A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-12 / 7. szám
Most kezdődik a könyv korszaka Téli hónapok. Nagyszerű alkalom tanulásra, szórakozásra, pihenésre. Holdvilágos, csillagfényes esték. Emlékeztetők és bátorítok a cselekvésre. Hogy kocsmázás vagy szomszédolás helyett valami okosabbal üssük agyon az időt: olvasással, egyegy szépen csendülő vers megtanulásával, újságok, folyóiratok, lapozgatásával. Nehéz arról beszélni, hogy az emberek lelkében milyen körülmények közt támad a vágy az olvasásra. Falun még mindig kevés a rendszeres olvasó. Mégis, nagyon sokan vannak már olyanok, akik nem tudnak ellenállni a könyv varázsának, s fiúk vagy unokájuk révén belekóstolnak az olvasásba. Aztán egyszerre annyira belemelegednek a regénybe, hogy éjfélig égetik a villanyt s ülnek az asztal fölött, a könyv fölött: olvasnak. Rabul ejtette őket a szenvedély, egy titokzatos és sok rejtelmet ígérő világ megismerésének a vágya. Nyugodtan kijelenthetjük a téli tájra és a naptárra pillantva, hogy a szikrázó hó, a fagyos út, a pipázó kémény Tolsztoj Háború és békéjét, Anna Karenináját, Móricz Zsigmond Boldog emberét csalja falvainkba, szövetkezeti parasztságunk s ifjúságunk körébe. Rengeteg könyv kerül könyvesboltjainkba. ízléses, megnyerő kötésben, olcsó áron. És nemcsak a kínálat nagy nálunk. A kereslet még talán nagyobb. Ma a leggyakoribb ajándéktárgy név- és születésnapra: a könyv. Ma öregapák és öreganyák meglepetésnek szánt kedvessége az unokák számára: a könyv. Családi körben vagy nyilvános ünnepélyen nem lehet olyan esemény, amelyen az ajándékkönyv ne lenne jelen. Kulturális forradalmunk befejezéséért indultunk harcba. Jelszónk: műveltséget, kultúrát a dolgozóknak! S mi a műveltség szerzés, a tájékozódás, a tudás feltétele? A könyv. Ezer és ezer, millió és millió példányszámban kerül piacra. — Most kezdődik a könyv korszaka, — olvastuk valahol. Igen, már elkezdődött. Egyre több a kényelmesen berendezett könyvtár járási székhelyeinken s egyre több a gazdag jegyzékű könyvespolc falvainkban. Férfiak, nők, szülők, nagyszülők és gyerekek kölcsönöznek vagy vásárolnak könyveket mind nagyobb számban. „Az olvasás szükséglete ugyanis olyan, mint a gyújtózsinór: ha lángra lobbantják, a tűz továbbterjed rajta”. Számtalanszor meggyőződhettünk már arról, hogy vonaton, autóbuszon, szemlátomást növekedik azoknak a száma, akik könyvbe temetkéznek és sem nem lántnak, sem nem hallanak. Nagy az olvasási láz, nagy az étvágy. Az olvasók kezében Jókai, Mikszáth és Móricz mindenekelőtt, de Balzac is, Aragon is, Flaubert is, Dickens és Anna Seghers is, Hemingway is, Steinbeck is, Solohov is, Askenázy is... Egyszóval minden nagy és jó író. Külön kellene még felsorolnunk a költészet szellemóriásait, mert ma már ezek is helyet kapnak az egyszerű ember asztalán. Ilyen érdeklődés könyvek iránt sehol másutt nem lehetséges, csak szocialista társadalomban, ahol anyagi és szellemi javak élvezői mindinkább a dolgozók. S éppen e nagyméretű könyvvásárlás és olvasási szenvedély veti fel egyesekben a kérdést: nem lenne-e helyes irányítani a vásárlót az egyszerűtől a bonyolultig. Hiszen az olvasás jóformán semmivel sem különbözik a komoly zene hallgatásától. Meg kell szokni, illetve rá kell jönni az ízére, s aztán elindulni a művészet csúcsaihoz vezető ösvényen. Itt jut eszünkbe Hugo Viktor, a nagy francia költő és regényíró, aki a kérdés ilyetén felvetését teljesen feleslegesnek tartotta. Ugyanis, nem lehet és nem szabad elrettentetni az olvasót a géniuszoktól. Már csak azért sem, mert amint ő írja: „Minél istenibb a láng, annál inkább egyszerű lelkeknek való. Szeretnénk szószékeket látni a falvakban, arrtelyekröl Homéroszt magyaráznák a parasztoknak.” „Nem kell félnünk az óriások ajánlásától” — mondja Hugo Viktor. És szögezzük le büszkén, hogy nálunk nem is tanácsolják el az olvasót Homérosztól, Dantetől, Shakespearetől és a szellem, a gondolat a művészek többi nagy mesterétől. Ha valaki ellenőrizné a felszabadulás óta épített családi házak könyvszekrényeit, nagyot dobbanna a szíve. A könyvespolcokon a legelőkelőbb hely a világirodalom néhány nagyjáé, csak azután következnek a hazaiak! ... Téli hónapok, téli esték. Hatvanas, vagy százas villanyégök alatt, nyitott könyvek fölött szemüveges öregek, gondtalan fiatalok ülnek. Félreértés ne essék, nem minden házban van ez így, de napról-napra több azoknak a családoknak a száma, ahol így van. És számunkra ez a mérvadó. Az olvasás tért hódít, mozgalommá válik falvainkban. Mert az embernek csak egyszer kell megkóstolni a jó könyv ízét, aztán már nem kell biztatni az olvasásra! Fogy a könyv helyben, városon, gyarapodik a könyvtár, szépül a telkünk, könyvespolcunk, tágul látóhatárunk. És ezen nem kell csodálkozni. Befejeztük a szocializmus építését, s most kezdődik tulajdonképpen a könyvek korszaka. — m f — Matvej Maniszer (Szovjetunió): Sportoló lány S. K. NEUMANN: Improvizáció Kakukkfűtől illatos a kezem, földön fekve hallgattam a pacsirta dalát, a madár dalolt, vagy tán szívem a reggelre rezonált? Ébredt a föld, amely elringatott, s álmom ígért egy gyönyörű napot. Szamócától illatos a kezem, vére végigcsordult kezemen, ajkamon, az irtásban a fűre heveredtem, lehelete izzott a déli verő napon; s szívvidító napon a fii fejem felett halkan hajladozott, lengén lengedezett. És fenyőtől illatos a kezem, úgy futottam le a fenyves hegyoldalon: fába kapaszkodtam, mint tavaly e helyen, öznyomot követtem csúszva, botladozón. Szüzén, ártatlanul, erdő-mámorosán a magasból a falura pillantottam. És még valamitől illatos a kezem: az almafa alatt megleltem kedvesem. Fordította: Gömöri Péter 9
