A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Fellegi István, a járási vezetőséget képviselte. Mellette Takács elvtárs, a gutái helyi szervezet elnöke Tömegalapot a kultúrának December a számvetések hónapja. Aligha akad valaki, aki vissza ne tekintene a lassan múlttá öregedő esztendő eseményeire, hogy a jövőre nézve tanulságot nyerjen — mit csinált jól, mikor volt hibás a lépés. A közelmúltban ilyen számvetésnek lehettünk tanúi a Csemadok gútai helyi csoportjának évzáró gyűlésén. Bevallom, kicsit szorongva készültem az ország legnagyobb faluja kulturális szervezetének tagjaival való találkozásra. Kétszázhúsz tagot tart nyilván a szervezet — erről már előzetesen értesültem —, ezért kissé csalódottan néztem végig az alig ötven főt kitevő közönségen. Takács elvtárs beszámolójával kezdődött az évzáró gyűlés. Röviden vázolta, mit tett a szervezet az 1960-as esztendőben. Nem állíthatjuk. hogy a mérleg pozitív oldalára semmi sem jutott, hiszen a színjátszőcsoport elismerésre méltó munkát végzett. A Dalol a nyár c. zenés darabot például húsz alkalommal adták elő, s ebből hat fellépéssel Magyarországon szerepelteg nagy sikerrel. Igazán szép és színvonalas játékra enged következtetni az a tény, hogy húsz fellépésüket több mint nyolcezer ember nézte végig, s ehhez még azt is hozzá kell számítanunk, hogy Gútán a falu nagyságához viszonyítva a kis művelődési otthon is korlátozza a látogatottságot. A Horváth kert című darabbal szintén nagy sikert arattak, mert a tizennégy előadásban nem kevesebb mint 5100 néző gyönyörködött. Tegyük hozzá, egyetlen alkalommal sem volt foghíjas a nézőtér. A szervezet tánc- és énekegyütteséről, továbbá az irodalmi körről már nem mondhatunk ennyi dicséretet érdemlő dolgot. A tánccsoport tevékenysége vezető hiányában, az énekkar működése a kevés taglétszám miatt maradt messze a várakozástól. Az irodalmi kör mindössze egy előadást tartott. Ezt a nem éppen lélekderítő valóságot hozta felszínre a számvetés. De nemcsak ennyit. Azt is, hogy a hibák gyökere legnagyobb mértékben a szervezeti élet iránti közömbösségben rejlik. Mert ugyebár szinte lehetetlen elképzelni, hogy a 220 tagból ne lehetett volna összehozni egy ötventagú énekkart. És azt sem télelezzük fel, hogy ne lenne a szervezetnek olyan tagja, aki eredményesen irányíthatta volna a tánccsoportot, vagy megszervezte volna az énekkart. Kiderült, hogy a szervezet választott vezetősége és a tagság között nagyon gyenge a kapcsolat. Egész évben nem tartottak taggyűlést. A tagtoborzás szemponjából sem tettek meg mindent, és ez az egyes körök mukájában érezteti is hatását. Az is baj, hogy a vezetőségnek csupán három nő tagja van, holott a kulturális életben a nők sokszor aktívabbak a férfiaknál. Hiányzik a szervezetből a fiatalság, a fiatalos akarás, a lendület. Hiányzik a kulturális élet tömegalapja. is teremtette a jövő évi sikeres működés legfontosabb feltételeit. Az is jelentős lépés a jobb működéshez, hogy egyesültek a művelődési otthonnal. De talán még többet segítene, ha a Csemadokkal együtt valamenyi tömegszervezet az EESZ védnöksége mellett, a szövetkezeti klub keretében végezné a kulturális tevékenységet. A falu legerősebb gazdasági szervezete sok mindenben nyújthatna hatékony segítséget a tömegszervezetek munkájához. Az ország legnagyobb faluja kulturális életének fellendítése érdekében erről is érdemes beszélni. TÖTH GYULA Egy felszólaló A kultúrműsor szólóénekese Persze, felesleges lenne csupán rágódni a felszínre került hiányosságokon. Inkább arra van szükség, hogy az évzáró taggyűlés határozatait olyan törvénynek tekintsék, amely a szervezet tevékenységének fellendülését jelenti. Mert, ha a határozat értelmében a jövőben negyedévenként taggyűlést tartanak, harminc fiatalt megnyernek új tagnak s azokat beszervezik az egyes körök munkájába, ha vezetőt keresnek a tánccsoport élére, tagokat az énekkarba és így tovább, akkor a Csemadok gútai helyi szervezete már meg Évzáró közgyűlés Losoncon Csemadok losonci helyi csoportja november 27-én tartotta évzáró közgyűlését. Különösen két munkaterület volt, ahol a helyi csoport eredményesen működött. Az egyik a színjátszás, a másik a kérdés-jelelet estek megrendezése. Az elmúlt időszakban két egész estét betöltő színdarabbal, egy tarka esttel, valamint alkalmi műsor számokkal léptek a közönség elé. A Titkárnő, de a Bástya sétány 77 című zenés vígjáték is megérdemelte a figyelmet, és nagy közönségsikert hozott másutt is (Léván, Zselizen, Kassán, Szepsiben). A közös erőfeszítésnek megvolt az erkölcsi sikere, de nem maradt el a jutalom sem: a losonci helyi csoport színjátszó gárdája a volt, besztercebányai kerület kultúr- és iskolaügyi szakosztálya díszoklevelét nyerte el, mint a kerület legtevékenyebb s egyik legjobb magyar együttese. A Titkárnő előadásával ezenkívül az országos versenyben elért negyedik helyért a Csemadok központi bizottsága dicsérő oklevelét nyerték. Hely híján csak egy nevet említünk u legjobbak közül: Dedák Sándor kultúrtársét, aki mint rendező a Csemadok központi bizottsága jutalom tanulmányútján vett részt és gazdag tapasztalatokkal bővítette ismereteit. A közgyűlés a hiányosságokat is megvitatta. A kultúrmunka legnagyobb hibája az volt, hogy a régi vezetőség sokszor nem tudta áttekinteni az összes feladatokat. A közgyűlésen bírálták a helyi csoportot, hogy csak a kultúrmunka egyetlen ágával foglalkozott a vezetőség, a népművészettel, s annak is csak egykét formájával (színjátszás, szólóénekek) s a másik, épp oly fontos munkát elhanyagolták, tudniillik a népművelést. Ebből a szemszögből nézve jóformán csak a kérdés-jelelet esték rendezését értékelhetjük pozitívan. A hiányosságokat többen is abban látták, hogy a vezetőség inkább alkalomszerűen végezte munkáját; jobbára csak a színjátszőcsoport fellépéseinek a biztosításával foglalkozott. Ezt az idézte elő, hogy a választott albizottságok egyáltalán nem fejtettek ki önálló munkát. Elsősorban a kultúrbizottságra gondolunk itt. így a vezetőség kénytelen volt minden apró-cseprő gonddal foglalkozni ahelyett, hogy a nem vezetőségi tagok bevonásával, aktivizálálásával mentesítette volna magát olyan aprólékos munkák elvégzésétől, amelyek elvonták a figyelmét sokkal komolyabb feladatoktól. Az új vezetőség véget kíván vetni ennek az áldatlan állapotnak, ezért olyan határozati javaslatokat terjesztett a közgyűlés elé, amelyeknek elsősorban a tagság mozgósítása a célja, (társas összejövetelek a Csemadok székházában, sajtóterjesztési kampány stb.), illetve a helyi csoport olyan mértékű és tempójú erősödése, amely megfelel az idők követelményeinek. SZANYI JÓZSEF
