A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-02-05 / 6. szám

KERESZTREJTVÉN ¥ Öt közismert magyar népdal címét rejtettük el a vízszintes 1., 53., 90., valamint a függőleges 1. és 20. számú sorokban. Beküldési határidő február 12. A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Az első népdal címe (a nyíl irányában folytatva). 13. Betű kiejtve. 14. Állat németül. 15. Női név. 16. Ilyen vásár is van. 17. Ékezettel vízimadár. 19. Mine betűi. 21. Betegség. 22. Fér­finév. 24. Vesz ikerszava. 26. Len szlovákul. 27. Mátyás Gábor. 28. Óv. 30. A vízszintes. 53. folytatá­sa. 32. Román pénzegység, ékezet­hiba, i = j. 33. Énekhang. 35. La­kat. 37. Buta. 38. Folyó Közép— Olaszországban. 39. A Moszkva folyó baloldali mellékfolyója. 41. Név németül. 43. Osztó része. A második népdal címe (a nyíl 45. Könyörgő. 47. A liba teszi, irányában és a vízsz. 30. sz. sor- 49. Kettő latinul. 51. A függ. 20. folytatása. 52. Sajt slovákul. 53. ban folytatva). 55. Jár. 56. Folyó Észak-Olaszország ban. 57. Sült betűi. 58. ő németül. 60. Ékezet­tel igavonó. 61. Bam ikerszava. 63. Rezső Ferenc. 65. Tudomány. 66. Vörös. 68. Kis nyúl. 71. Né­velő. 73. Azonos mássalhangzók. 74. Város Magyarországon, vörös boráról híres. 76. Tisztít. 79. Fö­léje. 80. Szintén szlovákul. 81. Bé­la Sándor. 81. Ize betűi. 84. Ke­ret. 87. Szóvégződés. 89. Pont szlovákul. 90. A harmadik népdal címe. FÜGGŐLEGES: 1. A negyedik nép­dal címe (a nyíl irányában folytat­va). 2. Származik. 3. Ékezettel közlekedési vonal. 4. Szeszes ital. 5. Vissza: a vízsz. 14. 6. Szegé­nyek németül. 7. Személyes név­más. 8. Állami illeték. 9. Kicsinyí­tő képző. 10. Az exigén elktro­­mosság hatására keletkező módo­sulata (ékezethiba). 11. R. S. R. 12. Nem egész tíz. 18. Magyar Államvasutak. 20. Az ötödik nép* dal címe (a nyíl irányában és a vízsz. 51. sz. sorban folytatva). 21. Hímállat. 23. Méhtermék 25. Záp betűi. 26. B-vel a közepén főzőedény. 27. Csődör. 29. Európai nép. 31. Vissza, sivatag. Mongó­liában (j = i). 32. L. R. R. 34. Vissza: régi űrmérték. 36. Szóvég­ződés. 40. Verssorvégzödés, néve­lővel. 42. Nem ugyanaz. 44. Bíz betűi. 46. Átkarol. 48. Arany fran­ciául. 49/a. Pusztít. 50. Vissza: város Kelet-Szlovákiában. 53. Sze­gény paraszt. 54. Folyó Erdélyben. 59. Ősi föld. 61. Ékezettel bánat. 62. Mráz betűi. 64. Ékezettel er­dei munkás. 67. Elföldel. 69. Y. R. 70. Vissza: b-vel az elején a juh szaparulata egyéves korig (i = Y). 72. Lárma. 75. Görög betű. 77. Sár betűi. 78. Betű kiejtve. 81. Pálca. 83. Kiút közepe. 85. Nem valódi. 86. Azonos magánhangzók. 88. Dac hiányosan. 89. Függ. ^1. Az 5. sz. rejtvény megfejtése; Ki mint veti álmát, úgy alussza álmát. Nem mind arany, ami fénylik. Ajándék lónak ne nézd a fogát. Az 4. sz. rejtvény megfejtői közül egy-egy könyvet nyertek: Csicsay Izabella, Rozsnyó: Gyén Gyula, Perbete; Krakovszky Lilla, Karlovy Vary; Laky János, Byst­­rice nad Perstynem; Mihalik Zoltán, Királyhelmec. un...........................................................minin.....innimninninnnmn....... kolja. Átadja neki a a lakás kulcsát, majd kézzel-lábbal mutogatva megkérdezi: — Most mit csinál, hová megy? — El... messzire... haza... — feleli Jolán, aztán bemegy a lakásba és csomagolni kezd. Csendben, halkan peregnek a percek és az órák... Valahol a távolban vonat fütyül. Az éj­jeliőr farkaskutyája halk nyü­szítéssel válaszol rá... A telepi üzemre békés, ta­­vaszillatü éjszaka borul. Csak a kis szobában virraszt a fény meg egy asszony... * * * A szövetkezetben teljes erő­vel folynak a tavaszi munkák. Ilyenkor hajnaltól késő estig talpon kell lenni. Gaál János az esti harang­­szóval tér haza. Csodálkozik, hogy Janika csak most írja a leckéjét. Kissé dorgáló hangon rászól. — Nem ilyenkor kell a lec­két írni. kisfiam! A gyerek elkomolyodva le­hajtja a fejét. János a gyerek fölé áll, és beletekint az irkába: szivén üti a két-három leírt szó: „Levél”. „Kedves Édes­anyám!” — Ez a házi feladat? — Igen. Gaál János nagyot sóhajt, és az asztalhoz ül, hogy meg­vacsorázzon. Nem ízlik neki az étel, félretolja. Áz öregek már lefeküdtek. A nyitott ajtón langyos, tava­szi levegő áramlik be. — Tedd el az irkát és fe­küdj le szépen! — Maga nem fekszik még le? — Gyűlésre kell mennem. — Milyenre? — Vezetőségire. Janika levetkőzik. Szépen el­rakja a ruháját, cipőjét és bemégy az első szobába. Kis idő múlva még visszatér: — Édesapám! El is felejtet­tem mondani: Megérkeztek a fecskéink! Hallja, hogyan be­szélgetnek a fészekben?!... — Hallom, kisfiam, csak fe­küdj már le! —Jó éjszakát! — köszön a gyerek csendesen, és bemegy lefeküdni. János rágyújt. Előveszi a noteszét, hogy néhány dolgot feljegyezzen, amiről a gyű­lésen okvetlenül beszélni akar. A ceruza sután áll a kezé­ben, nem akar neki engedel­meskedni. A feljegyeznivalók kihullanak a tudatából, és a vonalas irkába írt két szó vi­lágít előtte az ajtón túli éj­szakában. .. A nyitott aitó tavaszt lehel, a táskában lapuló irka emlé­ket idéz... Gaál Jánosnak alig rebben a szeme. Az ajtó négyszögét nézi, nézi és Jolánt látja ott: a tagzi utáni estén szégyenke­ző pírral az arcan állt a kü­szöbön, nem akart onnan el­mozdulni. Felkapta az ölébe és beszaladt vele az első szo­bába. Az volt az első együtt töltött éjszakájuk... Nézi, nézi a nyitott ajtó rá­máját, s majd eláll a szívve­rése: Jolán áll a küszöbön sá­padtan, két nagy bőrönddel a kezében. — Jó estét — köszön reme­gő hangon. Gaál Jánosnak hevesen do­bog a szíve. Nagy gyengesé­get érez a térde kalácsában. Maga se tudja pontosan, hogy mi megy végbe a bensőjében, csak annyit érez határozottan, hogy a torkát szorongatja va­lami durva kezű óriás. Nehe­zen préseli ki magából a sza­vakat. — Takarodj innen! — János én__ nem me­gyek. .. Ha agyoncsapsz se bánom!... — Takarodj! — mondja mégegyszer János, de már va­lamivel engedékenyebben. Ebben a pillanatban Janika ver gyökeret az első szoba kü­szöbén, — Janikám!... Fiacskám!... — zokogja Jolán a gyerek fe­lé. — Édesanyám! — sikolt fel a kis gyerekben az öröm, és az anyja széttárt karjaiba röp­pen. Talán ezret csókolnak egymáson. Gaál János szeme gyanúsan elhomályosodik. Ki akar men­ni a konyhából, de ekkor a betegségtől, hosszú utazástól pc a izoalmaktól eloven­gült asszony szervezete fel­mondja a szolgálatot: meg­roggyan a térde és elvágódik a padlón. — Meghalt!... Meghalt!__ — rémüldözik a gyerek, és tekintetét az apjára emeli. Ijedtség és könyörgés remeg benne. Közben a két öreg is felo­csúdik, és kijön a hátulsó szo­bából. Mindkettőjüket meg­merevíti a meglepetés. És Gaál János keménysége egyszeriben feloldódik. Egy szemvillanás alatt Jolán mel­lett terem: a karjaira veszi és a sezlonra fekteti. Aztán víz­zel locsolgatja meg paskol­­gatja az arcát. — Mi van veled, Jolánka? — kérdezgeti az eszméletlen asszonytól, és odaül melléje. Kis idő múlva verejtékgyön­gyök jelennek meg Jolán ma­gas homlokán és halvány pír­önti el az arcát. Kinyitja a szemét, lassan János felé for­dítja a fejét és soká, hosszan nézi a férfi napbarnította ar­cát. Alig hallható a hangja: — Itt maradhatok. János? Sokára szól a férfi: — Jobban érzed magad? — felel kérdéssel, és kérges te­nyerét az asszony homlokához emeli. '-'án me'v'ogja os e­­zét, az arcához szorítja, le­hunyja a szemét: — Most már jobban, Já­nos. .. Odakint milliónyi csillag ra­gyog a derült tavaszi égbolton, és az eresz alatti fészekben halkan csiseregnek a fecskék. Vége 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom