A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-03-05 / 10. szám
Munka a rajzpadlón Lakótelepi részlet 18 ■ ■ • £1 molyán februári, kabáton áthatoló, harsogó, csattogó. Végigsöpör az utak felett, nyargal a dunamenti mezőségeken, de mikor oldalát belevágja a komáromi hajógyár szerelőcsarnokainak hatalmas tömbjébe, legénykedő hangossága egyszerre elhal. A hajógyár épületeiben szerelik össze a hajótestek több alkarészét, hogy aztán félig kész állapotban az üzemi kikötő vizére csúsztassák. A csarnokban szinte alvilági kép tárul az ember szeme elé. A minium festék lángoló vörösével átfestett hajótest körül ugyaricsak a festéktől vöröslő ruhákban emberi alakok mozognak látszólagos összevisszaságban, s itt is, ott is sziszegve villan meg a hegesztő vakítóan kék lángcsóvája. A gyártás folyamata némiképpen módosul majd az új ötéves tervvel kapcsolatban. Erről Békéssy György mérnök, a gyártásvezető beszél, aki közel évtizede, mindjárt a főiskola elvégzése után került a gyárba. Eddig csupán szerény külsejű, ám megbízható vontatóhajők, uszályok és fényűzően berendezett karcsútestü motoros személyszállító hajók öregbítették a gyár hírnevét. Először történik majd, hogy acélkonstrukcíós berendezések és vegyészeti gyárak berendezései kerülnek ki innen. Ez a har-Dunáról fúj madik szektor feladata az 1961-es évtől kezdődőleg. Komárom munkásosztálya nem újkeletű, apáról fiúra szálló hagyományokkal rendelkezik már. Ezek a gyárat valóban magukénak Különösen azokra, akiknél minden feltétel érzik, s hogy ez nemcsak amolyan frázis, megvan arra, hogy rövidesen a gyári munarra számos bizonyíték akad. Hadd emlí- kásság erősségévé váljanak. Ezek közé tem legelőször azt, ami a hűségről ad tartozik az a nyolcvanegy munkacsoport, szívet melengetőén szép példát. A köz- amely a szocialista munkabrigád címért megbecsüléssel övezett Reinoch igazgató verseng. Tavaly májusban öt munkacso- Békéssy mérnök és Komlóssy üzemi lap- port el is nyerte ezt a büszke címet. Munszerkesztő társaságában nemrégiben be- kájuk kiértékelésénél nem szabad a szoszélgetést folytatott a gyár nyugdíjasaival, rosan vett napi munkára gondolni, hiszen Az a szándék vezette, hogy az üzem a versenyzők zömének teljesítménye eddig „öregeinek”, akik egész munkás életüket is kiváló volt. Arra' a pluszra gondolok, a gyár falai között töltötték, segítő kezet arra a kezet kézbe kulcsoló kölcsönös tányújtson az esetleg felmerülő nehézsé- mogatásra, ami a munkáját kitűnően végző geiknél, A beszélgetés hamarosan nem várt szakembert magánéletében egyre magafordulatot vett. A nyugdíjasok, akik úgy sabb kulturális szintre emeli. Az első léérezték, hogy nagyon is élő szálak kötik pés, hogy ennek a jelentőségét a dolgozó őket régi munkájukhoz, méltányolták a felismerje, különben üres formalitás marad jóleső figyelmet, de ahogy szó szót kö- minden törekvés. Ez Búkor Gyula vélemévetett, ott kötöttek ki, hogy bizony örül- nye, aki a második üzemrészleg egyik nének, ha nem tekintenék őket hasznave- szocialista munkabrigádjának vezetője. De heteden, „kiselejtezett” anyagnak, hanem nem kell azt hinni — teszi hozzá —, hogy módot adnának rá. hogy ötleteikkel, taná- csupa dicsőség és tejfel az ilyen brigád csaikkal, hosszú munkásságuk gazdag ta- élete. Sanda, gúnyolódó pillantások is espasztalataival seglségére legyenek a gyár- k itt_ott no a munkájukat is tünak. így cserélődtek ki a szerepek, s ez ., . .... , , , . , , .. a kis történet igazán nem kíván külön zetesebb kritika éri, mint másokét, s van kommentárt. mit hallgatni, a legcsekélyebb hibáért is. S ha már az öregekkel kezdtük, fordít- Ez azonban a brigád öszetartását és töreksuk most a reflektort a gyár fiataljaira, vését méginkább fokozza. MOL 1200-as mélyjáratú motoros hajé
