A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-31 / 31. szám

Ai imperialista politika egyetlen hét leforgása alatt háromszor került a vádlottak padjára az Egyesült nemzetek Szervezetének Biz­tonsági Tanácsában. Három kontinensen követett el súlyos provokációt a világ­béke eilen: 1. A kubai demokratikus forradalom megfojtására az l'SA súlyos gazdasági megtorlásokat alkalmazott, es mivel a katonai beavatkozás veszélye is fennállt, a kubai kormány a Biztonsági lanácshoz fordult. 2. A Kongói Köztár­saságban a belga gyarmatosítók ,,az eu­rópaiak életének es vagyonának védel­me" ürügyén fegyveres agressziót indí­tottak a demokratikus megválasztott kormány megdöntésére. 5. A Szovjetunió kérésére a Biztonsági Tanács tárgyalta a határsértő RR-17-e.s amerikai kémre­piilogép ügyéi. Ii három provokáció közvetlenül más­más világrész országát érinti, azonban közös vonásuk, hogy fokozzák a nemzet­közi feszültséget és veszélyeztetik az egész világ békéjét. Másrészt viszont azt bizonyítják, hogy a gyarmatosítok már nem basáskodhatnak kényük-kedviik szerint, nem tiporhatják el a haladás útjára térő államokat. Az HB-47-cs ame­rikai kemrepiiló lelövése pedig bizonyít­ja, hogy a szocialista országok határai sérthetetlenek. A szocialista világrend­szer oly crö, melynek döntö befolyása van a világhelyzet alakulására, a hábo­rú és a béke kérdésére. .Megfontolt ész szerű állásfoglalásunkat támogatja az egész világ haladó közvéleménye l.zt tanúsítják a Biztonsági Tanács legutóbbi eseményei is: Mint ismeretes, a kubai forradalom győzelme szálka a washingtoni im­perialisták szemében, és minden eszközzel a Castro-kormány meg­buktatására törekszenek. Az intri­kák azonban nem járnak sikerrel, mert az ország népe teljes odaadás­sal támogatja kormányát és a világ kövélemé­nye is Kuba oldalán áll. Az USA vezető körei döntő leszámolásra készülnek és első lépés­ként 700 ezer tonnával csökkentették a kubai cukorvésárlást. Ogy gondolták, hogy ezzel megoldhatatlan gazdasági problémák elé állít­ják a kubai kormányt és előkészítik bukását. Ha pedig ez sem használna, — arra az esetre — neves amerikai politikusok kilásába helyez­ték a fegyveres beavatkozást. Kuba a Bizton­sági Tanácshoz fordult, ahol leleplezte az Egyesült Államok aljas céljait. Az amerikai befolyás alatt álló Biztonsági Tanács többségi határozata azonban nem hárította el a vesze­delmet, hanem az Amerikai Államok Szerve­zete elé terjesztette megvitatásra a kubai­amerikai viszonyt. A szervezet állítólag e hó­nap közepén ül össze. Az ÚSA most nyomást gyakorol a szervezet tagállamaira, hogy az ó álláspontját támogassák. Dél-Amerikában azon­ban egyre népszerűbbek a kubai forradalom vívmányai és egyre több szervezet, párt, vál­lal szolidaritást a kubai néppel. A legnagyobb segítséget a kubai nép a Szovjetuniótői kap­ta: felvásárolja valamennyi cukorfeleslegét, és ha megtámadnák Kubát, hajlandó katonai se­gítséget nyújtani. Kuba lakossága óriási lel­kesedéssel fogadta a nagylelkű szovjet támo­gatást, Washingtonban pedig újabb propagan­dahadjáratot indítottak Kuba ellen, és „kom­munista veszedelemről" handabandázva szeret­nék a dél-amerikai országokat a Kubai Köz­társaság ellen uszítani. A kuliszák mögött az amerikai diplomácia elkeseredett erőfeszítése­ket tesz, de talán Latin-Amerikában jobban megértették, mint északon, hogy visszavonha­tatlanul változnak az idők. A nemzeti felszabadító mozgalom kitartó harcának eredményeként jú­nius harmincadikán kikiáltották a volt belga gyarmat, Afrika második legnépesebb országának, a Kongói Köztársaságnak a függetlenségét. A belga gyarmatosítók azonban nem belenyugodni a mérhetetlenül gazdag elvesztésébe és „az európai lakosság tudtak terület Imperialista érdekeinek védelme" ürügyén újabb és újabb csapatokat szállítottak Kongóba és nyílt har­cot kezdtek a köztársasági hadseregek ellen. A külföldi monopóliumok élelmezési és gazda­sági nehézségeket támasztottak az országban s azt a látszatot akarták kelteni, hogy a füg­getlen ország kormánya képtelen a vezetésé­re. Céljuk az volt, hogy megdöntsék a füg­getlenségi politikát követő kormányt és belső viszályok keltésével felbomlasszák a fiatal köztársaságot. Katanga tartományt az Imperia­listák el akarják szakítani Kongótól és a szom­szédos Rhodézia és Nyssszaföld gyarmatokhoz szeretnék csatolni. Már folyt a belgák agressziója, mikor a Szovjetunió a Biztonsági Tanács elé terjesz­tette a kongói helyzetet. A tanács határozata a belga katonai egységek kivonulását követel­te. A Biztonsági Tanácsban jelentősen meg­könnyítette e határozat elfogadását, hogy a kongói miniszterelnök bejelentette, hogyha az ENSZ nem lép határozottan közbe, ekkor a Szovjetunióhoz fordul segítségért. • A Szovjetunió erkölcsi támogatása és tiz­ezer tonnányi gyors élelmiszersegélye újra be­bizonyította, kik a szabadságukért küzdő népek igazi barátai. Két hónap leforgása alatt másodszor kellet összeülnie a Biztonsági Ta­nácsnak, hogy megtárgyalja az Egyesült Államoknak a Szovjetunió ellen elkövetett légi agresszióját, amely veszélyezteti az egyetemes világbékét. A Szovjetunió északi felségvizel felett lelőtt RB-47-es amerikai re­pülőgép azt bizonyltja, hogy az USA vezető körei vissza akarják hozni a legvadabb hi­degháború korszakát. Nyugat természetesen igyekszik kibújni a felelősség alól és tagadja a határsértést, azt hiszi, hogy félrevezetheti a béke sorsiért aggódó emberiséget. A - világ népei azonban jól tudják, hogy ez a provokáció az USA hivatalosan hirdetett politikájának ré­sze. A Szovjetunió újra nyomatékosan figyel­meztette az agresszió sugalmazóit, ne játsz­szanak a tűzzel és felszólította a népeket: har­coljanak a békéért, akadályozzák meg a pro­vokációkat. A szovjet kormány a maga részé­ről mindent megtesz a béke megőrzésére. A belga gyarmatosítók brutalitása a független köztársasággá kikiáltott Kongóban. provokációk Hatalmas tüntetés Kuba f б városé ban az amerikai imperializmus ellen. A kubai köztársasági elnök az összegyűlt tömeg ériásl lelkesedése közben telolvasta Hruscsov elvtárs üzenetét, amelyben bejelenti, hogy a Szovjetunió kész megvásárolni az amerikaiak által viaszauta­sltott kubai cukrot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom