A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-18 / 51. szám

így fogták el Eichmaitnl (Első rósz) Nem kis meglepetést okozott vi­lágszerte. amikor az izraeli kor­mány ez év júniusában bejelen­tette, hogy sikerült elfogni Adolf Eichmannt, minden idők legna­gyobb tömeggyilkosát. Ez a voH náci SS-Obersturmbannführer mint az egykori Birodalmi Közbiz­tonsági Föhlvatal zsidó-osztályé­nak vezetője, hatmillió zsidőt kül­dött a halálba. A tizenöt évig tartó, világré­szekre kiterjedő hajsza s az elfo­gatás részletel csak később ke­rültek nyilvánosságra. Ma már Elchmann vallomásaibői Ismeretes, hol bujkált ez a náci tömeggyil­kos, míg végül az Izraeli titkos szolgálat ügynökei elfogták. Kaltenbrunner szabadul a „te­hertől" Történetünk 1945 márciusában kezdődik. Eichmann, a Birodalmi Közbiztonsági Föhlvatal hatodik ügyosztályának vezetője éppen be­fejezte a „zsidókérdés végleges megoldásának" utolsó fázisát Bu­dapesten, és vissza akart ténv Berlinbe. Az „áttekinthetetlen" katonai helyzet miatt azonban ez már nem volt lehetséges. Ekkor Eichmannt magához hivatta felet­tese, Kaltenbrunner. A két főnáci május 5-én találkozott Salzburg közelében, Altausee-ban. Kalten­brunner közölte, hogy Hitler el­vesztette a háborút, s hogy Etch­mann — aki múltjával „terhére" van — jól teszi, ha minél előbb eltűnik! Elchmann repülötlzedesi egyen­ruhába öltözött, Adolf Barth név­re szőlő papírokat szerzett, és Így menekült Nyugat felé. Útközben találkozott szárnysegédével, J8-nischsel s együtt folytatták az utat. Az amerikai titkos szolgálat „ébersége" l.'lmban mindenkettöjüket ame­rikai katonák fogták el, s bekí­sérték a legközelebbi fogolytábor­ba, ahol a foglyokat rendszeresen ellenőrizték a CIO (amerikai tit­kos szolgálat) náci főbünösök után kutató ügynökei. Elchmann, hogy az esetleges komolyabb kihallga­tást elkerülje, a gyengén őrzött táborbői egyszerűen megszökött Nem jutott azonban messzire Amerikai katonák újra elfogták, és a weldeni fogolytáborba szállítot­ták. Itt már olyan lelkiállapotban volt, hogy a felvételi irodában bemondta a saját nevét, amit az amerikai altiszt azonban rosszul haMott, s az új foglyot Adolf E c k m a n n néven Irta be. 1945 decemberében . Eichmannt háromszor is Ansbachba szállítot­ták, ahol a CIC kihallgatta, de személyazonosságát itt sem állapí­tották meg. Ekkor azonban Eich­mann már kezdte veszedelmesnek érezni a helyzetet, ezért arra a lépésre határozta magát, amit ha­sonló esetekben a „tiszti becsü­letkódex" előír. A tábor fogolyta­nácsának német vezetőjéhez for­dult, felfedte kilétét és kérte, hogy még aznap éjjel hívjanak össze titkos tiszti gyűlést, amely hozzájárul szökéséhez. „Bajtársak, hozzájárulásuk nélkül* nem akarok megszökni a táborból" — jelen­tette kl Elchmann a titkos ülé­sen. Amikor megkérdezték, hova akar menekülni, azt felelte: „A Főmuftihoz, Jeruzsálembe. Más le­hetőséget nem látok." Az SS tiszti.tanácsa a Főmufti­hoz küldi Elchmannt „Jóváhagyjuk és segítünk" — így szólt az SS főtisztek döntése az amerikai fogolytáborban. Eich­mann kapott egy elmet, ahol ad­dig rejtőzködhet, amíg szüksége lesz rá. Másnap útra kelt mint Otto Henninger favágó. Nem ment azonban a Főmuftihoz, hanem Han­novernek vette az Irányt. A cellti járás egy eldugott községében, a Lüneburger Heide szélén húzta meg magát mint egyszerű erdei munkás. Tömeggyilkos mint tyűkte­nyésztő Egy szép napon az újságok elsó oldalán öles betűkkel ez a elm je­lent meg. „Megyek a Főmuftihoz", s alatta Hötter SS-tébornok val­lomása, aki a nürnbergi nemzetkö­zi bíróság előtt „jó emlékezőtehet­ségével" akarta megmenteni a fe­jét. Elchmann megértette, hogy a „Jeruzsálemi út" bezárult előtte. Nem vesztette el azonban hi­degvérét. Vett néhány tyúkot 6s tojással kezdett kereskedni. A fe­ketézés elég szépen hozott a kony­hára, az 1948-as pénzreform azon­ban egy Időre keresztülhúzta a számításait. Ám később megtalálta az utat a Nyugat-Németországban működő, jól szervezett Illegális cso­portokhoz, amelyeknek fő feladata volt, hogy segítsék a bajba jutott volt náci funkcionáriusokat. Ezek­nek segítségével értékesítette az­után baromfifarmjának termékelt. Menekülés Németországból 1950 tavaszán Elchmannak már elég pénze volt, hogy megkísérelje a menekülést. A náci alvilág össze­állított egy négytagú csoportot, ennek egyike volt Eichmann. Délre küldték őket. A négy háborús bűnöst az Illegális náci szerve­zet embere elkísérte egészen az osztrák-olasz határra; Innen már egyedül kellett menniük. „Incidens" az osztrák határon A határ átlépésekor azonban va­lósággal egy osztrák határőr kar­jaiba futottak. Elchmannak és két társának sikerült kihasználniok a zavart és átjutni Olaszországba. A negyediket feltartóztatták és az osztrák határőrtiszt elé kisérték. Az elfogott SS-Ma-n reszketve be­vallotta, hogy okmányai hamisak, akárcsak azé a háromé, akik épp most lépték át az olasz határt. A vallomás furcsa eredménnyel járt a lefülelt náci számára: kapott két hatalmas pofont, egy jókora rúgást, amiért beköpte társalt", s megparancsolták neki, hogy Tűnj el, mars Itáliába!" Az osztrák határőrtiszt számára még mindig sokat jelentett a náci világ fel­ségjelvénye, a horogkereszt... A Vatikán segíti az „üldözötteket" Elchma -n náci segítőtársai aján­lására Genovába ment, ahol a fe­rencesek kolostorában jelentkezett Francesco péternái. Ez német em­ber volt, eredeti nevén Hahn. Fran­cesco tudta, kicsoda Eichmann, en­nek ellenére elbújtatta a kolostor­ban és a Vatikán speciális osztá­lyához fordult, amely útleveleket állított kl a „segítségre szoruló" menekülteknek, anélkül, hogy túl­ságosan érdeklődött volna kilétük iránt. (Folytatása következik.) A zsidókérdés végleges megoldása — Elchmann és társai szerint.Koncentráclós táborok, gáz, krema­tórlum mindazok részére, akik az „alacsonyabbrendü fajhoz"' tartoznak. Obersturmbannführer Adolf Elchmann a gyilkosok egyen­ruhájában így bujkált Németországban és Ausztriában Mint Ricardo Klemens Ar­gentínában

Next

/
Oldalképek
Tartalom