A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-26 / 13. szám
Fekete istenek Fekete istenek körültáncolják a Holdat tam-tamok szólnak sírnak dübörögnek s belenevetik a csillagok arcába karácsony éjszakáján Afrikába új ember született," szabad ember tam-tamok szólnak dübörögnek. ★ Fekete asszonyok mellén bukfencet vet a fény tánc van törzs-tánc valami készül fekete ököl-erdő esküszik fel a holdra Afrikában tam-tamok szólnak dübörögnek Afrikában mint nálunk a lányok első szerelme véres Afrikában izzik a nap az égen tam-tamok szólnak dübörögnek fekete őserdők mélyén járni tanul egy néger beszélni tanul élni tanul (parafasisakos rendőrök halálra verték szemének két bűvös gyémánlját már csak a virágok őrzik s a hömpölygő afrikai éjszakák) fekete lávafolyam indul Elisabethvilletől Stanleyvilleig s Belgiumban Londonban megrepednek a házak s lázat kapnak a csőkalapos urak Belgiumban Londonban szél-tánc járja a tengereket s Kongót ezer-éves dühét vágja a hullám a parthoz Afrikában: fordítva ül a korbács. ★ Fekete istenek körültáncolják a Holdat tam-tamok szólnak dobognak dübörögnek karácsony éjszakáján Afrikában új ember született tam-tamok szólnak dübörögnek s a tűz körül forog a tánc. ^üeneh Láttam én, láttam régen, hajlottan mint az égbolt, ős-puha feketében tipegett keskeny úton, kezében erőlködve aprócska táskát cipelt, és botja ütésére sírtak a macskakövek. Galambok rátaláltak, s a szárnyuk sírt a szélben, galambok megismerték, vállára telepedtek, nevetve körülállták, ő meg leült közéjük, beszélt és szája szélén napsugarak csorogtak. Irigység Be jó a holdnak — láthat este, amikor ruhádat levetve, bebújsz az ágyba. Be jó a napnak — a szemeddel, összekacsinthat minden reggel, amikor jelkelsz. Be jó a szélnek — hozzád bújhat, sorba csókolja combod, ujjad, s kicsike szádat. S be rossz nekem, aki csak egyre úgy nézhetlek, mint üstökösre meredt gyerekszem. Tóth Elemér | Anyóka Tavasz keresése 1. Látod én is akarom én is vágyom a nap melegére s a szél ez a kötekedő fráter erősebb lesz nálam mert összefogott az utcalámpák kígyótest-fényével s árnyékomat odacsapják a fagyott házak szürke kövéhez járom az utcát téged kereslek kínomat enyhíteni kéne fenyegető ökölként merednek előttem fel a fák csapzott testvéreim s futok riadtan kergetem az éjszaka csendjét gyávaságom szennylobogóját dugnám takarnám félek s téged kiáltanálak bele a fénybe az égbe a napba de csak nyöszörgés hagyja el számat félek s kereslek kutatlak az árnyékokban a fák rügyében a csillagok tükör-arcát is csak ezért nézem fekete tűzzél mert tudom már te vagy az én tavaszom meg a fény is s testemet marja a kín de nem tudom hogyan húzzalak magamhoz szép-tiszta úton hogy emberi koronánkat megtartsuk mégis és mégis 2. Öl a munka s este mikor szabadulok csak a könyvek kara fogad fent a szobámban száz éves deszkapadló nyávog utánam s hideg van nagyon hideg van nálam látod XX. század maholnap már a holdra mehetünk nászútra birtokunkba vesszük a Vénusz szűzi testét ismerjük a. végtelen csupa-tűz birodalmát szét tudjuk hasítani az atomokat átrepüljük a napot lemegyünk a föld gyomrába ahol tűz van s a szobámban meg lilásra fagy a csend meg az emléked mi adjon hát meleget ha nem te tavasz te Editkém belefojtaná?n magam az örömbe ha a szobámba tehetnétek csillagnak puha fénynek de így amikor este szabadulok csak a könyvek kara fogad pedig úgy vágyom a csókra hogy szinte kékül belé a szám úgy vágyom tested melegére hogy bőröm alatt szinte sikoltanák az idegek vágyom a tavaszra s keresem mindenütt a fényben az éjben a napban a sűrűn teleírt könyvek sorai között s a fák ringó ága hegyén keresem s rád gondolok eleven húsú napomra aki az izmaimat élettel töltőd s harcolni tanítasz emberi törvények szerint. 13
