A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-19 / 12. szám
Ahol nincs sífelvonó, bizony lassan megy ott a feljutás >1 A Snilovi-nyereg Ideális terep a kezdők számára Hazafelé A taenedékházban vidáman ropják a táncot az „ismeretlen ismerősök' Hő... varázsteli sző, amely ezernyi élményt, örömöt ígér kicsinynek és nagynak. Minden esztendőben sok ezer turista és üdülő élvezi a téladta szórakozást. Heteken keresztül közelebb kerülnek a naphoz és messzebb a szürke hétköznapok gondjaitól. Mint’ télen, mind nyáron a turisták és üdülők kereste helyek közül egyik a Kis- Fátra, a gyönyörűséges Vrátna völggyel. Aki meglátogatja, egyenesen megbabonázza virágokkal borított rétjeivel, vadregényes hegyoldalaival, mélyet lélegzik az ember az erdő övezete ösvényeken, amelyek egészen a méltóságteljes Rozsutec alá vezetnek. S talán még sokkal nehezebb szavakat találni e vidék leírására, ha a tél köntösébe öltözik. Ha egy szikrázóan tiszta, napfényes napon a varázsló tél gyönyörű kilátást nyit a látogatónak a hóborította hegygerincekre, ahol a zúzmara fantasztikus alakzatokba öltözteti a fákat, menedékházakat, a drótkötélpálya állványait, ahol a fagy vörös rózsákat fest az ember orcájára, s ahol a sudártermetű lányka és derék legény képét bronzba barnítja. S itt működik az üléses és sífelvonó, amellyel feljuthat az ember az Snilovi-nyeregbe és a grúni menedékházba, s mindenekelőtt az igényes sízök, valamint a kezdők kereste síterepre. A turisták számára feledhetetlenek az 1771 méteres Krivánra, a Stűrovi-vízeséshez, Jánosík balrangjaihoz s a betyárösvény-szegte Obáívankára tett -kirándulások. Gyakorta megesik, hogy a reggel nem jósol semmi jót, az eget sötét fellegek futják be, s mégis a turisták számos csoportja indul e csábító helyek felé abban a reményben, hogy felkél a szellő, szerte űzi a felhőket, az égbolt kék színt ölt s aztán ... megnyílnak a távlatok; a szinte végtelenbe vesző kilátás. Felhőcske sem tépi meg az ég azúrját, s alatta, amerre csak a szem ellát, egymást éri a sok hegycsúcs — előttük áll az egész Alacsony-Tátra, a Liptóihavasok, a Rohác, mind előttük áll a kristálytiszta levegőben. Ezek azok a pillanatok. amikor az ember mély kortyokkal iszsza pihenése, szabadsága érzetét s új erőt gyűjt az alkotó munkára. Itt és ekkor úgyszólván újjászületik az ember. S ha az üdülőknek vagy turistáknak csak egy szemernyit is kedvez a szerencse, tanúi lehetnek a közel fekvő §tefanova-beli mulatságnak,.5, találkoznak a hamisítatlan folklórral... Ilyen gyönyörű élményekkel gazdagabban térnek vissza este a menedékházba, megelégedetten és kipihenten, noha jó egynéhány kilométert hagytak maguk mögött s nem egy dombot másztak meg. S ha megérkeztek új, ismeretlen és mégis ismerős arcokat látnak maguk körül. S újonnan szerzett barátaikkal vidáman táncolnak a menedékházban rendezett álarcosbálon, és ha éjfélt üt az óra, mosolyogva tekintek egymás szemébe az ismeretlen ismerősök. Ha a városok utcáin bronzbarnára égett arcú emberekkel találkoztok, ők azok, akik a nemrégiben tértek vissza a hegyi ösvények galandja szegte meseországból, ahol a mi alföldünk „mérges harmatja” csupán szemet és szívet gyönyörködtető, gyémántként szikrád zúzmara, s ahol a reggeli friss dérharmat olyannyira emlékezetében marad a látogatónak, hogy csillogását megőrzi legközelebbi szabadságáig. J. V.
