A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-18 / 51. szám

I*Caréliai tanítónő Lili ja Kanninen Csalnában, egy kis karéliai fakitermelő faluban tanit. Az öregemberek szerint olyan instenháta­mögötti vidéken, „ahol még a ma­dár se jár." Itt találkozott vele egy újságíró és a fiatal tanítónő szavalt szóról szóra feljegyezte. És mi kö­zöljük okulásul, fiatal falusi pedagógu­sok részére. Az én munkám a legérdekesebb a vi­lágon", tanítónő vagyok. Igaz ugyan, hogy Albert, a férjem, akivel gyerek­korunk óta ismerjük egymást, azt hangoztatja, hogy jobb építésznek len­ni. Lehetséges, hogy mindkettőnknek igaza van. Mindenesetre jó, ha az ember szerelmes a hivatásába. A pedagógus munkája felelősségtel­jes és tiszteletreméltó. Bízom benne, hogy a nemzedék, amelynek nevelését ránk bízták, nem lesz katonanemze­dék. A mi gyermekeink építészek, földművesek, művészek lesznek, akik a kommunista társadalomban fognak élni. A szovjet ország, amikor holnap­járól gondoskodik, nemcsak a jólét emelését tervezi, hanem a szovjet em­ber kultúrájának növelését is: nem­csak a munkanap megrövidítését akar­ja, hanem az oktatás módszereinek tökéletesítését is, ebben pedig a pe­dagógusok játsszák a főszerepet. Miután Petrozavodszkban befejeztük tanulmányainkat, Albert és én vissza­tértünk szülőfalunkba, amely nagyon megváltozott néhány év alatt. Üj ut­cák keletkeztek. A háztetökn televí­ziós antennák ágaskodnak. Megnyílt egy sportcsarnok is. És noha az isko­lában most is az én tanítóim taníta­nak, maga az iskola más lett: már nem hét, hanem tizenegy osztályos. Asztalosmühely, háztartási gyakorló szoba, tangépkocsi segít, hogy munká­ban való jártasságot olthassunk a ta­nulókba. Én a második osztályt tanítom. Per­sze ezekkel a csöpségekkel még korai lenne az esztergapadot megismertetni, korai lenne őket az autó kormányke­reke mellé ültetni. De azért a szépírá­son, olvasáson, számtanon kívül szíve­sen tanulnak mást is, mert a gyermek­nek nagyon széles az érdeklődési köre, sok mindenért lelkesedik. Az iskola konyhakertjében szorgalmasan terme­lik a borsót, meg a répát, virágot gon­doznak; mások rajzolással, vagy agyag­mintázással foglalkoznak, akadnak, akik a verseket szeretik, még olyanok is vannak, akik zeneiskolába járnak, amelyet a favágók gyermekei számára nyitottak meg a telepükön. Nem tu­dom, mi lesz a huszonhét tanítványom mindegyikéből, de annyi bizonyos: semmi sem akadályozza őket abban, hogy olyan utat válasszanak, amelyet maguk óhajtottak. . Huszonkettedik születésnapomra fér­jem kulccsal lepett meg, lakáskulcs­csal. A házat, amelyben lakunk, ö épí­tette. Erdő veszi körül, nincs messzi­re a folyó. " ms,: A tanítványok az Iskola előtt .. . és benn a tanteremben 1 ill ja Kanninen Egy kis diák a leckéjét írja T// "l,„ y mm

Next

/
Oldalképek
Tartalom