A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-12 / 11. szám
Hídépítés primitív eszközökkel. A gépeket egyelőre a lelkesedés pótolja nők erőszakkal hódították meg a világot, felkutatták, kizsákmá- H H nyolták, behálózták szervezeteikig^-^ kel, gyarmatosították az egész földgolyót s a színesbőrűekből a civilizált emberek tökéletlen — persze mindenkor és örökké tökéletlen — mását szerették volna faragni, amennyiben nem akarták rabszolgasorban tartani őket. Ámde ma, a XX. század közepén önök, civilizált fehér emberek, oda vannak állítva a színes népek hatalmas tömegei elé, akik saját módszereiket alkalmazzák anélkül, hogy feladnák természetes életmódjukat, egyéni sajátosságaikat. Mi, afrikaiak, saját modern civilizációt fejlesztünk ki. Afrika az afrikaiaké lesz.” Sékou Touré guineai elnök vágta ezeket a szenvedélyes szavakat egy igen arrogáns európai újságíró arcába, aki kételkedését fejezte ki, hogy az afrikaiak élni tudnának kivívott szabadságukkal. Márpedig Guinea azoknak az országoknak egyike, melyek megalakulásuktól kezdve egyre inkább meggyőznek minket a fenti állítás ellenkezőjéről. Ámde a gyarmatosítóktól viszszamaradt örökség nem hogy nem segíti elő, de alaposan gátolja azoknak a nagyszámú problémáknak a megoldását, melyek ezt a szabad afrikai országot a huszadik századtól elválasztják. Guineának száz meg száz különböző, a legellentétesebb problémával kell megbirkóznia: kiszárítani a mocsarakat, melyekben maláriát terjesztő szúnyogmilliárdok tanyáznak: meghatározni az országnak a külföldi monopóliumokhoz való viszonyát, amelyek ásványi kincseit kiaknázzák: gépeket vásárolni s megtanítani velük bánni az eddig csak kapához szokott földműveseket: megtanítani a nőket, hogy befedjék felsőtestüket; iskolákat építeni és tanítókat adni mindazoknak, akik meg akarnak tanulni írni-olvasni; utakat és vasutakat építeni ott, ahol jóformán semminő közlekedési hálózat sincs; letelepedésre bírni egyes falvak lakóit, akik a talaj kiszáradása következtében állandóan vándorolnak; növelni a rizs termésterületét, hogy elegendő élelem legyen mindenki számára és terjeszteni a pánafrikanizmus gondolatát az egész fekete kontinensen ... Az embernek elfárad a keze, míg mindezt leírja, s a guinai kormánynak ezt mind meg kell tudnia valósítani. Iskolákat építenek a városokban és apró egytantermes téglaépületeket emelnek a falvakban. S járnak ide nemcsak gyerekek, de rengeteg felnőtt is, mert a gyarmati uralom örökségeként Guinea lakosságának 93 százaléka analfabéta; vajon mennyi hal meg közülük és hány fiatal öregszik meg anélkül, hogy megtanulna írni-olvasni! Vagy ott vannak a várost várossal, falut faluval összekötő utak, a közlekedés érhálózata — micsoda elképzelhetetlenül nehéz dolog a trópusi hőségben, gépek nélkül, csaknem szószerint puszta kézzel utakat építeni. Olyan munka ez, amit valaha csaknem kizárólag fegyencekkel végeztettek. Ma munkáscsapatokat látni az utakon — önkénteseket, a Demokrata Párt vagy az Ifjúsági Szövetség tagjait. A gépek azonban még mindig hiányoznak, ugyanúgy, mint a mezőgazdaságban, a gyémántkitermelő szövetkezetekben, amelyeknek egyetlen szerszáma a lapát, a szita és a csákány ... Annál szembetűnőbb minden lépés, mely előbbre visz: minden gép, minden gyári berendezés egy-egy kisebbfajta forradalom ugyanúgy, mint minden újabb intézkedés, mely az ország életének és közigazgatásának további demokratizálódását hozza magával. Guinea volt például az első néger állam, amely hivatalosan megszüntette a törzsfőnökök hatalmát s ezt a falvakban választott tanácsokkal helyettesítette; ezeknek mindig legalább két nőtagja kell hogy legyen. Vagy pedig az új házassági törvény! Ez kimondja, hogy a lányok nem mehetnek férjhez tizenhét éves koruk előtt és hogy már nem a szülők kívánsága (helyesebben a vőlegénytől a szülőknek felajánlott „ajándék”, a vételár) a döntő, hanem a lány maga választhatja meg jövendőbelijét. Persze ebben az esetben sem könnyű megtörni a régi hagyonyokat, de mindenesetre egyre több a „szerelemből” kötött modern házasság s egyre kevesebb a többnejűség, noha ezt a törvény egyáltalán nem tiltja. Csak néhány példát említettünk a sok közül; ezek mind azt mutatják, hogyan fejlődik, halad Guinea függetlenségének első napjától fogva, amit a gyarmattartók akarata ellenére vívott ki magának; ígérete ez egyszersmind annak a sajátos afrikai civilizációnak, amit az afrikaiak maguk teremtenek meg, ahogy Sékou Touré mondotta. Ez a felvétel is nagyszerűen bizonyítja, milyen volt a gyarmati uralom. Azt hisszük, nem kell hozzá további kommentár kiviteli cikke a banán Guinea legfontosabb
