása nem az ember kimerítő, fizikai, hanem alkotó munkáját tételezi fel, így hót bátran állíthatjuk, hogy az automatizá­ció kora, amely idestova a világ valamennyi gyárába betör, egyúttal a kommunizmus korszakát adja hírül az egész emberiség­nek. A minszki pótalkatrész-gyár hatalmas programlrínyltású futószalagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom