A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-05 / 10. szám
rázkovát, országunk évek óta legjobb műkorcsolyázó-nő-4 ’ jét régi otthonában kerestük fel. Mosolyogva fogadott, ami — mint erről később is meggyőződhettünk — egyáltalán nem volt mesterkélt. Kiváncsi kérdéseinkre pedig készségesen válaszolt. Mikor jegyezte'el magét a műkorcsolyázással ? — hangzott első kérdésünk. — Még hatodik életévemet sem töltöttem be, amikor karácsonyra szüleimtől slléceket és korcsolyát kaptam ajándékba. Engem a sízés nem nagyon vonzott, inkább korcsolyáztam. Brnőban Královo Polen „ismerkedtem” meg először a jéggel. Aiz évek múltak és én mind biztosabban álltam a lábamon, sőt 11 éves koromban már egy serdülők részére rendezett prágai versenyen a 3. helyen végeztem. Ezzel végeleg a műkorcsolyázás szerelmesévé váltam. Évről évre fejlődtem, azonban a „kötelező” mindig a gyengém volt, s az is maradt a mai napig. Ennek tulajdonítható, hogy első nemzetközi versenyemen, 1955-ben Párizsban a kötelezők után az utolsó helyen „álltam”, mivel azonban szabadkorcsolyázásban a 3. helyet szereztem meg, így végeredményben Tumová előtt a 16. lettem. Azóta néhány év telt el s Mrézková egymás után nyerte az országos bajnokságokat, s nemzetközi versenyeken is figyelemre méltó eredményeket ért el. Edzője, Múdrá irányításával nagyot javultak kötelező gyakorlatai és tovább csiszolódott szabad korcsolyázásban is. Melyik eredményét tartja a legnagyobb sikernek? kérdeztük ismét. — Bár Squaw yalleyben a 4. helyen végeztem, ami annyit jelentett, hogy az európaiak között a 2. voltam, mégis az idei berlini Európa-bajnokságon szerzett 3. helyet tartom életem legnagyobb sikerének. A legjobb helyezésnél is értékesebb ugyanis, amikor fenn állunk az emelvény valamelyik fokán. Mi volt élete legnagyobb élménye? — Legnagyobb élményem — mondja messzenéző tekintettel Mrázková — az volt, amikor 1958-ban Moszkvában egy nemzetközi műkorcsolyázó versenyen az első helyen végeztem. Amikor azután felálltam az emelvény legfelső fokára és felcsendültek a csehszlovák himnusz hangjai, felejthetetlen, felemeló érzés töltött el. Tervei? T- Elsősorban szeretném bebizonyítani, hogy nem hiába bíztak bennem. Tovább folytatom a lelkiismeretes edzéseket, szorgalmasan készülök a következő évek nehéz faladataira, mert ott szeretnék lenni a zürichi olimpia résztvevői közt — fejezi be szavait szerényen mosolyogva Mrázková műkorcsolyázó bajnoknőnk. Mi pedig a fentiekhez semmi egyebet, mint sok — sok sikert kívánunk. K. J.
