A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-12 / 7. szám
A. Nlajundála (balról) és Carlps Szmreska egy naftamotor főtengelyének méreteit ellenőrzik koknak és a katonáknak sem lehetett kedvükre való elesni messze a hazájuktól, hogy átlőtt testük a dögkeselyűk és a sakálok martaléka legyen. Talán nem is ók voltak a hibásak, a törvényeik voltak roszszak, a társadalmuk törvényei, amelyek túlzottan védték a magánvagyont és tisztes dologgá emelték a harácsolást meg az Hősködést. — Nekünk más törvényeink vannak, A. Majundála. Mi nem küldünk hivatalnokokat és katonaságot hozzátok, hogy beleszóljunk a személyes dolgaitokba. Mi kereskedni akarunk veletek, mint egyenrangú üzletféllel, az árutokért megfizetünk és igyekszünk kölcsönösen előnyös üzleteket kötni veletek. Nem gátoljuk nemzeti iparotok fejlődését, sót elősegítjük. Könnyű megérteni, hogy miért? A mi céljainkkal és törekvéseinkkel is egyezik az, hogy nektek fejlett iparotok legyen. Minél erősebbek vagytok ti, annál gyengébbek azok, akik még nemrégen katonaságot és hivatalnokokat küldtek hozzátok. — Igen, ti más emberek vagytok, mert más törvények igazgatják társadalmatokat. — Más emberek vagyunk és a barátaitok vagyunk... —du— Köztársaságunk a gazdaságilag fejletlen országok egész sor mérnökének és technikusának teszi lehetővé, hogy tanuljanak és tapasztalatokat nyerjenek üzemeinkben, amelyeket aztán felhasználhatnak saját hazájuk építésében. A prágai W. Pieck gépgyárban az Egyesült Arab Köztársaságból, Irakból, Guineából, Indiából és Argentínából tizennégy technikus ismerkedik világhírű diesel-motorjainkkal. Emil Vidra (balról a második) konstruktőr a motorok konstrukciós részleteit magyarázza Abdul Jabbar Ahmad Anseifnak, Irakból (jobbról az első), Kamat Atili Alinak az EAK-bói (jobbról a második), A. Majundálának Indiából (balról harmadik), és Carlos Szmrcsoknak Argentínában (balról az első). Nem tudom, más hogyan van vele, de én nem szívelem, ha januárban hó helyett eső potyog a nyakamba. S lám, néhány nappal ezelőtt, mégis leugrottam a vonatról és esőben, latyakban utána iramodtam egy ismeretlen lánynak. Pedig hát nemcsak az üldözött, de a falu is ismeretlen volt előttem, s még abban sem voltam biztos, lesz-e hová behúzódnom, ha az illető nem akar szóbaállni velem. Természetesen nem aszfaltbetyárkodásból mentem a lány után, csupán egy furcsa beszélgetés gyújtotta fel kíváncsiságom tüzét. — No, Rózsi, te is sajnálhatod, hogy dohányos leány lettél! — mondta neki egy legény a vasúti kocsiban. — Bezzeg, ha rám hallgatsz és a üzembe jössz, most nem kellene kereset nélkül véglgtétlenkedned a téli hónapokat! — Nem tétlenkedek én, Jóska! — felelte o leány mosolyogva. — még ezer koroná'rt sem adnám oda a havi jövedelmemet! Akinek nem jut munka a mezőgazdaságban, jut annak a Munka közben e-tK fo rejt tam Szinger Rózsikáéknál is, aki nemcsak szóba akarjuk felépíteni a három szövetkezet épüleállctt velem, de meg is hívott csinos ottho- telt és a családi házakat . . . nába. Rózsikéról kiderült ugyanis, hogy nem kislány már ő, hanem pár hónapos asszony. Mit * tudtam meg náluk? Hogy nem is akármilyen, Végezetül hadd mutassam meg egy kis gyahanem egy országos újdonság nyomára bukkan- korlati példán is, mennyire közérdekű a „szötam. Nemcsak Mihályfán, de a szomszédos Felső- vetkezetek szövetkezete". patonyban és Dióspatonyban is. Mert a három A dióspatonyi futbalipályával szemben egy új falu szövetkezetesei csinálták azt a furcsaságot, családi házba vezetett el Miklósfalvai Vera, az hogy megalakították a „szövetkezetek szövetke- építöszövetkezet fiatal hivatalnoknője. zetét”. Amit úgy kell érteni, hogy egyesítve — Csak hálával tudok emlékezni arra a pillaépítőcsoportjaikat, egy közös építövállalatot hoz- natra, amikor az új épltó-vállaiathoz fordultam tak létre. segítségért — mondotta Ágh Péter tűzoltó, az — Még a múlt év márciusában történt — új ház gazdája. Amíg ugyanis régebben csupán mesélte Szinger Rózsi, hogy Wiedermann Gyula, „feketén" és 2500 koronáért lehetett mestera mihályfai földmüvesszövetkezet élelmes elnöke embert fogadni egy-egy ház tetövázának felhúrésztvett a KNB egyik tanácskozásán. Itt jött zására, s a munka mégis hetekig tartott, most rá, hogy hasznos lenne, ha épít ^szövetkeze tekét 2200 koronáért nemcsak d tetővázat állították alapítanának falvainkban. Mindjárt érintkezésbe fel három nap alatt, de be is cserepezték. is lépett Krass Endrével, a KNB egyik funkcioná- Hát kell még e szavak után a „szövetkezetek rlusával és tövéről-hegyéig kikérdezte a lehe- szövetkezeté”-ről több dicséret? tőségek felól. Otthon pedig mmeggyözve a felső- NEUMANN JÁNOS patonyi és dióspatonyi szövetkezet elnökét, tető alá hozta az új szövetkezést. I960, augusztus 15-én már munkába is álltak az ide toborozott, tanult szakemberek. Kezdetben mindösze öt kőművesből állott a gárda, de ma már közel hetven ember: kőművesek, ácsok, villanyszerelők, szobafestők, lakatosok és mérnökök építik a három szövetkezet s néhány idegen falu épületeit. szövetkezetek szövetkezetében! Szövetkezetek szövetkezete, hát ez meg miféle újmódi csodabogár lehet? — tátottám el a számat a legénnyel együtt. Választ azonban nem kaphattam, mert Mihályfát kiáltotta a kalauz, s máris le kellett szállnia a lánynak. Hát e válasz végett trappoltam a lányka után. Nem nagy e község, de megelégedett, jómódú szövetkezeti parasztok lakják. Ezt Iát— A szövetkezés célja igen egyszerű — magyarázta. — Olcsón, gyorsan és szakszerűen — Hanem van itt még egy más érdekesség Is — foJytatta Szinger Rózsika. Az új szövetkezet nemcsak mezőgazdasági épületek építésével és szövetkezeti parasztok házainak tatarozásával, hanem egvéb, nem e szakmába vágó munkák végzésével is foglalkozik. Már át is vette a mihályfai szövetkezettől a kerekes tyúkólak és a sertésfiaztatók (Markó-bódék) gyártását, s FeisOnatonvban és Dióspatonyban is létesíteni akar hasonlót. Ami nemcsak a szövetkezetnek biztosít úlabb jövedelmet, de sok taqot is foglalkoztat, akiknek eddig télen nem tudtak munkát adni. Ezért mondtam vonatbell ismerősömnek, hogy ezer koronánál is többet keresek havonta . . ■ ★ Aki megkezdte és aki folytatja (Wiedermann Gyula és Miklósfalvai Ágoston) A kerekes tyúkólak nagyszerűen beváltak Másnap újból vonatra ültem, hőgy végleg kiderítsem, ml is van a mihályfai, felsöpatonyi és dióspatonyi építőszövetkezet hátterében. Egyenesen a „szövetkezetek szövetkezete" diósoatonvi központjába mentem, ahol a vállalat építési vezetője, Miklósfalvai Ágoston fogadott. Ő mu. togatta végig az építőszövetkezet folyamatban lévő munkáit. 170 vagonos magtárt és a két szabadistállót.
