A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-19 / 12. szám
Á tavasz jókedvre buzdít. Az ötös számú parcella szélén játszanak a lányok. Játszanak és nevetnek, hárman állítanak csapdát a fiúnak. MÁCS JÓZSEF Tavaszi aszik Melegen süt a nap, azért az éjszakára is gondolni kell. Men márciusban még elég gyakoriak a fagyok, védeni keli a gyenge palántákat. Munkába hív a tavasz. Sztruhár Anna vállára vette a villát, a napba néz és a mezőre indul. Vetnek Csehi és Kiscétény határában, az országút mentén, az ötös parcellán. Bágyadtan süt a nap, felhősen porzik a föld, benépesült a mező. Az árok partján három-négy fiatal viháncol, beljebb a szántón nehéz vetőgépet húznak a lovak, pattognak az ostorok, csörögnek a tölcsérek, távolabb lánctalpas fordul rá a barázdára. Nagy a zaj, a lárma, az ujjongás. Mindenki iparkodik, frissen mozog, mintha egy láthatatlan száj folyvást kiabálná: — Hé, emberek, itt a tavasz, halljátok, érezzétek, vetni, vetni... Megszikkadt a föld, a hó észrevétlen elillant a vidékről, vidáman csevegnek a patakok, szárazán zörrennek össze a fák ágai, pajkosan fütyül a szél. A töltés szélén gumikerekű kocsi áll. Két ember izeg-mozog az ülésen, javakorabeliek. Bodor József és Csámpai Lajos. Egyik kiscétényi, másik csehi. Két falu bújik össze a hátuk mögött, szerényen összehajolnak, mintegy érzékeltetvén, hogy tavaly február óta egyet jelent a kettő. Egy a falu, így megnagyobbodva majd ezerötszáz lelket számlál, egy a mező is, ezerkétszáz hektárra rúg a területe. Ki mit adott az egyesülésbe? Bodor József, illetve Kiscétény adta a gépeket: tíz traktort, egy lánctalpast, egy teherautót, egy kombájnt, három cséplőgépet, három aratógépet és öt kaszálőgépet. És tízéves tapasztalatot... Csehi pedig a friss vért adta, meg a föld után a marha- és sertésállományt. S most itt ülnek az ülésen, nézik a gépeket, a lovakat, az embereket. Persze, nem sokéig ábrándozhatnak a gumikerekűn, mert honnan, honnan nem, egyszerre csak megjelenik az agronómus, Nagy József, és mintha a láthatatlan száj sugallmazná neki, ő is szünet nélkül mondja társainak: — Vetni, vetni! Bödör és Csámpai ledobálják a zsákokat, munkához látnak, az agronómus meg szalad tovább. Mert a legújabb párt- és kormányhatározatban is az ő akarata feszül: — Minden a tavaszi munkák sikerétől függ. Hát gyerünk, gyerünk ... Ezen a napon megkezdődött az ősziek fejtrágyázása tizennyolc hektáron. Szórják a műtrágyát a cukorborsó és mák alá. Aztán jön az árpa vetése kétszáz, és a cukorrépáé hetvenhárom hektáron. Munkában a lánctalpas. Nappal árpát vet agregéttal, éjszaka simít. Nappal a traktoros Misecska József, éjszaka pedig Cseri Szilveszter. Nem pihenhet a gép, nincs is szüksége pihenésre. Nappal zúgása veri fel a csendet, éjjel lámpája szórja be a fényt az ablakokon. De hol van az agronómus? Merre jár Nagy József? Előbb még itt láttuk a gumikerekűnél, s már nincs sehol. Nagy a határ, szinte beláthatatlan, szétszóródtak az emberek és a láthatatlan száj egyre csak kiabálja: — Hé, emberek, vetni, vetni... ★ A két falu határán takaros épületek fehérlenek az országút mentén. Istállók, színek, gazdasági épületek... Szomszédságukban kertészek dolgoznak, tizenkét nő és négy férfi. Csehiek valamennyien. Gunyis István a vezetőjük. Tréfás, jókedvű fiatalember, napjában nemegyszer megkérdezi a csoport tagjaitól. — Halljam csak, mit fogadtunk, lányok? Kórusban felelik: — Elkészülünk József napig. Pihentek, frissek, nyugtalanok a vasdeiesek. Igaza van Bödör Józsefnek, jó kézben tartani a gyeplőt.
