A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-25 / 52. szám

Handle va »anyaváros Handlovát valamikor német telepesek alapították. Jóval később történt csak, a XVIII. stázad végén, hogy valamiféle tudós emberek felfedezték a település nagy kincsét, a barnaszenet. Ekkor indult Handlován a szénbányászat> i 1910: Ebben az évben kezdődik Handlován az intenzív széntermelés. Az egyre izmosodó kapitalizmus felfedezi a „fekete gyémántok" birodalmát, s útjára indul a legenda. Megépül a gyár, a kolónia, s küszködnek a bányászok, verejtékeznek évtizedeken keresztül a minimális megélhetöség lehetőségéért, a munkáért, a kenyérért, az emberségesebb emberi életért. A jövendőért. Munka és harc — ez g két fogalom jellemzi talán a legteljesebben ezt a néhány évtizedet. A handlovai' sztrájkok országszerte ismert eseményei voltak a munkásmozgalomnak. 1918, 1940 — ez a két évszám jelzi jövendő századokba előremutató világítótoronyként Handlova újabb történelmét. 1940: Schmtrer elvtárs, az üzemi bizottság alelnöke jól emlékszik még a sztrájkra. Hiszen alig húsz éve volt, 1940 októberében. Néhány hete csupán, hogy ünnepelték két évtizedes jubileumát. Schnírer elvtárs szívesen kötélnek áll, beszámol az akkori eseményekről, hisz nem elöször teszi, a mostani napokban különösen gyakori szobájában az újságíró vendég. Tekintsünk el azonban ezúttal a múlttól, s kérdezzük inkább a jelenről, s a jövöröl természetesen, Handlova perspektíváiról. Kezdjük talán 1945-tel, napjaink előjátékával. Az akkoriban már meglehetősen felszerelt bánya az elképesztésig kiiosztva, nyögi az elmúlt napok kegyetlenségét. A jelszerelést elhurcolták, a gépeket dara' bokra törték, s hogy Schnírer elvtárs szavait idézzem „úgy álltunk off 1945 tavaszán pucéran, mint az őskorban, idők kezdetén". ' Ám megindul a harc az újravirágzásért. (1948. februárja után főleg) s Handlován megindul az új élet. Akik a harcot irányítják: a kommunisták. 1918, 1940 hősei. Husik elvtárs, Stencl elvtárs, Schnírer, Michal, Csizs Gábor. S mellettük a fiatalok, akik mind nagyobb számban keresik jel a bányavárost s állnak az „öregek" oldalára. ÉS megindulnak a gépek. 1958: a felszabadulás óta először teljesiti a bánya százszázalékosra a tervet. A tervteljesítést, a modern jelszerelés, a mind nagyobb fokú gépesítés, a biztonsági berendezések szaporodása, s a bányászok életszínvonalának egyre magasabb színvonaláért megindított országos küzdelem biztosltja. 1959: Az intézkedéseknek megvan az eredménye. Handlova nagybánya elnyeri a második negyedévre a kormány vörös zászlaját, a harmadik negyedévre a szakszervezetek és a minisztérium vörös zászlaját. 1960: Az új bérelszámolás ét a negyven órás munkahét. Kommentár... Minek ehhez kommentár? A perspektíva... A termelés további növekedése, a mind nagyobb fokú mechanizáció, villamosítás, a közlekedés biztosítása. 1963-ra el kell érni a bányának a maximális termelési lehetőséget, s ezt aztán tartani az ötéves terv végéig. A cél hát adva van, nézzük most a megvalósítóit. Szocialista munkabrigád. Varázslatos ereje van napjainkban ennek a jogalomnak. Miért? Mert — s az ilyesmit megérzi még a legérzéketlenebb figyelő is — valami magasabbrendűségét jelöl. Nem a kristálytiszta „keresztényi" erkölcsről van itt szó, hanem egy útról, egy újfajta erkölcs jelé. Itt van mindjárt például a Dolnicky-brigád. ök a csilléknél dolgoznak, a bánya torkában, egyik legveszedelmesebb posztján az üzemnek. Két sínpáron robog itt egymás mellett a sok-sok csille, egyik vágányon üresen, másikon megrakottan, s a bányászok ugrálnak körülöttük, bizony ugyancsak kell ügyelniök, hogy hiba ne essék valahol. — Miben segít a csapatnak a szocialista munka brigádja címért megindított küzdelem? — Éppen abban, ami a mi munkakörünkben o legfontosabb: a Jegyelemben. Mert a szocialista munkabrigád tagjának nemcsak az a kötelesége, hogy kiválóan dolgozzon, hanem az is, hogy szocialista módra éljen. Tehát ne igyon, ne kártyázzon, ne dorbézoljon, s az ilyen életmód, ha megtartják, természetesen kihatással van az illető munkájára is. Dolnickp elvtárssal különben hiába szeretnénk beszélgetni. Nincs ideje. Most indult éppen a tárnákból egy hosszú csillerakomány, s bizony a vezetőnek ezer a gondja ilyenkor. Gond nyomja a többiek vállát is: Drunek Jozef, Gregor László, Franz Jozej, Pogád Albin, a brigád legjobb dolgozói serénykednek mindannyian szilárdítják jóhlrüket. Az egész handlovai nagybányában különben összesen húsz ilyen kollektíva versenyez a megtisztelő szocialista munka brigádja elmért. Közülük négy, a Trio—Ma jer sky, Csízs Gábor, Vagárí és a Kelecsényi brigád már elnyerte a címet, a többi tizenhat azért versenyez. Hogy pedig egy jellemző példával is bizonyítsuk a szocialista munka brigádja új és magasdbb rendű erkölcsiséget, menjünk át egy pillanatra a Trio—Majersky brigádba. Ezek a fiúk — legnagyobbrészt húsz, huszonöt, harminc éves fiatalemberek — Jó munkájukért kapott jutalompénzüket összerakták, és közösen elmentek Besztercebányára színházba meg kirándulni. Vannak még persze kevésbé jó csoportok is. Az elmaradás oka: túlságosan népesek az egyes kollektívák. Vannak, ahol több mint száz ember dolgozik egy brigádban. Természetes, hogy nehéz dolog ennyi embert összetartani, irányítani, és még, hogy úgy mondjuk „szemmeltartani" is. 5. A bányászok életmódja! Emiitettük már a munkásszállókat, a lakástömböket. Tegyük még hozzá az üzemi klubok, az ifjúság és a pionírok házát, a napközi otthont, s minden egyéb lehetőséget, ami rendelkezéssére áll a bányászoknak és családtagjaiknak. S a fiatalság... Alig pár éve még eléggé rossz hirek jártak a handlovai munkásfiatalokról. Természetesen ezt a rendellenességet is orvosolni kellett. S ma a legmodernebb Jelszereléssel ellátott, minden ^kényelmet, s minden tanulási és szórakozási lehetőséget biztosító tanonc, ipari és másfajta iskolákban, internátusokban zajlik a bányászfiatalok élete. S ez igy természetes is, hiszen azt, ami itt 45-ben megkezdődött 63-ban tetőpontját éri, ök folytatják majd valamikor; s az, úgy hisszük, senkinek sem lehet közömbös, kiknek a kezébe rakjuk majd jövendőnk sorsát. Cselényi László Diáklányok az üzemben