A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-26 / 9. szám
G yúrná, szenei lányok A bratislavai Kúrolyjalusi úti tornatermei minden hétfőn 6 és 7 óra fcözött a szenei kézilabdázók tartják „megszólvaAmikor a tornaterembe lépünk, Mészáros Jajos, a szenei női kézilabda-csapat edzője az előző mérkőzésen tett észrevételeit közli az együttes tagjaival, majd kiilön-külön foglalkozik a játékosokkal. Ezzel kezdődik az edzés. Mi azonban nem arról szándékozunk írni, ami a tornateremben egy óra alatt lejátszódik, hanem arról, miként jutottak el a szenei kézilabdázók oda, ahol ma tartanak. A dolog úgy kezdődött, hogy 1955-ben megalakult Szencen a kézilabda-szakosztály, mégpedig a tizenegyéves középiskola keretében egy ifjúsági és egy felnőtt csapattal. Az ifik még ebben az évben kerületi bajnokságot nyertek, a felnőttek pedig a 2. helyen végeztek. Az aránylag rövid idő alatt elért sikerek természetesen örömmel töltötték el a fiatalokat, s még nagyobb lelkesedéssel készültek a következő bajnoki év küzdelmeire. Lelkiismeretes munkájukat pedig nemsokára figyelemre méltó siker koronázta. 1956- ban az ifjúságiak csapata országos (!) bajnokságot nyert, a felnőttek (akik maguk is alig nőttek ki az „ifi cipóból“) pedig bejutottak a II. ligába. Az 1957—1958 -as háromidőszakos évfolyamban játszottak első ízben a II. ligában és a 7. helyen végeztek. Egy évvel később azonban már a 4. helyre kerültek. — Az együttes formája — mondja mosolyogva Mészáros edző — állandóan felfelé ívelt, egyenletesen javult, úgy hogy már nem is volt nagy meglepetés, amikor 1960-ban a II. ligában az első helyen végeztünk és ezzel bejutottunk az I. ligába. Mondanom sem kell, nagy volt az öröm Szencen, ahol mindenki elismeréssel nyilatkozott az együttes teljesítményéről. Meg is érdemelték, mert a különféle nehézségek, a nem megfelelő edzéslehetőségek ellenére a csapatban kitűnő volt a íme, a fenti felvétel is bizonyítja, hogy a szenei Slávia az 1. liga egyik legcsinosabb együttese közösségi szellem, és a lányok lelkesedését semmi sem tudta megtörni, ami azután meg is látszott a csapat teljesítményén. „Az 1955-ös csapatból Éliás Mária, Bednárné, Cervenková, Steffeková, Tennerová és Synáková a jelenlegi együttesnek is erősségei. Időközben az ifjúsági csapatból Varga, Hrouková, Reindlová, Petríková, Filipovicová és Stresnáková kerültek fel az első csapatba. Reindlová és Petríková a csehszlovák utánpótlás válogatott keret tagjai. Amire pedig a legbüszkébbek vagyunk, valamennyi játékosunk saját nevelésünk, akik a szlovák és magyar tizenegyéves középiskola növendékeiként az ifi-csapatban kezdték kézilabda-pályafutásukat. Sajnos, annak ellenére, hogy 25— 30 ifi játékossal rendelkezünk, évente alig 3-4-en állhatnak az első csapat rendelke-Ebből a dobásból bizony nem lett gél Még egy másodperc és rezeg a háló zéséré, mért az érettségi után legnagyobb részük eltávozik Szénéről. Ennél azonban még sokkal komolyabb gondjaink vannak. Egyrészt anyagi helyzetünk, önhibánkon kívül — enyhén szólva — zilált. A játékosok pl. saját költségükön járnak a bratislavai edzésekre is. Hogy miért kell 50 km-t vonatoznunk egy-egy edzésre? Főleg azért, mert télen Szencen Rosszul zár a védelem — halljuk az edzó szavait, a fenti felvétel láttán nincsenek komoly edzéslehetőségeink, mert az amúgy sem korszerű „Sokolov nát" főleg táncteremnek használják. Pedig Szencen nemcsak hat kézilabda csapatnak kell megfelelő edzés-lehetőségeket biztosítani, de kívülük a tornászok és az alapozó testnevelési órák látogatói is igényt tartanak — s joggal — a tornateremre. Arról nem is beszélve, hogy a két tizenegyéves iskola sem rendelkezik megfelelő tornateremmel. Egyet remélünk, hogy női együttesünk 1. ligába jutása, valamint a többi sportokban nyújtott jó teljesítmény oda hatnak majd, hogy az illetékesek megteremtik annak előfeltételeit, hogy nemcsak mi kézilabdázók, hanem valamennyi szenei sportoló — ha nem is ideális, de megfelelő körülmények között készülhessen az elkövetkezendő bajnoki évad küzdelmeire. Eddigi szereplésünkkel ezt bizony már jócskán kiérdemeltük — fejezi be szavait Mészáros Lajos, a szenei kézilabdázók edzője. K. J. 21
