A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-12 / 11. szám
*s * *■%. 0rf#//tg/0ie//e£/e/Le « HDJQDJH Fekete Az anyósom közeledik a hetvenedik életévéhez. Hadiözvegysége pusztán két keze munkájára utalta még az első világháború idején. Újságolvasásra hát nem sok ideje jutott és a politikához annyi köze van, a történelemhez is annyi, amennyiben az romlást, vagy üdvöt hozva behatolt életébe... Nem igazodik el a földgömbön, nem hiszem, hogy hallott valaha Kongóról, mielőtt ennek az országnak a sorsa az elmúlt évben a világpolitika napirendjére került s úton-útfélen beszéltek róla hangszórók és élő ajkak. Ebből az egzotikus országból áradó hírözönből is dsak annyi ragadt meg benne: hogy él ott egy ember, akit hónapok óta üldöznek, állati kegyetlenséggel kínoznak és hogy ennek a világhíressé vált embernek felesége van és három gyermeke, akiket valakik pártfogásukba vettek, mert hálistennek azért még vannak jó emberek is a világon. A nevét nem szívesen mondta ki az üldözöttnek, mert ha kimondta, rendszerint elhibázta és ezért kinevették. Különben is az asszonyt emlegette inkább s a gyerekeket, akiket különösképpen már hetek óta' szegény árváknak nevezett. A múltkoriban, ahogy este hazaérkeztem, ezzel fogadott már az előszobában: — Képzelje, azt a szegény embert már megint elhurcolták egy másik országba. — Kit? — Hát... úgyis tudja — megintcsak nem mondta ki a nevét. A gyilkosságra szövetkezett felbújtók és bérencek legutóbbi ostoba trükkjérol is tőle értesültem. Lefekvéshez készülődve már kibontotta ősz haját, úgy szaladt át hozzám és örömhírként, valósággal újjongva közölte: — Képzelje, megszökött! Mégiscsak van isten! Látván, hogy az arcom egy cseppet sem vidul fel ezekre a szavakra, csodálkozva folytatta. — Nem hiszi el? Most mondta be a rádió. A csendőrök autóján menekült el két társával együtt. Ügyes ember lehet, kemény ember, valóságos táltos. A következő éjszaka, éppen éjféltájban az írógépem mellől valamiért kimentem az előszobába. Meglepetve láttam, hogy a szobából, amelyben anyósom és lányom alszik, világosság szűrődik ki. Csendesen benyitottam. Tán égve felejtették a villanyt?... Nem, az anyósom mezítláb a suttogó rádiónál gubbasztott, fülét a hangszóróhoz tartotta. Magam is megsajnáltam, hogy megjelenésemmel zavarba hoztam. — Csak, izé — magyarázkodott csillag —, csak meg akarom hallgatni, mi van ezzel a szegény emberrel?... Aztán felrepítették a Venus-rakétát és csodálatosképpen őt még ez sem zökkentette ki a néger nemzeti hősért való szüntelen aggódásból. — Lehetséges, hogy mégis meggyilkolták volna? — hajtogatta újra és újra. És hétfőn este megintcsak ő rohant be hozzánk a hírrel. Most végre kimondta a nevét, de most is hibásan. — Megölték Lulumbát! Jól tudtuk, hogy ez a hír megérkezik, mégis hideg futott végig a hátamon és láttam, hogy feleségem is összerázkódik. — A gazemberek! — tette hozzá anyósom, majd egészen váratlan s iszonyú kérdéssel fordult hozzám. — Mondja, lehetséges, hogy ez a Hammersöld gyilkoltatta meg? Feleségem dühösen fortyant fel. — Ugyan, anya, hogyan mondhat ekkora bolondságot! — Na jó, jó — védekezett a remegő idős asszony —, csak kérdezem. Kérdezni sem szabad? Annyi rosszat mondanak róla, gondoltam ... Elhallgatott, majd elég hosszú csend után megint csak meglepő kérdéssel jött elő. — Mondja, mit gondol, állítanak ennek a szerencsétlen embernek szobrot? — Szobrot? — néztem rá értetlenül. aztán egyszerre észbe kaptam. Anyósom a méltatlan halált halt nagy költő szobrát látja naphosszat az ablakunk alatt. Ez hát az utolsó vigasz. — Szobrot! Akkora szobrot állítanak neki ott a fővárosban, amekkorát még nem látott. És szobra lesz Afrika minden fővárosában és számtalan városában a világnak. Láttam, ezek a szavak jólestek neki, azért mégis sóhajtva felelt a maga módján. — Mindegy az már annak, aki csak egy csillag az égen. — Hogyan? ... — Csak úgy mondom, ahogy szokták. Csillag! Igen! Az én anyósom egyszerű asszony, de nálánál még sokkal egyszerűbb emberek milliói népesítik be azt a sok kinccsel és titokkal teli földrészt. Ott még könnyen születnek legendák. Ott a fájdalom még könynyen kap mitológiai színt és mitológiai méretet ölt a lelkek sokaságában. Nyugaton ezúttal valóban túlszárnyalták a Venus felé tartó szovjet csodát. Egy valóságos csillagot röpítettek fel Afrika egére. Fekete csillagot. TATAY SÁNDOR Galanda. Ilusztráció. Tus VOJTECH MIHÁLIK: Már ci us Még holtnak tűnik minden, lám: bozót ősz feje szunnyad; de szántón, melyhez simul szám, csírázik az őszi mag. Oj csapást követ minden nap, míg táncra perdül a zöld — núg arcunk puskánkhoz tapad, visszacsókol a cseh föld. Gyermekkorom földjén, melyen duruzsolt, danolt a Vág, sokat feküdtem s szívemen átnőtt a táj, mint borág. Távol a Vág ... s már mit se fáj, ismerős tavasz körben: ismerős nyír, rög, szíves táj, hazám, hazám, cseh földem. Ha engedi az este még, hogy írjak jó anyámnak, cseh fii sarját, tavasz jelét csatolom virágszálnak. SIPOS GYŐZŐ fordítása
